Felföldi Roland

Felföldi Roland a Felföldi Édesség¬gyártó Kft. ügyvezető igazgatójaként irányítja a cég életét. Édesapja Felföldi József 1986-ban kezdte meg üzleti tevékenységeit. Kezdetben nem az édességeké volt a főszerep: nyomdai anyagok gyártásával és forgalmazásával foglalkozott. A cukrásztermékek és édességek gyártását 1990-ben kezdte el. A nemzetközi sikert 1996-ban hozta meg számára a varázsszívószál, amelyet azóta is töretlen siker övez. Az alapító fia, Felföldi Roland volt lapunk vendége.

Talán Európa-szerte is a legfiatalabb ügyvezető igazgató vagy. Milyen érzés 25 évesen egy ekkora céget vezetni ? 

Felföldi Roland: Még 18 éves koromban az egyik kisebb cégnek az ügyvezetője lettem. Mondhatni, ez volt a gyakorlati belépés. Ezt követően két éven belül lettem az ügyvezető. A titulust nem figyeltem soha, én mindig is úgy viselkedtem, mintha a sajátom lenne. De igazából a családé, szóval ezt mindig úgy kezeltem, mintha az enyém lenne. 

Erre is születni kell? Mert feltételezem, hogyha édesapád nem látott volna benned fantáziát, nem bízza rád azt a feladatot. 

Felföldi Roland: Természetesen. Erre sose volt igazán erőszak. Persze nagyon örül neki édesapám, hogy foglalkoztat a cég élete, de nem erőltette rám, én választottam magamtól. Bármit csinálhattam volna igazából,hiszen a családi háttér megadta volna nekem azt. Lehettem volna akár orvos, művész, bármi.. De én ezt szerettem volna csinálni, erre vágyom, erre is vágytam. Egyszóval a helyemen vagyok.

Nem tudom, hogy megkaptad-e már szembe, vagy a hátad mögött, hogy könnyű ennek a Rolandnak, ott van az apukája, aztán betette a gyereket a székbe. Ezt megkaptad már?

Felföldi Roland: Volt már olyan, akitől megkaptam, igen, persze, ez egy magától értetődő dolog, hogy akik igazából nem értik, vagy nem látják, hogy mit csinálok, azok csak annyit látnak igazából, hogy ott ülök. Ott vagyok egy jó helyzetben, de ez nem ilyen egyszerű.

Akkor nem egy kirakati bábu vagy.

Felföldi Roland: Nem, azért ez sok lemondással is jár  mert attól függetlenül, hogy persze egy jó életviszonyban vagyok, meg egy jó élethelyzetben, ettől nekem rengeteg lemondással is kellett szembenéznem. Nem volt minden héten tivornyázás. Persze nem mondom, hogy tizenévesen nem, de ahogy beléptem a cégbe nagy lett a felelősség, Ahogy édesapám is mondja, 365 nap, napi 24 órából áll, hogy ott bármikor bármi történhet,  mindig készen kell állni a harcra és cselekedetre.

Beszéltem egy futballedzővel, akit szintén megrótták, hogy a saját fiát betette a csapatba. Erre azt mondta, hogy most jó a fiam, de hogyha nem fog jól játszani, akkor kiveszem a csapatból, merthogy ott van szem előtt, mindenki látja, és nem fogja azzal leégetni sem őt sem a fiát, hogyha rossz a teljesítmény, akkor berakja a csapatba. Érted nagyjából a hasonlatot.

Felföldi Roland: Itt is ugyanez lenne a helyzet igazából, ha nem lennék rá képes, vagy nem leszek képes a jövőben, remélhetőleg, én is úgy érzem, meg édesapám is úgy érzi, hogy jelenleg úgy állunk, hogy képes leszek ezt a vállamon cipelni. De ez nemcsak azon múlik, hogy képes vagyok megoldani a problémákat, hanem a fantázián, sőt utána újrakreálni majd húsz, harminc, negyven, ötven év múlva újrakreálni új ötleteket, hogy ez a cég tovább szárnyaljon.

Édesapád számtalan újdonságot hozott be a cégbe, és mindig meg tudott újulni.

Felföldi Roland: Igen. Mindig, Járja ő is az országot, a világot. Ő sajnos nem repülővel,mert  azt nem szereti. Én vagy a bátyám repülünk helyette, és igazából így hozzuk be a világ különlegességeit.

Meg viszitek.

