Az utolsó lövés dönt – Lepattanó filmkritika

Vékes Csaba legújabb filmje, a Lepattanó a vígjáték műfajának keretein belül játszódó történet, de mégsem pusztán komédia. Tekinthető egyfajta dokumentumfilmnek, mely egy magyar fejlesztésű sport, a szektorlabda világába nyújt betekintést. Ugyanakkor a filmben kiemelt szerep jut a karakterek egymás közti kapcsolatainak is, ami felerősíti a mű drámai jellegét.

Vékes Csaba nevéhez rendezőként olyan egészestés alkotások kapcsolódnak mint a Korai menyegző (2021) vagy a Szia, Életem! (2022). Korábban rövidfilmeket készített, ilyen például az Ál(l)omás (2014), a Csavargók (2018) vagy egy sport témát feldolgozó Cserekapus (2019). Legújabb műve is hasonló tematikával foglalkozik, hiszen a Lepattanó egy magyar fejlesztésű sportot, a szektorlabdát helyezi a középpontba. Ezt egy nagyobb asztalon játszák, korong alakú, precízen finomított labdával, a játékosokat megtestesítő „gombokat” pedig milliméter pontosan esztergálják. A lépésekhez úgynevezett nyomópálcát használnak, mert sokszor nagy távolságból, nehéz szögből kell hajszálpontos lépéseket eszközölni. A filmben feltűnő színészek között láthatjuk a több mint ötven hazai produkcióban szerepet vállaló Scherer Pétert és Mucsi Zoltánt, valamint a Dallas (1978) Bobbyjaként ismert Patrick Duffyt is.

A történet szerint Kálmán (Scherer Péter) számára a gombfoci nem csupán gyerekjáték, hanem egy véresen komoly sportág. Csapatával épp az Európa-bajnokságra készülnek. Megszállottak ők, a gombfoci őrültjei, a „pöci-foci” titánjai, akik egyfajta álomvilágban léteznek és olykor szinte tudomást sem vesznek a valóságról. Komoly esélyük is lenne a kijutásra, de a selejtező hajrájában pénzügyi okokból kizárják őket. Mindannyiuk élete válságba kerül, hiszen elvesztik azt, ami a legértékesebb számukra. Azonban nem várt megoldás érkezik, egy milliárdos (Patrick Duffy) tévedésből száz millió forintot utal a számlájukra. Bár tudják, hogy a pénz nem őket illeti, túl nagy a kísértés, mivel így esélyük nyílik kijutni az EB-re.

A filmben alapvetően a meleg árnyalatok dominálnak, melyek egyrészt a főszereplők csapatának, az RSZK-nak a színei (vörös, sárga és fehér), másrészt ezt az is befolyásolja, hogy az eseményeket szinte végig fényes nappal látjuk. Ezen színekhez más is kapcsolódik: olykor az este közeledtét is jelzik, amikor a lemenő nap utolsó, narancsos színezetű sugaraiban fürdik a szereplők arca. Ekkor Kálmánt és fiát, Oszkárt látjuk, akik éppen vacsoráznak, de a fiú feje felett ott lebeg a közelgő lebukás és annak következményei, melyek a pénz elsikkasztása miatt várnak majd rá. Egyedül az ellenfélhez kapcsolódó jelenetek azok, mely sokkal hűvösebb, szürkébb képet mutatnak, révén egy húsüzem dolgozóiról van szó, akik félhomályban végzik a munkájukat. A filmben eleve viszonylag kevés éjszakai jelenet látunk, de még ezek is erős megvilágítást kapnak, ami kiemeli a történet szerelmi szálát, és annak legromantikusabb pillanatait.

Az alkotás vígjáték mivoltát nagyban erősítik a benne felcsendülő zenei betétek, melyek vidám hangulatot teremtenek és pontosan illeszkednek az aktuális jelenet érzelmi töltetéhez.

