Vállalható vereség a vidék viadalán

 

Az egyik oldalon fehér szerelésben a hazaiak, akik - finoman fogalmazva - nem voltak magassági fölényben a kék-sárgában dobáló szombathelyiekkel szemben. Ülsz, és azon morfondírozol, lesz-e meglepetés ezen a derbin. Joggal agyalsz, mert volt már rá példa, hogy az egyetemisták legyűrték a biztos esélyest.

 

Ücsörögsz, nyomkodod az okostelefont, és próbálsz információhoz jutni az ellenféllel kapcsolatban. Úgy értve, ki játszik, ki nem ezen a szerda estén. A Falco a BL-ben a legjobb tizenhat közé jutott, idehaza még nem talált legyőzőre, lehetsz optimista, mert Matthew Tiby és Trey Diggs sincs ott a parketten. Perl viszont igen, Keller is tornyosul, Váradi Benedek hajigál, az ex-debreceni Bognár Kristóf sem rest, és sorolhatnád tovább.

 

Aztán elkezdődik a mérkőzés. A harmadik percben, amikor 11-0-ra vezetnek a vasiak, már a címen töröd a fejed. Nem született meglepetés, jobbak voltak, érvényesült a papírforma, meg ilyenek. És ez igaz is. Az első negyedben már tizenhéttel mennek a Perint-partiak. Pedig semmi extrát nem csinálnak. Csak félgőzzel motiválják magukat.

 

A második tíz percben aztán kicsit közelebb engedték magukhoz a hazaiakat, de biztos ami biztos, két találattal még beljebb kerültek a szünetre.

Aztán a pihenő után olyan bemutató-féle lett az egészből. Rendkívül sportszerű találkozó kerekedett ki, a DEAC igyekezett, volt tizenöt másodperc, amikor feljöttek tízre, 57-47-et mutatott a tábla. És ezzel a puskapor elfogyott, vagy inkább az ellenfél döntött a nagyobb roham mellett.

 

A végére mindenki beletörődött a megmásíthatatlanba, hogy a  vendégek továbbra is száz százalékosak honi földön, öt magyar válogatottjuk készülhet a következő napokban az elittel. A hajdúságiaknak  semmi szégyenkezni valójuk nincs, maradtak a tabella ötödik helyén, ami egészen jó pozíció. És még ott a Magyar Kupa, ahol ismét összejöhetnek a szerdaiakkal. Meglátjuk...

 

W. Gy.