Böőr Zoli: „Az ember nem is kívánhat többet, mint a szülővárosa csapatában futballozni!”

Újabb állomásához érkezett a Piros- Fehér Történetek. Április 27-én a Hódosban, az ősdebreceni klubikon, a csupaszív visszatérő, a nagyerdő örök kedvence, Böőr Zoli volt a szurkolók vendége.

Kicsit változott az utolsó egy hétben az esemény menetrendje, ugyanis az elhalasztott Siófok elleni meccset éppen a PFT időpontjában pótolták a csajok. Így esett, hogy ezúttal rendhagyó helyszínen a The Beaver szurkolói sörözőben hallgathatta a szurkolósereg Böőr Zoli gondolatait. Ha már így alakult a naptár, a DVSC Kézilabda vezetősége meghívta Zolit a mérkőzésre, így kicsivel a parázs mérkőzés lefújása után kezdődött a beszélgetés.

 

Remek hangulatban, hangos „BÖŐRZOLI” felkiáltásokkal indult az első szakasz, ahol a megkerülhetetlen villámkérdésekre kellett válaszolnia hősünknek. Itt sok érdekes infó mellett megtudhatta a nagyérdemű, hogy Zoli utolsó emberként inkább piroslapot érően szabálytalankodna annak érdekében, hogy megakadályozza a csatárt egy az egyben kapura törni, de kiderült az is, hogy bár követi a nemzetközi elitfocit, az NB I továbbra is a szíve csücske.

 

Az est során tematikusan előkerültek pályafutása kulcspillanatai az indulástól, a sajnálatos sérüléseken át a legnagyobb sikerekig. Nem szeretném a kérdésekre adott válaszokat összefoglalóként itt leírni. Inkább megpróbálom megfogalmazni, mit is érezhettünk mi szurkolók ott a helyszínen.

Szép számmal voltunk, akadtak idősebbek, akik Zolit ifi éveiben is látták játszani, de azok a fiatalok is tiszteletüket tették, akik még nem is éltek, mikor Böőr már a lelátó kedvence volt.

 

Mert az volt bizony. Megalkuvást nem tűrő, technikás futballista, aki „meghalt” a pályán a Lokiért. Az igazat megvallva nem is tehetett mást, hiszen ez már akkor elrendeltetett, amikor ifistaként is a B-középben tombolt barátaival. Minden szaván, minden válaszán az éreződött a beszélgetés alatt, hogy őszinte, tiszta szívből imádja a cívisvárost. Gyermekkori példaképei barátokká változtak és közösen tették magyar bajnokká, vitathatatlan vidéki bástyává a Dicsőséges Nagy Lokit.

 

Az est egyik legnagyobb pillanata az volt, amikor kiderült előszerződése volt az MTK-val, akik a debreceni fizetése többszörösét ajánlották, ráadásul ott komoly fejlődési lehetőség is kecsegtetett. Aztán elindult egy szóbeszéd, hogy Tobe és Kicsi hazatérnek. Zoli pedig kezdeményezte az ügyvédi letétben elhelyezett szerződés felbontását, hogy példaképeivel, barátaival együtt vezethesse sikerre Debrecent.

Ekkor még nem volt hivatalos Sándor Tamás és Dombi Tibi hazatérése, de Böőrnek ennyi is elég volt ahhoz, hogy meggyőzze: itthon kell maradnia!

 

Később messze került a várostól, idestova 15 éve nem él közöttünk. Nagyon érdekes ez a kettősség, mert ennek ellenére úgy áradozik a városról, mintha minden napnyugta itt érné ma is, mint oly sokáig. Saját bevallása szerint az a legjobb a mostani életében, hogy sokkal több ideje jut a családjára. Az élsport és a foci sok mindent ad, sok mindent megtanít, de a családra sajnos nincs tekintettel. Úgy érzi, most jó helyen van. Közel 30 évig a labdarúgásnak adott mindent az életéből, szeretne feltöltődni.

Hogy mi lesz azután? Ki tudja...
Hisszük, hogy Zoli „nagyon tudna dolgozni” a Lokiért a pályán kívül is. Szurkolói szívünk örökké visszavár, reméljük egyszer valóra válik! Még találkozunk!