Jobban szorított a franciakulcs

Csak az volt a kérdés, melyik csapat játszik majd Norvégiával a Stadthalléban. Eldőlt: mi. Hogy ez jó, vagy sem, hamarosan kiderül. Optimistán nézve a dolgokat, legyen jó.

 

Nyerhettünk volna a gallok ellen? Ha az eladott labdákra koncentrálunk, ha a szélsők elleni védekezés hiányosságaira, azt mondom igen. Ha a jelenlegi erőviszonyokat veszem figyelembe, kijelentheti mindenki, most ennyi volt a pakliban.

 

 

Babits Mihály írhatott volna róluk egy alliterációval kezdődő sort. Valahogy így: hulladék hollandok hozták a hazai vereséget. De igazán nem csak rajtuk múlott.

 

Úgy indult, hogy azonnal elhúztak a frankföldiek. Az első félidő huszadik percéig volt, amikor már néggyel mentek. Aztán Böde-Bíró elkapta a labdákon kívül a fonalat, Kuczora és Klujber is belelendült, és fél perccel a vége előtt arra is volt ziccer, hogy mi vezessünk. Egál lett.

 

Szünet után azonnal nagyobb sebességre váltottak a vendégek, és három lett közte nekik. Ezt az előnyt aztán már nem is adták el. Akadt periódus, amikor megközelítették őket lányaink, de kapusaik fogták a lövéseket, a támadásainkat erőszakosan hatástalanították, a hágai duó pedig adta alájuk a lovat téves fújásaikkal. Nem szívásaikkal.

 

A vége francia győzelem, meg percekig zúgó vastaps a magyaroknak a nézőtérről. Gyermekkoromban, ha jobb étvágyat akartak nekem a szüleim, teletömködtek B12 injekcióval. Most elég lesz, így idősödő fejemnek, ha  - Norvégiát idézve - fjordítunk a meneten. Éhezzenek ők a hétvégén, mi meg keltsük a siker, a jóllakottság érzését.

 

 

W. Gy.