Halász Árpád filmes állatkoordinátor

Premier előtti vetítésen mutatták be Pálfi György Tyúk című filmjét az Apolló Moziban, ahol a közönségtalálkozó vendége volt Halász Árpád állatkoordinátor. Ő és csapata tanította be a műben szereplő szárnyasokat, de korábban számos más állatfaj egyedeit is képezték már ki forgatásokon. Ráadásul több nemzetközi, hollywoodi produkcióban is közreműködtek.

Állatkoordinátor vagy, ami azért nem egy tipikus szakma, még a filmezésen belül sem. Mi vezetett odáig, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Gyerekkorom óta közel álltak hozzám az állatok, mindig figyeltem mire tudom rávenni és megtanítani őket. Folyton ott lógtam a kutyaiskola kerítésén és néztem befelé, később pedig magam is kutyakiképző lettem. 1991 óta vezetek is egy ilyen intézményt Gödöllőn. Ezután kerestek meg – akkoriban még újsághirdetés alapján –, hogy kutyát szeretnének egy reklámba. Ez olyan jól sikerült, hogy onnantól kezdve nem akartak elengedni. Majd eljutottunk odáig, hogy egyéb állatokat is kellene vinni, de mivel nagyon kényelmes és magabiztos voltam az ebekkel, más fajokkal meg annyira nem, ezért eleinte nem akartam. Nyilván gyerekként tanítottam hörcsögöt és tengerimalacot, de ez azért nem ugyanaz. Ám rá kellett jönnöm, hogy mindez egy óriási út és lehetőség, hogy folyamatosan képezzem magamat. 

Lassan 30 éve csinálom, de a mai napig lenyűgöz az élmény, hogy elkezdek valamit mondani, mutatni, kérni az állattól, kialakul egy együttműködő kommunikáció köztünk és megcsinálja, amit szeretnék.

Ő érti a nyelvezetemet, én pedig próbálok ráérezni, hogy milyen állapotban vagy hangulatban van. Olyan állatfajnál, amit addig nem ismertem, mindig utánajárok, elolvasom, de mindez igazán a gyakorlatban tapasztalható ki.

Mi a feladatod állatkoordinátorként egy forgatáson?

Több koordinátor van a stábban és elég nagy gárdával dolgozunk, mert sok filmünk van itthon és külföldön is. Utóbbi esetben akkor hívnak minket, amikor kifejezetten nehéz vagy speciális a feladat, mert tudják, hogy van Magyarországon ez a csapat, aki tud segíteni. Egy személyben ezt nem lehetne megoldani. A koordinátor ismeri legjobban az állatot: tudja, hogy a tréning alatt hogyan, milyen módszerekkel készült fel, sőt maga tréningezett is vele. Tartja a kapcsolatot a rendező és az állatos csapat között, ő intézi egyik vagy másik fél ügyeit, közvetíti az igényeket. Legfőbb szerepe azonban a stábbal való kapcsolattartás, hogy a tréner 110%-os figyelmet szentelhessen az állatnak.

[1. Kép: Halász Árpád a főszereplővel]

Számtalan filmben, rengeteg állattal volt már dolgod. Van olyan faj, ami kifejezetten a kedvenced?

Nehéz a kedvenc választás, mert például az Anthony Hopkins főszereplésével forgatott A rítus (2011) című filmben rengeteg macskát tanítottunk be és imádtuk csinálni. A The Shepherd (2023) című amerikai drámában egy kutya volt a főszereplő, vagy ugyanúgy a Mancsban (2015) is ebbel dolgoztunk. A Szárnyas fejvadász 2049-ben (2017), ahol Herrison Forddal és Ryan Goslinggal forgattunk együtt, egy olyan négylábút tanítottunk meg két hónap alatt, ami öt évig egy menhelyen élt. Ez az alaktás Amerikában elnyerte a Palm Dog díjat, mert egy ponton még a színészeket is lejátszotta. Dolgoztunk már majommal, elefánttal, kígyókkal, de képzetünk már ki mókust is egy finn alkotáshoz, ahol szintén elengedhetetlen szerepe volt az állatnak. A mókus elég extrém, mert gyorsan fut, gyorsan elbújik, ha megfogod harap, karmol, mindent is csinál – tehát elég különleges állatok is előfordultak már, de az egész csapat szereti a kihívásokat. 

Az egyik kedvencem volt amikor tavaly forgattuk az Úri muri, megazisten! című regényfeldolgozást Vidnyánszky Attila rendezésében. Itt egy 300 kilós disznóval kellett dolgoznunk.

