Földes László, Hobo: „Katasztrófa, ide jutottam” – Exkluzív interjú

Immár a nyolcadik előadóestje lesz Az utcazenész. Ha a Teremtő is úgy akarja, lesz ebből tíz, tán tizenkettő is. Földes László 78 esztendősen, fia­talokat megszégyenítő módon bírja az iramot, s hihetetlen energiával szórakoztatja, vagy épp gondolkodtatja el a közönségét.

Hobo, ahogy mindenki hívja, ott cipeli magában évtizedek óta Mick Jagger szenvedélyességét, Faludy, Pilinszky, Villon líráját, Jim Morrison vadságát. S persze József Attila kérlelhetetlenségét. József Attila-estjeit 1991 óta már ezernél is többször hallgathatta meg a publikum.

Hobo hol dalban, hol prózában mondja a magáét öblös, érces, férfias hangján, s mi nem tudjuk megunni. Generációk fontos szereplője, aki soha nem akart semmiféle áldozat szerepében tetszelegni, jóllehet, a Kádár-rendszerben letartóztatták, a rendőrök megverték, titkosszolgálati jelentéseket írtak róla. Hobo a művészek nyelvén üzent mindig is, bármelyik korban, bármelyik rendszerben. Fordít, darabokat és könyveket ír, olykor filmekben játszik, s rendszeresen eksztázisba hozta rajongóit a Hobo Blues Banddel. A Kossuth-díjas énekes, dalszerző, előadóművész ritkán nyilatkozik, ám most legbensőbb gondolatait is elolvashatják.

Áll még vajon a mezőtúri őrtorony, rajta az emléktáblával, amely arra emlékezteti az utókort, hogy Földes László honvéd itt állt őrséget 1964 novemberében?

– 2021-ben megkapta A világökörség része megtisztelő címet, és emléktábla is vigyorog a sertéstelep kerítésén, ahol ma is a röfögőrendre vigyáz.

Alighanem a katonai élményeiről is írhatna önálló estet, afféle színdarabot. Mert katonaélménye szinte mindenkinek van, aki szolgált a Magyar Néphadseregben. A folyosósikálásról, a hagymapucolásról, a pocsolyában fekvésről, az értelmetlen, abszurd közösségi élményről. De most mégis egy másik különleges életkép kerül színpadra Hobo által, és az előadóestnek az lesz a címe: Az utcazenész. Honnan az ötlet?

Közismerten imádja a focit, az archív képen Novotny Zoltán és Gyárfás Tamás interjúvolja mint a rockválogatott tagját / Fortepan Urbán Tamás

– Mindig is érdekelt, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki kiálljon az utcára és az emberek jóindulatára bízza magát. Vajon miért teszi? Örömében, exhibicionizmusában, vagy mert nincs más választása? Ki akartam próbálni, ám vesztemre elmondtam az ötletet Vidnyánszky Attilának, aki ezt a Nemzetiben akarta megrendezni. Tíz napja volt a premier, ám a Színházi Olimpián több városban valóban az utcán fogok játszani Kiss Zoltán gitárossal. Izgalmas tapasztalat lesz.

Valahogy nehezen képzeli el az ember, hogy Keith Richards és Mick Jagger egyszer csak megáll a Wall Street valamelyik utcasarkán, és eljátssza rohanó járókelők előtt minden idők talán legjobb dalát, a Gimme Sheltert...

– Úgy vélem, hogy Jagger és Richards mindenre elszánt banditák, bárhol kiállnának játszani, és bár meggazdagodtak, de elég nagy pofátlanság lenne pont a Wall Streeten nekik vagy akárkinek menedéket kérni. (Adj menedéket a dal címe az én fordításomban.)

Varázslatos pillanat lehet, vagy inkább lesz, ahogy Hobó énekel majd a Blahán, a Lövölde téren, a Röppentyű utcában vagy a Kőbánya-Kispest metróállomáson. Mert ez a cél, nem? Olyan, mintha az ön kihangsúlyozottan régi szenvedélye, a nagy Újpest, Kuharszkyval, Göröccsel, az ifjú Benével kiskapuzna a téren az újpesti bőrgyár melósaival...

Vidnyánszky Attila bevitte Hobo utcára szánt előadását a Nemzeti Színházba / RINGIER

– Bár Újpesten csak az Egyesült Izzóban és a néhai Chinoin Gyógyszergyárban dolgoztam vegyésztechnikusként – a bőrgyárban nem –, azért megmaradt a kötődésem az ötvenes-hetvenes évek lila játékosaihoz. Ám amióta Kovács Imre edző Göröcs Titit 1972-ben (?) kirúgta a Dózsából, nem jártam a stadionban. Viszont több művelődési házban, klubban is játszottam zenét, vagy verseket a szülőhelyemen.

Az utcazenész játszik majd az utcán és megelevenedik a színpadon is. Vidnyánszky Attila fontos szereplője az ön életének, évtizedek óta együtt dolgoznak. Ő rendezte például a József Attila-estjét, és ő volt az, aki a Nemzeti színpadára csábította ezt a bizonyos utcazenészt. Nem mondják, nem vágják a fejéhez, hogy eladta magát a NER kedvenc rendezőjének, és ezzel magának a rendszernek is?

– Már a Tanácsköztársaság bukása idején is támadtak káprázatos szellemiségű újseggírók jobbról, balról, alulról, fölülről, sőt hátulról is. Csak szemből nem. Az, hogy Vidnyánszkyt hová sorolják, nem az én dolgom. De dolgoztam Ascher Tamással, Jordán Tamással is, akkor meg az volt a baj.

Tovább is van még, ITT tudod folytatni.

Készítette: Sinkovics Gábor/Blikk

Főkép: Pozsonyi Zita