Felföldi Roland: Igen, Visszük is. Meg be is kell hozni, mert ugye nekünk meg kell kóstolni, hogy milyen az ázsiai íz világ, milyen az amerikai íz világ. Ahhoz kell nekünk is a termékeket formálni, mert teljesen más ízlése van egy koreainak, meg egy magyar embernek, vagy egy németnek. Úgy kell megkreálnunk a termékeket, hogy az arra az adott piacra tökéletes legyen.

Nem biztos, hogy mindenki tudja Debrecenben, de a magyar piac csak egy minimális százalékot tesz ki..

Felföldi Roland: Igen, olyan öt százalék körül van a magyar piac.

És a maradék 95 százalék hol jelenik meg ?

Felföldi Roland: Hozzávetőlegesen úgy negyven országból tevődik össze. Ebből a legnagyobb az az Egyesült Királyság, utána ezt követi Németország, és a harmadik az most jelenleg Dél-Korea, harmadik legnagyobb.

Azt gondoltam Dél-Korea bevehetetlen piac 

Felföldi Roland: Nekünk valahogy sikerült. Ez valamilyen szinten annak is köszönhető, hogy innovatív termékeket árulunk, másik szinten, hogy a kereskedelmünk is arra rendeződött be, hogy exportpiacokat szolgáljunk ki. És ezen belül is a modern exportpiacokat.

Svájcban ott vagytok-e?

Felföldi Roland: Igen.

Pedig ott is megy az édesség biznisz.

Felföldi Roland: Igen, persze.

Hogy történik ez a hétköznapokban? Egy ország meghódítása?

Felföldi Roland: Külföldi vásárokon szoktunk kiállítani, ezek ilyen nemzetközi rendezvények. És akkor ott van nekünk saját standunk, ilyen pavilon, amit be szoktunk a termékeinkkel rendezni... Ez az első lépés.  Ott azért egy kis látvány is kell, hogy látványelemekkel, mint egy show, ez egy show alapvetően. És akkor odajönnek a potenciális érdeklődők, és akkor ott is mondjuk az esély, hogy bejön egy vevő mondjuk egy az ezerhez, körülbelül, hogy lesz vevő. Amikor bejönnek, akkor természetesen megmutatjuk a termékeket, körbevezetjük, névjegykártya csere és akkor utána indulhat el valamilyen folyamat közöttünk.

Utána felhívjátok egymás és ennyi ? ...

Felföldi Roland: Akár meglátogatjuk, akár meghívjuk egy gyárlátogatásra. Jelen helyzetben sajnos a pandémia miatt nincsen gyárlátogatás, meg általunk sincs látogatás. Fel kell térképeznünk egy adott piacnak a sajátosságait. Itt például a sajátosságot az takarja, hogy a mi termékeinket, mikor főleg egy EU-n kívüli országról beszélünk, oda exportálhatjuk-e egyáltalán, megfelel-e arra a piacra az összetevők, megfelelnek-e ott, akkor milyen bolthálózatok vannak, milyen potenciál van, milyen a demográfiája annak az országnak. Ez egy komoly kutatómunka. Beillünk, vagy abszolút el kell zárkóznunk attól az országtól. De szerencsére sokfajta termékünk van, hogy van tényleg a gyerek kategóriától felnőtt, vagy teljesen kortalan termékekhez is, amit megehet az ötéves gyermek is, nyolcvanéves papa is.

Ez akkor így nagyon kitölti a napodat, a napjaidat.

Felföldi Roland: Abszolút, meg ez éltet. Kereskedelem, megyek, utazom, eladom, ez a legfontosabb mozgatórugója. Ami jó a szerencsétlenségünkre, hogy ez a világpandémia most támogatja ezeket az utakat. De van helyette persze online, ugye videokonferencián lehet valamilyen szinten prezentálni. A semmihez képest valami. De nem az igazi, mert azért ha ott van személyesen az ember, meg tudja fogni, ki tudja bontani, úgy tud gesztikulálni, hogy tényleg megértse a vevő.

Jól tudom, hogy az Egyesült Államokban is már nyélbe ütöttetek egy üzletet? 

Felföldi Roland: Igen .  Ott most a Wallmartba, kerül be egy ilyen koktél szett termékünk. Az teljesen ismeretlen a magyar piacnak, meg úgy igazából úgy Európának is, mert ezt csak az amerikai piacra gyártjuk. Úgyhogy ez itt európai piacon még nincs is.

Németországban pedig aztán leányvállalatotok is van ? ...

