Kereslet

 A galériákból kifogytak a festmények. Üresen tátonganak, sem olajfestmény, sem akvarell, grafika, de még egy kis szobrocska sem vásárolható

A galéria-tulajdonosok nyösztetik a művészeket, rimánkodnak, többszörös tiszteletdíjat ajánlanak, előlegben fizetnek. De alkotásaik nem tudnak eljutni hozzájuk, mert a vásárlók már az utcán, egymást túllicitálva felvásárolják a még alig száradt festményeket a művészektől. Gyakran tettlegességre is sor kerül a vásárlók között. A múzeumokba, képtárakba szinte lehetetlen bejutni. Két, két és fél évre előre eladtak minden jegyet, már előjegyzéseket sem fogadnak.

Hasonlóan, mint a galéria tulajdonosok, a könyvkiadók is naphosszat könyörögnek az íróknak, költőknek: hozzanak már kéziratot! Az emberek már fenyegetőznek, mert elmaradhatatlan napi szükségletté vált, hogy minden reggel, felkelés után, és este lefekvés előtt átadják magukat az élvezetnek elolvasnak legalább egy új költeményt.

Minden nyelvre lefordították már a világirodalom összes versét, még a brazíliai őserdők benszülötteinek korábban soha le nem jegyzett, csak szájhagyományok útján terjedő népköltészetét is. A zeneszerzőknek sincs nyugvása, naponta követelik tőlük az új szerzeményeket.

Már az sem baj, ha a szerző ugyanazt a dalt szállítja csak más tempóban, hangfekvésben, esetleg módosított szöveggel. Kiéheztek az emberek a műalkotásokért! Már a favágók és az asztalosok is rímeket faragnak, a szobafestők, mázolók tájképeket festenek, a szerzetesek zenét szereznek, az autószerelők hangszerelnek, a sebészek hangnemváltó beavatkozásokat végeznek.

De így sem tudják kielégíteni a keresletet! A fentiekben leírt, elviselhetetlennek és tűrhetetlennek tűnő helyzethez képest megnyugtató, hogy egy bádogosra csak öt hónapot kell várni.

csorbazoli.blog.hu