Nem volt egy vidám vasárnap

Az NB I.  utolsói rugaszkodtak egymásnak a novemberi hidegben úgy, hogy tudták a riválisok mit játszottak. Kik szereztek pontot, és melyik csapatok hullajtottak. Először ült a hazai kispadon az új tréner, Nestor el Maestro. Csodát persze nem lehet tenni két hét alatt, főleg úgy, ha az alapanyag ugyanaz. Az ízesítésre állítólag várni kell a téli szünetig. Csak az a baj, hogy egyre jobban poshad az étel.

 

A zord idő ellenére is közel három ezren gondolták, szurkolnak egy csöppet. A Kecskemét - előzetesen ezt kommunikálták - győzni jött Debrecenbe. Látszott is a játékukon. Nem ijedtek meg, bár az első pár perc inkább a Lokié volt. Mindkét gárda legutóbb augusztusban ízlelte meg a sikert, azóta tart a vesszőfutás. A vendégeknél hiányzott a kapitány Vágó Levente - műtötték - a hazai karszalagos is a kispadon kapott helyet.

 

Az ismerkedő mozdulatok után egy viszonylag szép támadás végén Bárány fordult le a védőjéről, és be...lőtte. Örömmámor, heuréka hangulat, meg ilyenek lettek úrrá az arénában. A labdát viszont a KTE birtokolta többet. Egy ilyen pazar elfutásuk, és debreceni védelmi stopnak köszönhetően az első fél órában Pálinkás egyenlített. Nem is változott az állás a szünetig.

 

A második félidőre valamivel agresszívabbá vált a DVSC. A kezdőként nagyon visszafogott Shagoyant lecserélte a Maerstro, jött Szuhodovszki, és Dzsudzsák, de ők sem tudták megakadályozni, hogy a vendégek ismét betaláljanak. Úszni látszott a meccs, de egy baloldali beadás végén az ex-kecskeméti Szuho, fejjel egalizált. Nem volt gólöröm, felhajtás, semmi. Tíz perc azonban igen a derbiből. Rohant a Loki előre, már három támadó is a pályán volt, próbálkoztak, de maradt az iksz. Ami senkinek sem jó. 

 

Ha közhelyes akarok maradni, akkor azt mondom, hosszú még az út, lehet javítani. Ha tárgyilagos, akkor ez nagyon kevés. Még a másodosztályban is.

Jövő héten irány Diósgyőr, ahol a  barátok közt nem nekünk áll a zászló.

 

W. Gy.