A filmben megfigyelhető viszont egy ellentétet felállító szerkezet, mely a történet eleje és vége között végbemenő változásokat a hangokban is leképezi. Az első jelenetekben kvázi csend honol a helyiségben, ahol az RSZK sorsdöntő mérkőzése zajlik, hisz nincsenek jelen szurkolók, csak az egymásnak szorító játékosok figyelik feszült tekintettel a társaikat. Míg az újrajátszáskor már egész nézősereg gyűlik össze, hogy buzdítsa a vörös-fehéreket, s a hangulat sokkal inkább egy döntő jelentőségű futball mérkőzés képét idézi fel.

A Lepattanó alapvetően egy vígjáték jellemzőt mutatja, van benne szenvedély, szerelem és természetesen rengeteg poén. Ennek azonban fő eleme a trágárság, ami egyes esetekben talán túl sokszor hangzik el a szereplők szájából, ezzel kissé rontva a film élvezetén. Persze a csúnya beszéd nyilván egy lehetséges humorforrás, amit ki is aknáztak a készítők, habár nem csupán erre lehet építeni, ha az ember meg akar nevettetni. Főleg, ha már az olykor esetlen karakterek kétbalkezessége már önmagában is képes mosolyt csalni a néző szájára. Ha jobban megvizsgáljuk

az alkotás tekinthető egyfajta sajátos dokumentumfilmnek is, hiszen egy eddig feldolgozatlan témát és sportágat mutat be egy kalandos történeten keresztül. Egy sokak által űzött szakág előtt tiszteleg, melyet a magyarok tettek sporttá és nem kevesen űzik napjainkban is.

A történetben ezentúl nagy hangsúlyt kap a szereplők egymás közti viszonyának alakulása, valamint van egy meghatározó szerelmi szál is, melyek ráerősítenek a mű drámai jellegére. Ezt tovább tetézi, hogy a csapat többször a szétesés szélére kerül a ki-kirobbanó konfliktusok miatt.

A film komoly színészgárdát vonultat fel, kezdve a Dallas (1978) egykori szereplőjét játszó Patrick Duffyval. A művész – ugyan kevés alkalommal tűnik fel a történetben – mégis oly tekintélyt-parancsolóan lép színre, miközben egyetlen szót sem szól, ami akarva-akaratlanul is a többi szereplő fölé emeli az általa játszott karaktert. Érdemes még kitérni Mucsi Zoltán epizódszerepére is, aki egy bártulajdonost testesít meg. A figura teljes kifordítása a színészhez általában társított szereplők attitűdjének, ugyanis egy visszahúzódó és félénk öregember köntösében láthatjuk az amúgy korábbi filmjeiben igen vehemens karaktereket színre vivő művészt. Ez szintén fontos része a vígjáték humorforrásainak.

A színészi teljesítmények közül a Kálmán fiát, Oszkárt játszó Derzsi Dezső alakítását emelném ki.

Már eleve a karakter is kulcsszerepet tölt be a történetben, szinte ő az egyetlen, aki nem él álomvilágban, földhözragadt realizmussal tekint a dolgokra kör alakú szemüveglencséi mögül. Ő az, aki a valódi élet nehézségeit és kihívásait testesíti meg, hisz eltartja a hobbijának élő apját, ám ő maga nehezen találja meg a saját boldogságát, mivel a megélhetésükhöz egész nap az irodában kell robotolnia. Mégis ő dönt úgy, hogy a kínálkozó lehetőséget – a véletlenül utalt száz milliót – a szektorlabdacsapat javára fordítja. Derzsi Dezső arca hűen ábrázolja a fiatal férfi érzéseit: a realista szürke tekintetét, aki épp most ért haza a munkából; a kétségbeesetten szerelemért sóvárgó, a boldogságot kereső fiú arcát; és az apjáért és csapatáért aggódó, ugyanakkor felelősséggel tartozó „menedzser” gondterhelt, mégis bizakodó ábrázatát.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy a Lepattanó abbaól a szempontból hiánypótló, hogy egy eddig mozgóképben feldolgozatlan, magyar gyökerű sport, a szektorlabda bemutatására vállalkozik. Teszi mindezt egy kedves történeten keresztül, vicces, olykor talán túl trágár módon, azonban mégis szerethető karakterekkel, akik már önmagukban is humorforrásokként szolgálnak.

Főkép: port.hu.