Szétszedtük az Ikeát

Latolgatások zajlottak már hetek óta. A Győr svéd edzője azt is pedzegette, a magyarok otthon játszanak, a közönség félelmetes, ez akár a mérkőzés játékvezetőit is meghathatja. Nem szimpatikus nyilatkozat, de ő tudja. Aztán az északiak mestere, Axner is inkább a mieinket tartotta esélyesebbnek, bár hozzátette, a teher inkább a hazaiakon lesz majd.

 

Ezek után eltelt valamivel több, mint egy óra a kezdést követően, amikor jöhetett a körtánc , a piros-fehér-zöld mámor. Héttel voltunk jobbak az ellenfélnél. Sorsdöntő volt ez a derbi. Minden bizonnyal a középdöntőben van a csapat, viszi magával ezt a két pontot, hogy ott, illetve itt, Debrecenben sikert sikerre halmozzon. Feltehetően  Spanyolország, Montenegró, és a többiek ellen.

És mi volt a találkozón? Kezdjük a végén.

 

 

Úgy érzi, az elmúlt egy évben befektetett munka meghozta gyümölcsét. Beérett a termés. Parádézott mindenki. Szemerey Zsófi a kapuban különösen. Ő lett a meccs embere. Azt már csak mi tesszük hozzá, - bocsánat a szóviccért - lő a svéd, Szemerey néz, s véd! Több, mint ötven százalékosan.

 

Egyetlen pillanatig sem tudták kétségessé tenni a kék-sárgák, hogy ki a jobb ezen az estén. 4162 néző látta, amikor az első tíz percben már 7-3-ra vezettünk. Vámos és Klujber vitte a hátán ekkor az együttest, de a többiek is mindent hozzá tettek. Az első félidőben volt amikor döcögött a szekér, akadtak apró figyelmetlenségek, de ez sem akadályozhatta meg a lányokat, hogy háromgólos előnyt könyveljenek el.

 

A szünet után rész aztán igazi fiesztára sikeredett. Minden bejött, minden klappolt, minden jó, ha jó a közepe. Mert a félidő derekára már jelentősre nőtt a magyarok előnye. És innen nem volt megállás. Hat perccel a vége előtt már tizenkettő volt közte. Kis kiengedés, de ez sem számított, mert zúgott a vastaps, énekelte a publikum a himnuszt, a túloldalt pedig potyogtak a svédcsepp nagyságú könnyek.

A mutatott játék, a küzdőszellem még nagyon messze repítheti ezt az együttest. Akár egészen a döntőig is...

 

 

W. Gy.