Felföldi Roland: Igen, ott már van egy leányvállalatunk, igen.

Azt például hogy lehet felügyelni?

Felföldi Roland: Digitális világban élünk...

És minden hozzátok fut be? Hozzád fut be?

Felföldi Roland: Abszolút. Megvan a vállalatirányítási rendszerünk, van kint egy német ügynököm, aki csak velünk foglalkozik, vele dolgozunk összhangban, az üzleteket kötjük és muszáj volt egy német céget csinálni, mert ugye a németek is így komolyabban vesznek egy GNBH-val szerződnek.

 

Ha találkozol egy fontos emberrel, akkor utánajársz, hogy pl teniszezik akkor viszel neki két csoki teniszlabdát ?. Ezek az alapvető kedvességek, figyelmességek működnek?

Felföldi Roland: Persze, én is például amikor az amerikai partneremmel találkoztam, mert tudtam, hogy nagyon szereti a philadelphiai Eagles csapatot...  Csináltattam neki az egyik termékünkből egy különkiadást, a szívószálunkból, a Quick Milk szívószálból egy olyan kiadást, amiben a drazsészemeknek olyan színe volt, mint a csapat, meg a dobozt is úgy csináltattam meg philadelphiai Eagles-ös dizájnnal, mintha annak a csapatnak a terméke lenne, és akkor a hátuljára ráírattam a nevét, meg feltettem az induló dalukat kis szövegben, és akkor az egész úgy volt elkészítve. Amikor személyesen találkoztunk Amerikában, akkor átadtam neki ezt a terméket, és mosolygott és mondta, hogy ez egy szuper termék és mondta, hogy ez egy jó dobás volt,  De utána láttam is, amikor bementünk az üzemükbe, hogy neki alapból még a védősapkája is Philadelphia Eagles-ös. Úgyhogy tényleg beletrafáltam.

Vihettél volna egy több milliós Tokaji aszút is. 

Felföldi Roland: Itt a hozzáadott érték, a szellemi értékéről beszélünk, ennek sokkal magasabb az eszmei értéke. .

Melyik a munkafolyamat a legkedvesebb számodra?

Felföldi Roland: Az értékesítés. Száz százalékig az értékesítés. Kimegyek a terepre és ott egy termék, amit el kell adni és nincs mese, meg kell oldani, hogy az el legyen adva. Ez a fénypontja. Természetesen nem mindig sikerül, mert olyan nincs, hogy mindig minden sikerül. De erre törekszem természetesen, hogy meg tudjam kötni azt az üzletet. Ami mögött óriási nagy háttérmunka áll, felkészülni, hogy a dizájnok megfeleljenek, a terméknek az összetétele, specifikációja, az auditálások meglegyenek. Ez egy több hónap, sőt azt mondhatnám, hogy egy éves munka az, hogy egy terméket egy bizonyos bolthálózatba be tudjak tenni. Az minimum egy évet vesz igénybe, különböző háttérmunkákkal. Ki kell küldeni kóstoltatásokra, kiértékelésekre, laboratóriumba. Ha ezeknek megfelelek, akkor tudunk csak előrelépni.

Feltételezem, hogy nagyon sok jó termék van még ebben a műfajban. 

Felföldi Roland: Igen. Alapvetően túlkínálat van a piacon. A termékeknek van helyettesítő terméke, ami ha még nem is ugyanaz, de valamivel lehet helyettesíteni. Az üdítőt is tudom helyettesíteni ásványvízzel, de mi azért megpróbálunk olyan kategóriákba belemenni, amibe minél kevesebb a konkurencia és valamivel mindig többet, jobbat nyújtunk, hogy a minőségünk jobb, a dizájnunk, az árunk, szállítási feltételeink. Mert azért sok mindenből összetevődik, hogy miért jó egy termék. Nemcsak az számít, hogy milyen márkát adok, hanem az is számít, hogy mi van benne, hogy tudom azt szállítani, meg hogy milyen áron adom.

Édesapád teljesen szabad kezet adott ?

Felföldi Roland: Alapvetően igen. Természetesen én meg szoktam vele beszélni egyébként, ha nagyobb beruházás van, azokat mindig együtt beszéljük meg. De amúgy üzletileg teljesen szabad kezet kapok.

Az innováció hol szerepel a cég filozófiájában?

