Mi lett volna, ha…?

Már nagyon sokat tanultunk a hulladékok sorsáról, és talán már sikeresen alkalmazzuk is a szelektív hulladékgyűjtés szabályait – de gondoljunk bele, mi történne akkor, ha ez nem így lenne?

Használt sütőolaj

A háztartásokban leggyakrabban képződő veszélyes hulladék a használt sütőolaj. Sajnos nagyon gyakran kerül kiöntésre a mosdókagylóba vagy a vécécsészébe. Ha így teszünk, nem csak a környezetnek, de a háztartásunknak is ártunk vele, hiszen az olaj nem keveredik a vízzel, így okozva dugulást otthonunk csőrendszerében. 

Élővizekbe kerülve fennmarad annak felszínén, így gátolva az oxigén bejutását. A pezsgő vízi világ szempontjából ez a jelenség rendkívül káros, hiszen a felszín és az élővíz közötti folyamatos anyag- és energiaáramlás megbontása felborítja annak egyensúlyát, és drasztikus pusztulást okoz a vízi élővilágban.  Egyetlen csepp használt étolaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet.

Talajba kerülve gátolja annak légáteresztő képességét. A talajmorzsák felületén képződő záróréteg meggátolja annak párolgását, így károsítva a talajflórát. 

Ezért is nagyon fontos a használt sütőolaj megfelelő elhelyezése, amelyre hulladékudvarokban és benzinkutakon egyaránt lehetőség van, ráadásul teljes mértékben újrahasznosítható.  A használt sütőolaj tisztítási eljáráson megy keresztül. A tisztított használt sütőolaj felhasználási területe elsősorban a biodízel-iparág, de kis mértékben az aszfaltgyártás, a gipszgyártás és a festékgyártás is részesedik belőle.

Elektronikai hulladék

Ebbe a csoportba tartoznak a már nem használt, vagy elromlott elektronikai hulladékok. Elhelyezésük szempontjából több opció is közül választhatunk, de a legfontosabb, hogy nem szabad egyszerűen a kukákba dobni. A hulladékaink legnagyobb része energetikai hasznosításra kerül, tehát elégetik. Azonban az elektronikai hulladékok olyan elemeket tartalmazhatnak, amelyek a hagyományos (kommunális) hulladék égetése során nem semmisülnek meg. Bár első látásra ártalmatlannak tűnhet régi tévénk, mosógépünk stb., azonban a természetbe kerülve károsan hatnak környezetünkre. Az ólom, a báriumvegyületek, a berillium, a higany, a kadmium, a dioxin rendkívül veszélyes anyagok, komoly mérgezési tüneteket okozhatnak az élő szervezeteknek. 

Mit tehetünk?

A legfontosabb itt is a megelőzés, vásárlásaink mérséklésével már sokat tudunk tenni környezetünkért. Vannak azonban olyan termékek, amelyek hiánya nagyon megnehezítheti a mindennapokat. Ilyen esetekben érdemes lehet „secondhandben” gondolkozni. Nagyon sokszor a kiváló, de megunt termékek sokkal alacsonyabb áron is beszerezhetővé válnak. Érdemes lehet a használt termékeket árusító portálokon is szétnézni vásárlás előtt. A hulladékudvarokban leadásuk díjtalan lehet, a leadható fajtákról érdemes tájékozódni. Sokszor vásárlásért cserébe, de bizonyos promóciók alkalmával teljesen ingyen is le lehet adni elektronikai szakboltokban.

Elemek, akkumulátorok

Az elemek és akkumulátorok a hazai és az európai besorolás szerint is veszélyes hulladéknak minősülnek. A gyártásuk során felhasznált toxikus nehézfémek (higany, kadmium, cink, ólom, nikkel) és vegyületeik mind környezetvédelmi, mind egészségvédelmi szempontból rendkívül fontosak.  Sok közülünk bőrön keresztül is felszívódhat, de akár belélegezve is okozhat mérgezéses tüneteket. Függően a szervezetbe került mennyiségtől akár végtagbénulást és különféle idegrendszeri tüneteket is eredményezhet.
A természetbe kerülve fémtartalmuk a talajba kerülhet, nedvesség hatására pedig könnyedén bejuthat a talajvízzel a táplálékláncba, ahol pedig minden mindennel összefügg. 

Gyűjtésük nagyon szépen kiépített. A legtöbb közoktatási intézményben, nagyobb bevásárlóközpontban van rá lehetőség. Helyes gyűjtésükkel nem csak saját egészségünket, de környezetünk épségét is óvjuk. Nagyobb méretű akkumulátorok leadása az akkumulátorokat forgalmazó kereskedőknél is megtörténhet. Ebben az esetben nem köthetik a leadást vásárláshoz.  

Építési törmelék

Egy-egy festőinek tűnő erdőrészletben nagyon sokszor találkozhatunk építési törmelékkel, pedig bizonyos része ugyanúgy újrahasznosítható vagy új. Az építési hulladék egy részét, mint például a bontott téglát vagy a nyílászárókat érdemes meghirdetni, így nem csak a saját pénztárcánkkal teszünk jót, de másokénak is, hiszen a jó minőségű építőanyag érték mindenkinek. A beton és téglatörmelékeket (inert hulladékok) szintén újra lehet hasznosítani, ám itt első útépítéseknél jöhet szóba. Nagy részük azonban a megfelelő szállítás hiányában illegális lerakókban köt ki.

Illegális lerakása azonban természetkárosító hatású. Itt elsősorban nem a kioldódó anyagoktól kell tartsunk, hanem az élőhelyek degradálása a hangsúlyosabb. 

Zöld hulladék

Hazánkban az egyik legsúlyosabb környezeti probléma az avarégetés!

A természet nem ismeri a fogalmat: szemét. Minden a nagy körforgás része, melyben ami az egyik élőlénynek melléktermék, egy másiknak élőhely vagy nyersanyag. Gondoljunk csak bele! A fák ősszel lehullajtják leveleiket, ez egyrészt az anyagok körforgásának fontos része, hiszen a fák a mélyből hozzák fel tápanyagaikat, majd – avart képezve – terítik szét a felszínen. Ez megannyi élőlénynek biztosít élőhelyet (sünök), táplálékot (gombák); védi a talajt, és még sorolhatnánk. 

Ezt a példát megragadva érdemes összegyűjteni és komposztálni. Ha ügyesek voltunk, kiváló minőségű talajjavító anyagot kapunk. Ha még nem érezzük magunkban a bátorságot a komposztáláshoz, a sövény alá is tehetjük, így szintén hasznosulnak az avar anyagai, és a hidegtől is megvédik szeretett növényünket. Ennek hiányában az összeszedett avart zsákozhatjuk, és kivihetjük a zöld hulladék szállítóknak, akik a megadott időpontban el fogják szállítani. Nagyon egyszerű, gyors megoldás, és a gyűjtőzsákok nagy többsége lebomló műanyagból készül. Ez azonban némi logisztikával jár, így kevésbé környezetbarát, de egy lépéssel már közelebb kerültünk vele egy zöldebb megoldáshoz.

Duzs László futureofdebrecen