Kis Loki, nagy győzelem!

 

 A DVSC II. azt a Salgótarjánt fogadta, amely egyesület látott már szebb napokat is. Igaz, ez lassan hatvan évvel ezelőtti történet. Annak idején a nógrádiak olyan focistákat tudhattak soraik között, mint Szojka, vagy Básti. De kergette a labdát a Karancs-alján a hajdani Loki kedvenc Kiss László is.

Az utódok manapság a harmadik vonalban szerénykednek. Stadionjukra ráférne egy alapos felújítás, de ott északon nem ez a legfőbb megoldandó feladat.

 

A labdarúgás iránti szerelmük megmaradt, még akkor is, ha jelenleg a tabella 11. helyén tanyáznak.  Debrecenbe győzni jöttek, hangsúlyozták. Hát ez nem jött össze. A DVSC sihederjei - az egyetlen Pellumbit kivéve, akit ide száműzött a nagyoktól a vezetés - végig  irányították a mérkőzést. Ha Romhányi József Frédijét idéznénk, írhatnánk: Mi ez Frédi? Narancs alja? Nem Béni! Ez a Karancs alja. 

 

A hajdúsági fiatalok - akiknek nagyon kellett a három pont - egyetlen másodpercig sem hagyták, hogy a nézők kétkedjenek abban, ki a jobb. Már az első félidőben is végig irámnyították a derbit, kapufákat lőttek, és Regenyei Gergő végül megzörgette a SBTC hálóját.

Szünet után sem változott a játék képe, és Bökönyi Martin találata bebiztosította a kis Loki győzelmét. Látszott a srácokon, jól sikerült a téli felkészülés, és biztos, hogy Máté Péter tanítványai hamarosan feljebb mozdulnak majd a tabellán a jelenlegi tizenharmadik helyről.

 

W. Gy.