Őt az Arturio nevű disznóm alakította. Az volt a feladata, hogy a színész mutatja a barátainak, milyen ügyes és komoly malaca van, majd a tíz másik dagonyázó állat közül kihívja legnagyobbat, és az odajön hozzá. Sőt a szereplő fölvesz egy botot, eldobja neki, és a disznó visszaviszi neki. Ez már ott a forgatáson is óriási siker volt, a stábtagok sem láttak még ilyet. Különböző kamerákkal vették fel maguknak, ahogy a malac úgy apportírozik, mint egy kutya.

Az állatszínészekkel való bánásmódra szigorú szabályok vonatkoznak. Milyen előírásokról beszélhetünk?

Ma már az állatvédelmi törvények nem engedik semmilyen film kedvéért sem, hogy mondjuk egy az egyben felvegyenek egy disznóvágást, ez szigurúan tilos. Amikor „A” kategóriás, nagy hollywoodi filmeket forgatunk, a legvégén csak akkor lehet kiírni, hogy az élőlény nem sérült, ha egy amerikai állatvédelmi szervezet (AHA) küldöttje ezt hitelesíti. Végig ott van a forgatáson és ellenőrzi, hogy hányszor vitték ki pisilni, sétáltatták meg, mennyit állt kamera előtt. Ha ez nem történik meg és az AHA embere nem mondja rá az áment, akkor sok tévécsatorna nem veszi meg a filmet, ami hatalmas bevételkiesés, tehát a producerek nem engedhetik meg maguknak. Arról nem is beszélve, hogy alapvetően a stáb is szívén viseli az állatok sorsát, nehogy bármi bántódásuk essen. 

Mi alapján dől el, hogy egy állat egyrészt alkalmas-e a forgatásra, másrészt pedig, hogy milyen szerepe lesz majd egy történetben?

Az első, hogy legyen meg az állat faja. Ezután egyeztetünk a rendezővel, hogy színre, formára, szőr-, tollhosszúságra milyet szeretne. Nekünk elsődleges szempont, hogy az állat kiegyensúlyozott és magabiztos legyen. Ha olyan szerepet játszik, melyben veszélyesen, támadóként tűnik fel, akkor is csak látszólag lehet az, nem tehet kárt a stábtagokban. Ami azonban a legfontosabb, hogy képes legyen monotonitásra tanulni, újra, újra és újra ugyanazt megcsinálni. Sok esetben pont ezért dublőr állatot is használunk, hogyha egyikük elfárad, jön a másik, aki addig pihent és vele meg tudjuk csinálni a feladatot.

Nekünk egy stabil, jó idegrendszerű, kiegyensúlyozott állatra van szükségünk, még nem is kell, hogy túl okos legyen.

Éppen ezért olyan helyekről szerezzük be őket, ahol már a tanyán is emberközeli közegben tartják a malacot, birkát, szamarat vagy tehenet. Mégha később ugyan le is vágnak belőlük, de jól érzik magukat az állatok és nem félnek az érintéstől, elfogadják kézből az ételt. Akkor már mi is tudunk kalkulálni, hogy körülbelül mennyi idő lesz betanítani. Például, hogy két hét tanítással elérjük, hogy Azahriah egyik videoklipjében a malac végigmenjen a vörös szőnyegen oda-vissza.

[2. Kép: A tyúkok hozzá vannak szokatva az emberekhez.]

A Tyúk című filmben kifejezetten szárnyasokkal dolgoztatok. Volt-e már előtte tapasztalatotok ilyen állatokkal?

Tyúkot képezni nyilván speciálisabb, mint bármi mást, viszont nagy előnyük, hogy nem akarnak megszökni vagy legalábbis nem olyan gyorsak, és nem fognak megharapni, megcsípni. Kvázi könnyebben lehet korlátozni és szabályok közé tenni őket, ami mondjuk egy pávánál már nem mondható el, mert az futómadár, ami elugrik és elrepül. Ezelőtt is dolgoztunk már sokszor tyúkokkal, hiszen biodíszletet számos forgatásra kell vinni egy baromfiudvarhoz, egy utca- vagy faluképhez, középkori királyi udvarhoz. A Hunyadi sorozatban is ott voltak a libák, kacsák és birkák között. Ám ilyenkor is, mikor csak a háttérben vannak, fontos olyan állatokkal dolgozni, akikről tudjuk, hogy nem futnak el, elfogadják a jutalmat és nem félnek az embertől, ezért mindig a sajátjaimat viszem. Mindezt úgy érjük el, hogy a hozzánk, Gödöllőre érkező látogatók a kezükből etetik őket: egy osztálykirándulás után a filmes stáb már nem zavarja őket se hangban, se mozgásban. Ezeket a referenciáinkat küldte el Pálfi Gyuri rendező, hogy lássák, ez a film nem kidobott pénz, mert van itt egy csávó és a csapata, aki meg tudja tanítani a tyúkokat.

