Amikor az alázat a másik oldalon van.

 Az a Budaörs, amelyik néhány évvel ezelőtt már blamálta a Lokit. Meg ne bántódjanak a Pest vármegyeiek, de keretük szerényebb képességű, mint a hajdúságiaké. Gondoltuk mindaddig, amíg nem láthattuk a kétszer harminc percet.

 

Minden, de minden azt tükrözte, hogy az odaadás, az alázat nem a debrecenieknél van. 

Úgy indult a meccs, hogy öt percig nem találtak Tóviziék a vendégek kapujába. Ezzel szemben kihagyták a ziccereket, eladogatták a labdákat, és elfelejtettek keményen védekezni. Nem csoda, hogy Szilágyi Zoltán már a 11. percben időt kért. A szép szó azonban nem használt. A DVSC csak futott az eredmény után. a félidő utolsó eseménye egy időntúli budaörsi hetes volt, de ezt kapufára dobták, így legalább nem kellett hátránnyal az öltözőbe vonulni.

 

 

Ellentmond ennek a hibák tömkelegével tarkított, lélektelen, a közönséget is néha becsapó kézilabdázás. És ezt a mieink mutatták be. Akadt olyan pár perc, amikor néggyel ment a vendégsereg. Köszönhető ez annak is, hogy emberhátrányban volt a Loki, és harminc másodperc alatt sikerült kétszer is eladnia a labdát Thorleifsdottirnak.

 

A budaiak pedig köszönték, és két üres kapus gólt lőttek. Izgalmasra sikeredett az utolsó két perc. Érezhették a lányok, hogy ebből botrány lesz, hatvan másodperccel a vége előtt sikerült egyenlíteni. Az ellenfél támadhatott. Mindenki abban bízott, hogy kivédekezik ezt Csernyánszkiék, majd marad idő egy gólra. Nem így történt. Kis játékvezetői segédlettel a Budaörsnél maradt a labda, sőt még ők dobhattak időntúli szabadot, de ez már nem osztott, nem szorzott.

 

Fájó, és rendkívül kínos pontvesztés lett a vége. És ez már nem az első a hazai pályán. Agyonvert bennünket az újonc Esztergom, most ikszelt az Örs. Vesztett pontok tekintetében rosszul áll a széna, a dobogó távolabb került,, jelenleg csak a fájdalom van bronzba öntve.

Vasárnap rövid látogatást tesz a társaság a román Valcea otthonában. A tét a nemzetközi kupában a csoportkörbe jutás, majd után két nappal irány Mosonmagyaróvár. Nem merek tippelni.

 

 

 

 

W. Gy.