Lementek alfába, hogy berondítsanak az Albába

 

 A bemelegítésnél látszott Vojvodáék arcán a magabiztosság, a céltudat, meg a győzni vágyás. Aztán ezek a dolgok harminc perc játék után eltűntek. A DEAC olyan utolsó negyedet produkált, amely etalon lehet - különösen a védekezés területén - a honi palánkok alatt.

 

Nagyon kellett a két pont a Mandic legénységnek. Igaz a szkeptikusok inkább a vendégeket tartották esélyesnek. Talán nem véletlenül. A kishitűek - e sorok írója is - úgy gondolta, a gyors Fehérvár ellen nem lesz sétagalopp a rangadó.

Való igaz. Nem lett. De! Az egyetemisták egyetlen percig sem adták fel, egyetlen minutumig sem gondolták, hogy átengedik a siker édes érzését.

 

 Fej-fej mellett dobálóztak - nem a szavakkal -  az együttesek az első három etapban. Mindig a vendéglátóknak kellett igyekezni, hogy utol érjék a dunántúliakat. 

 

Aztán a befejező hatszáz másodpercben valami olyat tett a Debrecen, amire senki nem számított a zsúfolt Oláh Gábor utcai csarnokban.Hat ponttal vezetett az ellenfél. A záró részben egy gyors 10-0-ás rohamot produkáltak Osztijicsék. Ebbe még Filipovity belezavart egy triplával, de innen nem volt megállás. Heroikus védekezést mutattak a hazai srácok, az Alba képtelen volt a gyűrűbe találni, kispdajuk tombolt a dühtől, a publikum szintén, de egészen mástól. Öt pontot "szórt" mindössze a Fehérvár tíz perc alatt, ami az ő eddigi mutatójukhoz képest nagyon snassz. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy DEAC leradírozta a parkettáról a nemzetközi kupában vitézkedő szembenállókat. Hétpontos győzelem, káprázatos játék, negyedik hely a tabellán, és fél esztendő kihagyás után három Mócsán tripla. Jöhet a folytatás!

 

 

W. Gy.