Meseország kis hősei az egyetemen
Tizenhat kisgyermek mérte össze tudását szerdán a Debreceni Egyetem Óvodájának harmadik mesemondó versenyén. A rendezvényen dobogós helyezések helyett minden kis mesélő egyedi elismeréssel gazdagodott.
Arany Lacinak, A légy meg a bolha, Hetet egy csapásra, Frakk és a lusta macskák – csak néhány cím a kedves és izgalmas történetek közül, melyek gyerekek tolmácsolásában keltek életre szerdán a Debreceni Egyetem Óvodájában. Az intézmény harmadik alkalommal megrendezett mesemondó versenyén tizenhat lelkes gyerekek kápráztatta el a hallgatóságot két szekcióban – először a 6–7 éves nagyobban, majd az 5–6 évesek. A döntősök már eleve győztesként léptek a közönség elé, hiszen a rendezvényt csoporton belüli válogatók előzték meg, ahol a pedagógusok választották ki a legügyesebb kis mesélőket.
Az intézményben működő, négy éve alakult Mese-Mondóka (MEMO Kuckó) munkaközösség szívügyének tekinti az anyanyelvi nevelést és a mesekultúra ápolását.
– A mesehallgatás és az aktív mesemondás az óvodáskorú gyermekek érzelmi, nyelvi és értelmi fejlődésének egyik legfontosabb alapköve. Ahogy Bajzáth Mária mesepedagógus fogalmazott: a mese „a nevelés táltos paripája”, amely láthatatlanul és érdek nélkül fejleszti a gyermeket, miközben biztos kapaszkodót ad neki a világ megismeréséhez – hangsúlyozta az esemény kapcsán Sarka Beáta óvodapedagógus.
A verseny szervezője és koordinátora elmondta, hogy a digitális eszközök korában az élőszavas mesélés szerepe különösen felértékelődik: míg a képernyők készen kapott, villódzó képekkel árasztják el az idegrendszert, a hallott történet „belső mozi” létrehozására készteti a kicsiket, a saját tempójukban dolgoztatva meg a fantáziájukat. A rendszeres mesehallgatás emellett mérhető nyelvi előnyt jelent – a gyerekek szókincse, mondatalkotása és figyelemkoncentrációja akár egy-másfél évvel is megelőzheti a kortársaikét. A történetek szimbolikus nyelve a feszültségoldásban és a konfliktuskezelésben is segít, a közös átélés pedig elmélyíti a felnőtt–gyermek kötődést.
- Amikor azonban a gyerekek maguk válnak mesélővé, a folyamat újabb dimenziókkal bővül. A saját szavakkal előadott történetek során a passzív szókincs aktív tudássá válik, az események sorrendjének felépítése pedig fejleszti a logikai és rendszerező gondolkodást. A kicsik megtapasztalják, hogy a szavaiknak súlya van, és figyelnek rájuk, ami oldja a gátlásokat, és hatalmas önbizalmat ad a közösség előtti szerepléshez – tette hozzá a szakember.
Rendhagyó módon a versenyen szándékosan nem hirdettek első, második és harmadik helyezettet. Ehelyett megtalálták többek között a „legbátrabb mesélőket”, a „legszebben csengő hangot”, a „legmókásabb előadást” és a „népmesék legigazabb őrzőit”. A legfőbb cél az volt, hogy a gyerekeink tiszta örömöt, valamint a mesék és a könyvek szeretetét vigyék magukkal a képzeletbeli tarisznyájukban.
Sajtóközpont-TB