Paksi outlet: öt lett

Pedig minden adott volt az elmúlt hetek fiaskói után. Három, sorozatban elveszített bajnokit követően, a válogatott szünetben fogadkozott  a csapathoz közel állók hada. Szakvezetők, játékosok a csontig lerágott szóvirágokat hintették a publikum elé, hogy na most mindent beleadnak. Nem sikerült.

 

Összegyűlt majdnem ötezer drukker, akik várták a megváltást. Ehelyett jöttek a pofonok. Az ellenfél egyetlen másodpercig nem hagyta, hogy a hazaiak domináljanak. Azonnal átvették a játék fölött az uralmat, és bebizonyították, nem véletlenül állnak jelenleg is a dobogón. A Debrecennek momentumai sem voltak. Alig telt el fél óra, a tolnai zöldek hárommal vezettek. Zengett, zúgott a "B" közép, és igen gyengének titulálta a produkciót. Máté Csaba az oldalvonal mellett hadonászott, kezével próbálta pantomimes módjára mutogatni hová helyezkedjenek játékosai, akik nem értettek a mozdulatokból. Füttyszó jelezte a szünetet. Bírói, és közönség részről is.

 

A második 45 perc úgy kezdődött, hogy a hajdúságiak négyet cseréltek. Hiába. Kaptak még kettőt, meg egy kiállítást. Utóbbi úgy történt, hogy egy paksi bombát a hátvéd Kocsis Gergő kézzel, igaz bravúrral tolt szögletre. Elfeledte, hogy hagyta volna az egészet Megyerire. Akkor nincs büntető, meg piros lap. A következmény, az ötödik vendég gól lett. És csak azért ennyi, mert a kapus Megyeri még legalább négy ziccert megfogott, hárított. A túloldali cerberusnak, Kovácsiknak egyetlen alkalommal sem kellett játékba avatkozni.

 

Tombolt a lelátó, levetették a mezt a fiúkról, akik dideregve, a külföldiek mosolyogva - egy szót sem értettek ugyanis az egészből - vonultak az öltözőbe. Ahol illatos, meleg fürdő várt mindenkit. Mert megérdemlik.

 

Ez a gárda, amelyet most már a kiesés réme fenyeget, ennyit tud. Négy meccs, nulla pont, 4-12-es gólkülönbség. Ha Luciferrel kezdtem, fejezzük is be vele, az első színből:

"Nem adhatok mást, csak mi lényegem".

 

W. Gy.