Hányféle állatot vittetek ki Görögországba a forgatáshoz? A filmben ugyanis nemcsak tyúkok szerepelnek.

Vettünk 15 darab szárnyast, Gyuri kikötései alapján fekete színűeket, piros taréjjal. Az első egy hónapban hozzászoktattuk őket magunkhoz. Majd ahogy kialakult az együttműködés, elkezdtük tesztelni, melyiknek mi az adottsága, ez gyorsan fut, amaz lassan, egyik szeret helyben maradni, a másik felugrik. Erről táblázatot vezettünk és színes szalagokkal lábukon jelöltük, melyik miben jó, így megvolt a jól csodálkozó egyes, meg jól csodálkozó kettes, stb., szépen bekategorizálva. Voltak például kaszkadőr tyúkok is, akik a (látszólag!) sérült madár szerepét játszották el. Összesen végül nyolc tyúkot tudtunk kivinni az állategészségügyi szabályozások miatt, mert ezen kívül jöttek velünk még kopasznyakúak, galambok, egerek, rókák és kutya is. Ő egyébként együtt szerepelt Arnold Schwarzeneggerrel az egyik Terminátor filmben.

A madarak és emlősök tanításában milyen különbségek vannak?

A madár hamarabb megtelik, ha jutalmazzuk és könnyebben elrepül, elég szabad lelkű. velük többször kell nekifutni, hosszabb idő a bizalmukba férkőzni. Egy kutyát könnyebben kiképezni, bár, ha mondjuk olyan módszereink volnának, amelyek az átverésen alapulnak, hamar elbukna a dolog, mert ők borzasztó intelligensek. Viszont, ha az értelmükre építve tanítjuk az állatokat, akár egy tevét vagy malacot is, úgy, hogy megértse, ha megkerüli bólyát és visszajön, kap jutit, akkor szívesen elmegy és megcsinálja. A tyúkokat ennek megfelelően három hónapig készítettük fel a képességeik szerint. Hozzáteszem itt sohasem idomításról van szó, ez tanítás: előbbi kényszereken alapul, utóbbi pedig az állat természetes hajlamain, egy kis motiváción és az együttműködő kommunikáción. Viszont óriási különbség van a fajok között, de minél többet foglalkozik velük az ember, annál jobban érti magát tanítást is. Emellett kutyakiképzőket szintén oktatunk, akiknek mindig el szoktam mondani, hogy akkor lesznek igazán jó trénerek, ha az ebeken kívül egy egészen más fajt is betanítanak. Lehet az aranyhörcsög vagy hal az akváriumban, mert, ha az sikerül, akkor kezded érteni a folyamatot.

[3. Kép: A tyúk tanítása.]

Kérlek mondj néhány példát a tyúkok betanításából, hiszen ebben a filmben ők a főszereplők. Mi mindent sajátítottak el?

Nagyon sok trükköt jegyeztek meg. Az alap az egyszerű, csörgő magokra történő behívás volt, de leginkább a célkövetést kellett nekik megtanítani. Ez azt jelenti, hogy egy piros pöttyöt lerakok és rá kellett koppintania. Általában ezt meg is csinálják, ha odarakok egy piros kupakot. Ezt a film azon jelentében használtuk, amikor a tyúk a dobozból kikandikálva rákoppint a mellette ülő gengszter órájára. Eleinte odatettük a pöttyöt, aztán már anélkül is tudta, mit kell tennie. Érdekes, hogy itt többször kvázi 

lejátszotta a színészt, mert ő nem tudta minden esetben a meglepődését úgy előadni, mint a tyúk a koppintást.

Amikor útvonalra tanítottuk őket, mindig szakaszosan haladva eléjük raktunk egy célt és tudták, hogy el kell menniük oda. Az utat fokozatosan növelve pedig szépen megtanulták, merre kell járniuk, így hátulról is lehetett forgatni, már nem kellett hozzá a tréner hívása, el tudtuk küldeni őket odáig. Az arckifejezéseket például egy hurkapálcára lógatott pingponglabdával értük el, azt követte a szemével, a fejével, a figyelmével. A kezünk meghosszabbításaként tudtunk vele irányokat és trükköket mutatni: eldugtuk, elővettük, így különböző meglepődéseket és reakciókat varázsoltunk a tyúk arcára, amiről a nézőnek érzelem jut eszébe. Az ilyen és ehhez hasonló gyakorlatok az úgynevezett klikker metodikák, amik leírt módszerek, de tudni is kell jól alkalmazni, hogy melyiket melyikkel kombinálod. Egyet nem tudam megígérni Gyurinak, a kakas és a tyúk szerelembe esésének jelentét. Mindent tudok tréningezni, de azt nem. Amikor beraktuk oda a baromfiudvarba két kamera 20 napig folyamatosan forgott és elkapta a szösszeneteket, ahogy a tyúk így meg úgy néz, hogy előjön és kelleti magát a kakasnak vagy ahogy a kakas szégyellősködik.

