„Amikor nem volt edzés, mindig mentem előadásokra”

 

EÉ: - Most szerezted meg sportközgazdász mesterképzési szakon a diplomádat. Mi nehezebb, megszerezni a diplomát, vagy gólokat rúgni az NB I-ben?

 

- Érdekes kérdés, más-más nehézségek vannak benne. Nyilvánvalóan, hogy eljutottam az NB I-be és gólokat szerzek, az egy hosszabb folyamat. Öt éves koromban kezdtem el focizni, de végül is az egyetemre való készülés is már az általános iskolától kezdődik. Nem tudok dönteni, mindkettő az élet két különböző része.

 

EÉ: - Miért pont a sportközgazdaság szakot választottad mesterképzésnek?

 

- Emiatt végeztem el a gazdálkodási és menedzsment alapképzési szakot is, szeretnék majd a sport pályafutásom után a gazdasági életben elhelyezkedni, viszont inkább a sport területén, így már előre tudtam, hogy a sportközgazdász mesterképzést fogom választani.

 

EÉ: - Benne voltál a Debreceni Egyetem mentorprogramjában (egyetemünk az országban elsőként, 2014-ben vezette be a programot, amelynek célja, hogy támogassa a tehetséges élsportolókat a tanulás és sport összehangolásában, hogy mindkettőben sikeresek legyenek, a szerk.). Miben tudott ez neked segíteni? Úgy tudom, hogy a kötelező előadásokra mindig bejártál?

 

- Igen, volt olyan tárgy, amiből hiába volt egyéni tanrendem, megkövetelték, hogy ott legyek órákon. Amikor nem volt edzés, mindig mentem előadásokra. Alapvetően az egyéni tanrend azért nagy segítség, mert nem kell minden órán bent lenni. Megkaptam az anyagokat, amiből fel kellett készülnöm, és le kellett vizsgáznom, de amikor nem volt edzés, akkor otthon tudtam készülni, illetve voltak tanárok, akik külön bejöttek és leadták nekem a tananyagot, de mindent meg kellett csinálnom, úgy, mint a többi hallgatótársamnak.

 

 

EÉ: - Mi volt a kedvenc tárgyad?

 

- Az elméleti órák közül a sportközgazdaságtant szerettem, a gyakorlatiasabb tárgyak közül, pedig a sportadatelemzést.

 

EÉ: - Mennyire volt „igazi” egyetemista Bárány Donát, voltál Gólyatáborban, bálban, egyetemi bulikban?

- Amikor kezdtem az alapképzést, még a DEAC-ban fociztam az NB III-ban, akkor el tudtam menni még gólyatáborba, nem indult be még annyira a foci. Az első félévben mondhattam magam úgy igazi egyetemistának, nem volt még egyéni tanrendem, minden órán bent voltam, akkor tényleg egy egyetemi életet éltem. Utána, ahogy komolyabbra fordult a foci, ez nyilvánvalóan háttérbe szorult.

 

EÉ: - A DEAC színeiben 2019/2020-ban NB III-as gólkiráy lettél (18 mérkőzés /20 gól), az előző idényben második lettél a NB1-es gólkirályi rangsorban (30/13). Mi a titka Bárány Dodónak?

 

- Nincs titok szerintem. Alapvetően kiskoromtól kezdve gólérzékeny vagyok, de nem hiszem, hogy csak ez a fő feladata egy csatárnak. Kívülről mindenki a gólt látja, és ez nagyon fontos, de a játéknak más elemeiben is próbálok folyamatosan fejlődni, hogy összetett kép legyen rólam, és ne csak az, hogy na, ő most gólt rúgott, vagy nem.

 

EÉ: - Melyik volt a legemlékezetesebb NB I-es találkozód?

 

- Egyértelműen a Ferencváros elleni mesterhármas, ahol öt –négyre nyertünk a Nagyerdei Stadionban.

 

EÉ: - Milyen érzés, hogy lehetne ezt leírni?

 

- Nem mondom azt, hogy sokkal nagyobb érzés, mint a többi gólom. Tehát bármikor gólt rúgsz, az nagyon jó dolog. De a harmadiknál tudod meg, hogy igazából mesterhármas lett, az nyilvánvalóan egy plusz öröm, meg ott azért 17 perc alatt sikerült ez, azért van egy meglepettség is benned, de nyilván egy nagyon jó érzés.

 

 

EÉ: - A videóbíró (VAR) nem zavaró egy kicsit egy csatárnak?

 

- Nem tudunk ezzel mit csinálni igazából, elfogadjuk, nem gondolkozom ezen. Nyilvánvalóan furcsa, hogy kétszer örülsz a gólnak, de azért már jó pár éve van ez a rendszer, hozzászoktunk.

 

EÉ: - Idén már 17 mérkőzésen 7 gólod van, mit vársz magadtól és a csapattól tavasszal?

 

- Azt, hogy folyamatosan fejlődjek, tudjak továbblépni. Mindig az a cél, hogy egy jobb szezont teljesítsek. A csapattól nagyon pozitív, ahogy kezdtük ezt az évet, és hogy a negyedik helyen tudunk fordulni. Bízom benne, hogy tudjuk tartani ezt a formát.

EÉ: - Tavaly már a nemzeti válogatottban is meghívót kaptál, sérülés miatt sajnos nem tudtál pályára lépni. Milyen élményeid voltak?

 

- Nagyon örültem, hogy meghívtak a válogatottba, hogy ott tudtam lenni és nem kellett hazajönnöm. Egész héten a csapattal voltam, elutaztam Örményországba, utána kint voltam az ír meccsen is. Összességében pozitív élmény volt annak ellenére, hogy sajnos nem tudtam pályára lépni és nagyon edzéseket se végezni.

 

EÉ: - Sokat beszélnek róla, hogy eligazolnál külföldre.Mi a te vágyad, melyik lenne az álomcsapat vagy bajnokság és melyik lehet a realitás?

 

- Az álombajnokság nyilvánvalóan a Premier League lenne, de hát ez tényleg egy álom. Magyarországról, most már nem csak magamat nézve, azért a realitás a török, vagy a görög bajnokság lehet, esetleg a Championship van még ott a kettő között. Innen jobban figyelik szerintem az NB I-et, ezek lehetnek a realitások.

 

EÉ: - A labdarúgáson kívül milyen sportágakat szeretsz, mit követsz figyelemmel?

 

- Az amerikai focit követem, heti szinten, most voltunk New Yorkban, pont emiatt is, mert életemben először el szerettem volna menni egy amerikai focimeccsre. A Jets játszott a Patriotssal, nagyon nagy élmény volt.

 

EÉ: - Melyik a kedvenc csapatod?

 

- A Green Bay Packers.

 

EÉ: - Az amerikai futball vagy az európai labdarúgás izgalmasabb?

 

- Hogyha arról beszélünk, hogy szórakozás, akkor most már szívesebben ülök le egy NFL meccs miatt. De nyilvánvalóan, ha játszani kell, akkor egyértelműen az európai focit mondom. Mivel nap mint nap folyamatosan ebben vagyok, kikapcsolódás szempontjából az NFL közelebb áll hozzám.

 

Ölveti László, fotó: Löki Viktor, China Tibor