Papírforma?

Egész héten arról szóltak a hírek, hogy baj van a Rába partján a női kézilabdásokkal. Fogyóban a pénz. És? Nálam is. Meg a szomszéd nyugdíjas villanyszerelőnél, a Csokonai Színházban, és úgy egyáltalán. Az elit az Audi ETO-ban 15 ezer eurót keres, meg ehhez jönnek még a különböző bónuszok. És ez több, mint tucat játékost érint. Most valószínűleg felére csökken a számlán a juttatás, plusz még adózni is kell.

 

Csak halkan kérdezem: mit tesz hozzá a magyar női kézilabdához a klub? És itt most nem a diadalmas nemzetközi, és megérdemelt sikerekre gondolok. Annak én is örülök. De mindjárt itt van az EB, és a szövetségi kapitányunk a világverő Györböl mindössze két magyar játékost hívott be. Szemerey Zsófit, és Győri-Lukács Viktóriát. Egyikük sem fért be a Loki ellen.

 

Savanyú a szőlő? Az! Nagyon is! De ez van. Egyébként a találkozón végig az történt, ami várható volt. Csernyánszky, Petrus, Szabó Nina, és Thorleifsdottir nélkül - sérültek - indultunk, a padon ifista bakfisokkal. 4-4-ig tartottuk a lépést, aztán érvényesült a papírforma. A szünetig a Debrecennek volt tizenegy eladott labdája, néhány taktikai fegyelmezetlensége, meg egy végleges beletörődése.

 

Nem is lehetett más az eredmény a ezek után, csak a tisztes helytállás. Ami ebben a rettenetesen peches szituációban úgy, ahogy sikerült. Mindkét félidőt öttel nyerték a hazaiak. Ugye ez mennyivel jobban mutat, mintha azt írnám: tíz lett közte.

Idén van még két hazai meccs. Jön az Óvár, majd utána a Kisvárda. A bronzra hajtunk, ami eddig meg is van!

 

 

W. Gy.