Felföldi Roland: Az innováció az a legfontosabb, igazából ez visz minket előre. Sokkal többet fektetünk az innovációra, mint bármiféle marketingre. Mert úgy tartjuk, hogyha van egy innovatív és egy új termék, ami nem a tízezredik táblás csoki, akkor azzal ki tudunk ugrani a polcokról és olyat kell adnunk, amit a vevők igényelnek és szükségük van rá, és jó is nekik.

Az gondolná a laikus, hogy egy új termék bevezetése hosszú idő. ..

Felföldi Roland: Ez akár évek is lehet. Igen. De minden terméknek ettől függetlenül van egy saját termékélet görbéje, mi így hívjuk. Ugyanúgy, ahogy egy termék mondjuk ötven éve menő volt, lehet, hogy ma már. semmit nem ér, meg nem érdekel senkit. Ezért kell mindig olyan innovációkat hozni, ami mindig ott lesz dublőrnek, tartaléknak. Az édesapám meg én, legtöbbször ezeknek az alkotói mi vagyunk a háttérben. Persze van mellettünk szakember gárda, mint élelmiszeripari mérnökök, szakácsok, cukrászok, akik ezt össze tudják... utána meg tudják materiálisan is valósítani a terméket, de mint ötletet, azt édesapám adja legtöbbször, meg én.

Az ember hátradől, hallgat valami zenét, közben agyal, és akkor beugrik neki valami termék? 

Felföldi Roland: Volt olyan például, hogy félálomban, már majdnem elaludtam, és akkor jött be valami termékötlet és akkor gyorsan elővettem a telefont és a jegyzetekbe felirkáltam magamnak, hogy mikor reggel felkelek, akkor már meglegyen a reggeli indító.

És hogyha hozol valami elrugaszkodott ötletet, akkor mondják, hogy figyelj Roland, nem, ezt nem lehet legyártani,  nem lehet megvalósítani.

Felföldi Roland: Úgy már agyilag fantáziában tudok segíteni nekik, hogy... meg édesapám is, hogy na, azt hogy kéne megcsinálni. Az egy dolog, hogy a gépnek a használatához nem értek, viszont azt a részét, hogy kreatívan gondoljunk végig egy termék előállítást, ott édesapám is meg én is sokszor be szoktunk segíteni. És utána már ott vannak a szakemberek, akik ezt kivitelezik.  Ez  ugyanolyan, mint régen a fizikatanárom mondta, hogy nem tudom igaz, vagy nem igaz, de egy sima egyszerű külsős ember azt mondta, hogy miért nem nyitjuk a diót belülről, és akkor nem törne össze. A tudósoknak lehet éppen nem jutott eszükbe, hogy belülről kéne kinyitni, de azóta persze ugye magas nyomású levegővel nyitják ki  És úgy nem törik össze. Aki ugye adta az ötletet, nem tudom persze, hogy így volt, ez csak egy példa, ő nem tudta ugye, hogy ezt hogy kéne megvalósítani, ő csak az ötletet adta. A tudósok viszont, akik már szakértők, úgy ahogyan nálunk is vannak a szakértők, ők már ha megkapják az ötletet és a sugallatot, akkor ők már a megvalósításban részt tudnak venni és …

Lehet, hogy ez így van jól, mert hogyha ahhoz is értene az ember, akkor saját magát korlátai lennének.

Felföldi Roland: Igen.  Jó szakembergárdánk van és tényleg azt mondhatom, hogy szinte mindig mindent meg tudnak csinálni, amit eléjük teszünk. Egyre nagyobb kihívásokat és egyre nagyobb ötleteket, de mindig meg szokták oldani. Persze édesapám meg én is szoktunk nekik segíteni, ötletekkel és össze szokott ülni a csapat, és akkor mindig megbeszéljük, hogy kinek mi a meglátása, milyen irányban kéne haladni, van gépészmérnök a cégnél, aki ugye a gyártási részét, a gépesítési részében tud segíteni, van ugye élelmiszeripari mérnök, aki mint az alapanyag, tehát az élelem részéhez ért.

Itt már komoly egészségügyi tesztelések vannak?...

Felföldi Roland: Hogyne, persze. Hát ezt nem is mondtam külön. : Mert ez már annyira alapnak számít, hogy ez nem kérdés, hogy nekünk itt laboratóriumi teszteket kell csinálunk. Mi nem úgy dolgozunk, hogy csak kiveszek egy terméket, beteszem a zacskóba és megy a polcra, nekünk komoly felülvizsgálatok vannak

Minden ország sajátosságait figyelembe véve ?

