Ruben Brandt, a gyűjtő közönségtalálkozó – tudósítás

Nemrég nyílt meg Milorad Krstić képző- és animáció művész Jelek az út mentén címet viselő kiállítása Debrecenben, a Kölcsey Központban. Ennek alkalmából közönségtalálkozóval egybekötött filmvetítést is tartottak az alkotó ikonikus művéhez, a Ruben Brandt, a gyűjtőhöz kapcsolódóan, ahol több érdekes kulisszatitokra is fény derült.

A közönségtalálkozó résztvevői, Milorad Krstić rendező, Roczkov Radmila producer és Dr. Somhegyi Zoltán történész voltak. A szerb származású művész, Krstić már évtizedek óta hazánkban él és alkot, a 2018-ban megjelent filmje pedig a kortárs magyar animáció egyik kiemelkedő darabja. A rendező azonban már a beszélgetés elején kiemelte, hogy nem igazán szeret beszélni az alkotásairól, ahogy ő fogalmazott

a műveim mindenki számára többet mondanak annál, mintha én magam szólalnék meg.

A film születésének két előzménye is volt: egy hasonló történeten alapuló színházi darab, amit szintén Krstić írt, illetve a művész 2007-ben megjelent Das Anatomische Theater című könyve. „A mű a XX. században létrejövő anatómiai színházról (nyilvános boncolások) szól, valamint átvitt értelemben annak technikáját követi, hiszen a korszak művészetét szedi szét és kombinálja” – mutatta be azt Dr. Somhegyi Zoltán. A könyv emellett olyan, egymással ellentétes esetekre világít rá, melyek egy időszakban történtek a világ különböző részein. Például, hogy 1959-ben Kubában forradalom tört ki, miközben megjelent a piacon a Barbie baba. Hozzátette az írás szoros kapcsolatban áll Krstić animációs filmjével, hiszen az is hasonló technikát alkalmaz: telis-tele van utalásokkal, szétszedi, majd újra összerakja a jelentéseket.

Roczkov Radmila, a 2018-as film producere elmondta, hogy csak az előkészítés négy évig tartott, míg a gyártás további hat esztendőt vett igénybe. Továbbá nézői kérdésre kitért arra is, hogy a forgatókönyvbe külsős írókat is bevontak, ami például segítette a szereplők közti párbeszédek kialakulását.

A Ruben Brandt, a gyűjtő alapvető jellemzője, hogy művészettörténeti referenciák sokasága tárul a szemünk elé, hisz több mint 70 festmény jelenik meg benne, a filmes vonatkozásokról nem is beszélve. Ezzel kapcsolatban Krstić elmondta,

olyan széles ez a mozivászon, muszáj volt kihasználni a kvázi üres területeit, és játszani azzal, hogy ha megállítod a filmet, akkor minden egyes képkockán legyen valami izgalmas.

Ez az egyik legmozgalmasabb jelenetsornál bontakozik ki leginkább, amikor egy kb. öt percen át tartó üldözés során két szereplő gyakorlatilag egész Párizson át kergeti egymást. Eközben pedig igazi információ-áradat zúdul a nézőre a már említett utalások formájában. Ehhez kapcsolódnak a zenei betétek is: „nekem a zene nagyon fontos az animációban, hisz ez adja a film a ritmusát, a vágások és a jelenetek dinamikáját” – tette hozzá Milorad Krstić.

A rendező elmondása szerint a film alapja a kettősség. A kezdő jelenetsornál például síneket látunk, amelyeken megpillanthatunk egy „EAP” feliratot. Ez Edgar Allen Poe monogramja, ugyanis a szerző William Wilson (The Double) címet viselő, 1839-es novellája jelentette a film ötletének alapját. Ha így nézzük, akkor Ruben Brandt és az őt üldöző Mike Kowalski (akik a történet szerint testvérek) akár egy és ugyanazon személy két oldala is lehet, de Krstić leszögezte, hogy ezt minden néző a saját belátása szerint ítélje meg. A kezdő jelenetsorban feltűnik egy csiga is, ami többszöri visszatérője a műnek. A rendező elmondta, hogy „a közeledő, száguldó vonat kerekei előtt lassan elvánszorgó állat keltette feszültség intenzív alaphangot ad a műnek”, ami a tulajdonképpeni céljuk is volt ezzel.

A beszélgetésen szóba került a művész legújabb projektje, a Mumus is. „Ez egy családi film lesz és leginkább a gyerekeknek szól majd” – emelte ki Krstić. A Ruben Brandthoz képest humorosabb, könnyedebb hangvételű mű egy időutazással kezdődik, majd a húszezer évvel ezelőtti múltba csöppenő főszereplők (két gyerek) harcra kényszerül a rettentő, a föld szétrombolásán ügyködő Mumus ellen. Roczkov Radmila elmondása szerint jelenleg producereket kell gyűjteniük ahhoz, hogy megkezdhessék a gyártást. Ehhez

láthatóvá kell tennünk a filmet például fesztiválokon, ezért jártunk már Csehországban és Franciaországban is

– emelte ki. Ilyenkor több stúdióval is van lehetőségük találkozni, bár ennek ellenére ez a folyamat Európában elég lassú, hiszen a lehetséges partnerek jórészének is inkább otthon van lehetősége pályázni. A másik verzió, hogy több ország közös koprodukciója legyen a film, ami így szélesebb közönséget eredményezne.

Milorad Krstić képző- és animáció művész Jelek az út mentén címet viselő kiállítása 2025. január 15-éig látgotható a Kölcsey Központ Bényi Galériájában. További részletek a kiállítás Facebook-oldalán.

Fotók: Apolló Mozi Facebook.