Zakózott Debrecenben Baranya aranya

Hogy mennyire komoly a mecseki kosár, jól mutatja, hogy a férfiak két első osztályú együttest is jegyezhetnek. Közülük az újonc érkezett ellenfélként az Oláh Gábor utcába. Eddig három összecsapáson vannak túl a baranyaiak, pontot még nem raboltak sehol. A DEAC ellen készültek megállítani rossz sorozatukat. Nem sikerült.

 

És nem azért, mert az egyetemisták olyan fergeteges produkciót mutattak volna be, hanem egy félgőzös negyven perc is elég volt ahhoz, hogy a Mandic legénység begyűjtse az újabb skalpot.

 

Amolyan felkészítő derbi jellege volt az egésznek. Mandicék tudták, hogy a PVSK még nem állt össze,  légiós triójuknak szokni kell egymást, a passzok sem voltak kiszámíthatatlanok, így aztán nem kellett alsó, és felső fogsorral manikűrözni a körmöket a publikumnak.

 

A hazaiaknál Pongó és Drenovac tűnt ki leginkább, a túloldalt Payton, valamint Archibald tartotta a lelket a társakban. Néha az az érzése támadt az embernek, hogy össze-vissza szórják a labdákat, próbálkoztak kintről, közelről, tempóból, erőből. Volt, amikor a DEAC a meccs folyamán már

tizenhéttel is vezetett, de minden esetben elszórakozták a mérkőzést.

 

Ettől függetlenül egyetlen másodpercig sem volt vitás, hogy a vendégek ezúttal is siker nélkül utaznak majd több száz kilométert az éjszakában. Így is lett. A difi nem lett hajmeresztő, a hétpontos egyetemista siker a tabellán előre lépést jelent, de ennyi. A győzelemnek illik örülni. Meg is tesszük, de most nincs több benne.

 

 

 

W. Gy.