Felföldi Roland: Persze, nekünk mindig független, akkreditált nemzetközi laborokkal dolgozunk, akik tényleg világszinten elismertek és csak velük dolgozunk.

Mindazokat, amit elmondtál úgy sejtem a napi 24 órádat teszi a munkád. Ezzel szemben itt ül velem egy sportolt, jó kedélyű 25 éves fiatalember, akinek nyoma sincs a stressznek. Tehát fel se tűnik, hogy te bármiféle ilyen komoly munkát végzel, remélem nem érted úgy félre...

Felföldi Roland: Nem, nem, Persze mindenkinek vannak jobb meg rosszabb napjai, de amikor ugye maga a munkáról van szó, de hát ez nem munka, hanem ez is valamilyen szinten...: Nem munkának nevezem, nem mondom, hogy ez is ugyanúgy terhelő, meg ugyanúgy, hogy lefárasztja az embert. Kell valamilyen kikapcsolódás, édesapám is mindig mondja, hogy akkumulálódni kell, ezt szokta nekem mondani, akkumulálódni kell, ami mindenkinek más. Édesapámnak a séta, túrázás, amit én is szeretek. De mindenkinek meg kell találni a saját hobbiját, ami kiviszi egy kicsit a mindennapok zajából.

Hogy tudsz feltöltődni?

Felföldi Roland: Nekem az utazás, ami egy feltöltő erő, bár erre most kevés a lehetőség.  úgyhogy így marad quadozás, amit szoktam még csinálni. Mostanában az sem volt olyan túlzásba véve. Szeretek horgászni, zenét hallgatni, vannak azért olyan dolgok, amiket szeretek.

Ezzel a tudással, ezzel a tapasztalattal,  bárhol bármilyen cégnél lehetnél ügyvezető igazgató. Tehát a logisztikai nagyjából mindenhol ugyanez.

Felföldi Roland: Alapvetően igen. Ezt nem tudom, minden cégszegmens más, ezt én azért szeretem csinálni, mert a sajátomnak érzem.De lehet természetesen, hogy megállnám máshol is a helyemet, valószínűleg nem lenne olyan nagy... Mindenhol van kihívás, de nem lenne olyan nagy probléma.

Még soha nem volt az, hogyha mégy be az irodába, akkor hogy hú, hát most akkor jó lett volna még egy kicsit pihenni…...

Felföldi Roland: Ilyen nincs. Igazából mindegy, hogy mikor megyek be, ugyanúgy szinte a legvégén megyek el. Alapvetően ha bent is vagyok, akkor is amikor nézem, hogy hú, írt az edző, hogy menni kéne majd edzeni, akkor azt mondom, hogy nemsokára ott vagyok és akkor eltelik még egy ilyen másfél-két óra. Persze nem váratom ezzel meg, mert neki csoportedző...

Mint ahogy mindenkinek, nektek sem tett túl jót ez a pandémiás időszak. Mégsem hallottam, hogy panaszkodnátok. 

Felföldi Roland: Igen,  De azért hozzáteszem egy-két helyen sikerült meglovagolni a hullámokat is, mondhatjuk így is. Például az Egyesült Királyságban, ott például süteménytermékekkel be tudtunk rukkolni több új bolthálózatba, mert voltak, akik nem tudtak időben szállítani, meg ugye nagy hiány keletkezett a piacon, mert 25 kilós zsákban volt liszt, de hát azt nem tudják megvenni az emberek...És mi sütemény alapporokat azonnal tudtunk szállítani, ezért sok helyre be tudtunk kerülni, persze volt olyan termékünk, ami meg ugye visszább esett, szóval ez így kiegyenlítette inkább a dolgokat. Azt nem mondanám, hogy...

Öt év múlva mivel lennél elégedett, Roland? 

Felföldi Roland: Mint magánemberként remélhetőleg addigra már családalapítás is elkezdődik...

És az utódok is ott  játszanak, rosszalkodnak, mint te kicsi korodban tetted a cégben?...

Felföldi Roland: Igen. Hogyha tetszik nekik, akkor csinálják, ha nem, akkor természetesen abban is fogom őket támogatni, amit ők szeretnének csinálni. A céget pedig ott látom egy olyan öt év múlva, hogy még több saját leányvállalattal rendelkezünk világszinten. Ugye most az Egyesült Államokban fogunk nyitni egy saját értékesítési irodát, amivel a helyi bolthálózatoknak fogunk beszállítani.

Köszönöm a beszélgetést.

Felföldi Roland: Köszönöm a meghívást.