Akkor ezzel kijelenthetjük, hogy megdőlt a „tyúkeszű” jelző?

Abszolút megdőlt, leginkább azért, mert a tyúkok hihetetlen jól látnak. Sokkal komolyabb UV tartományokat is érzékelnek mint az ember. Nagyon jól különböztetnek meg színeket és formákat is, így, ahogy említettem, könnyen megtanulnak útvonalakat. Például amikor kijön a baromfiudvarból, akkor azt magától megcsinálta, ahogy kihívtuk a többi közül. Csak, mivel nem egy szobatiszta állat, ezért az emberek nem élnek vele együtt és nem tudják milyen okos.

A filmben vannak éjszakai jelentek is, viszont az élőlényeknek megvan a természetes bioritmusa. Ezt hogyan oldottátok meg?

Nagyon sok éjjeli tréningjük volt, így fokozatosan megszokták. Nyilván a biológiai órát egy egyszerű világítással nem lehet megváltoztatni, de ki lehet alakítani, hogy alkalmazkodjanak, főleg motivációval. Ez fontos volt nekik, mert ha már fáradtak, akkor emeltük az ösztönzőt. Ez pedig nem volt más mint speciális, finom magkeverék vagy pluszban egy kis alma, szőlő, lisztkukac, éppen ami ínyükre volt. Amikor megtelt, akkor cseréltük egy másikra, amelyik még friss volt.

[4. Kép: Halász Árpád nem csak kutyákkal foglalkozik Gödöllőn.]

Nem ma kezdted a szakmát, az állatkoordinátor stábon belüli szerepe pedig azért változott az évtizedek során. Hogyan alakult át az állatok megítélése a forgatásokon és a ti helyzetetek a filmes hierarchiában?

Nagyon sokat változott ez, hiszen anno az állat csak kellék volt, mostmár viszont konkrét szereplőként tartják nyilván őket. Ha elmegyünk forgatni mondjuk egy macskával, kérhetünk neki saját macskaszobát, ahol nem zavarják és pihenhet. Ugyanez megvan bármilyen más állatnál is, 

legyen árnyékos helye, vize, elegendő tere és mozgási lehetősége. Tehát nagyon fontos a jóllétük, nem csak a trénereknek, hanem a stáb számára is.

Ma már külön szekcióként működik az állatos szakma is. Nyilván a látványért felelős részleggel együtt dolgozunk ki például egy középkori piaci jelenetet. Átbeszéljük, hogy a libák mindig jók, főleg, ha van egy jó pocsolya is hozzá, marhákkal pedig ki tudjuk takarni a hátteret vagy szekér elé fogjuk őket, mintha húznák. Előkelőbb helyen van a hierarchián belül is az állatkoordinátor szakma, talán még nincs ott a helyén, de már előrébb van mint régen. Mára ott tartunk, hogy a forgatáson nem csak egyszerű állatosként van jelen, hanem ő az, aki az állatszereplőt a vászonra viszi és valóra váltja a rendező elképzeléseit.

Egy évben körülbelül hány filmben szoktatok szerepet vállalni? Mi a következő projekt, milyen állattal fogtok dolgozni legközelebb?

Általában egy évben olyan 40-50, de volt már arra is példa, hogy 60 műben dolgoztunk. Lehet, hogy csak egy napot vagyunk ott, de akár végig is kísérhetjük az egészet, mint a már említett Hunyadiban, hiszen a történelmi témájú alkotásoknál azért kell bőven állat. 

Jelenleg két amerikai projektben vagyunk benne, az egyikben vannak bogarak, pókok, lepkék, meg béka, a másikban pávák és szürkemarha, szóval elég széles a paletta.

Minden felkérést próbálunk megoldani, csak akkor nem tudjuk vállani, ha nincs rá elég idő vagy pénz. Előbbire azért van szükség, hogy megfelelően fel tudjuk készíteni az állatot, és nyilván akkor van értelme, ha ezt ki is tudják fizetni. Bízunk benne, hogy sok filmünk lesz még idén és sokat fogunk dolgozni, már csak azért is, mert ez a hobbink és nagyon szeretjük csinálni.

 

Képek forrásai:

Borítókép, 2. Kép, 3. Kép, 4. Kép: nlc.hu

1. Kép: kultura.hu