Az egyetemről a városba...

Ismerős lehet ez a minta azoknak, akik hosszabb ideje követik figyelemmel a Debreceni Egyetemi Színházat, hiszen, míg régebben csak az Egyetem főépületében volt fellelhető a Desz, az utóbbi pár évben a Batthyány utcában barangolva is találkozhattak ezzel a felirattal. Ennek a belvárosi „játszó térnek” a kapcsán ismerkedtem meg a DEMűhellyel egy nyílt rendezvényükön. Interjú, véleménycikk, kedvcsináló.

 

A Debreceni Építészhallgatók Műhelye 2020-ban alakult, mint azt megtudhattam Korhán Marcelltől, aki nem csupán az elnöki pozíciót foglalja el, hanem a Műhely egyik alapítója is. Elmondása alapján már a Covid előtt (ha Krisztus előtt: KE, akkor ez legyen CE) megfogalmazódott benne és diáktársában, név szerint Skrabák Juliannában az igény, hogy létrehozzanak egy közösséget, ahol a hasonló gondolkodású és érdeklődési körű építészhallgatók találkozhatnak egymással. „Bár van Építész Szakkollégium Budapesten – mondja Marci – nehéz csatlakozni hozzájuk, pusztán a távolság miatt. Ezért gondoltuk azt, hogy létrehozunk egy helyi közösséget. Először a diákok munkájának befotózásával foglalkoztunk, így próbáltunk létrehozni egy fórumot, ahol a diákok egymásra reflektálhattak.” Ezután következett a Covid...  

CU csatlakozott Marciékhoz Kiss Katalin és Bodorkos Diána, elkezdődhetett a valódi közösségépítés, a tanári kar is pozitív fogadtatásban részesítette őket, ezúton is köszönik Szentirmai Tamás tanszékvezető úrnak a szíves közreműködést. Már ekkor megfogalmazódott bennük a gondolat, hogy szeretnének kilépni az egyetem területéről, azonban nem tudták merre is induljanak, így a méltán híres „mozis terem” maradt a központjuk, ahol a jövendő munkájuknak, egyszersmind hobbijuknak hódolhattak. Szerencséjükre rövid időn belül sikerült jó kapcsolatot kiépíteni a város több kulturális intézetével, a Műhely első projektjeként a MODEM-nek készítettek bútorokat a “museumshop”-hoz, mai napig azon mutatja be a megvásárlásra kínált portékákat az intézmény, a bútorok különlegessége, hogy mikro hullámkartonból készültek. A projekt sikerén felbuzdulva elhatározták, hogy minden félévben megvalósítanak egy újabbat, az egyéb teendők mellett tehát kitalálják, hogy mit szeretnének megvalósítani, megtervezik és létre is hozzák ezeket az építészetileg érdekes alkotásokat. 

Ezen kívül még két projektről számolt be a DEMűhely másik tagja, Lobkovitz Klaudia, aki 2022 óta tag. Az ezt követő félévben a „Madár a legjobb építész!” mondatot vették górcső alá, nem a közösen létrehozott munka került a középpontba, hanem a Műhely tagjainak egyéni gondolkodásmódja. Különböző anyagokból készítettek madáretetőket, be is tudták őket mutatni Szegeden, a 2. Desing és Művészetmenedzsment Fesztiválon. Nevetve jegyzi meg Marci, hogy egy óriási véletlennek köszönhetik ezt a megjelenést, mert az ötletelés és a fesztiválon való megjelenés nagyjából ugyanakkorra esett, ők szerencsésen kihasználták az adódó lehetőséget.

A jelenleg zajló, lassan véget érő félévben az “urban spotting” jelenséget szerették volna bemutatni. „Mint sokan Debrecenben, mi is egyetemisták vagyunk, a bulikon, sörözések alkalmával sokszor tapasztaljuk azt, hogy nem lehet hova leülni, így a kocsma, szórakozóhely előtt álldogálva fogyasztják el a fiatalok az italaikat. Ellenben azokon a helyeken, például parkolókban, amit nem használnak az adott időben rendeltetés szerűen, egyszerűen nincs semmi. Így jött az ötlet, hogy egy hordozható-gurítható paddal foglaljunk el egy kocsma előtt egy parkolót, hiszen senkit nem zavarunk, kényelmesen helyet tudunk foglalni, miközben megisszuk, amit szeretnénk.” 

Mikor a következő projektről kérdezem őket, akkor egymásra nézve zavartan nevet Marci és Dia. Hogy miért? Mivel a következő félévre nagyot álmodtak. Szeretnének bekerülni egy alternatív zenei fesztiválra, a Fekete Zajra, ahol, remélik, szívesen kiállítanák a művüket.  Sok sikert nekik ehhez a vállalkozáshoz! 

Következő kérdésem az volt, hogy mindemellett mivel foglalkoznak! Szakestet, hallgatói fórumot, épületbejárást és nyílt eseményeket szerveznek. A nyílt eseményekre felkapom a fejem, bár egy ilyen eseményen találkoztam én is velük. Kérdésemre elmondják, hogy természetesen ezeken az eseményeken is az építészet van a központban, de mégsem úgy, ahogy azt az iskolapadban tanulják. Ilyenkor van lehetőségük olyan előadókat meghívni, akiknek a napi munkája vagy hobbija köthető az építészethez, így volt már náluk előadóként fotográfus, filmes szakember, valamint szobrász is. Dia megfogalmazásában: „A diákok is látják, hogy az építészet nem csak magáról az építészetről szól, hanem milyen határterületek vannak még, amiknek a bemutatására a tanterv nem ad keretet. Az órákon máson van a hangsúly, ezek a témák csak felületesen vannak érintve.” 

Marci a továbbiakban büszkén mondja, hogy bár 12 tagja vagy a Műhelynek, akikkel szorosan együtt dolgoznak, mégis sokkal többen, teljesen eltérő szakokról is érkeztek már nyílt eseményre. „Szeretném, hogyha akkor is megmaradna ez a közösség, amikor mi már nem leszünk a tagjai, mivel nem leszünk egyetemisták. Szeretnénk minden tavasszal 2-3 tagot felvenni, elsősorban inkább nyitott építészhallgatókra gondolok.” A tagok jelenlegi listája: Korhán Marcell, Lobkovitz Klaudia, Herczeg Tamás, Póta Martin, Katona Olívia Ivett, Dankó Boglárka, Máté Gábor, Kaponyás Klaudia Kármen, Kulcsár Kevin, Bodorkos Diána, Juhos Hanna, Tarnai Panna 

Én azt gondolom, hogyha építész lennék jelentkeznék hozzájuk, mert nagyon jó hangulatú közösséget hoztak létre, kellemesen éreztem magam, amikor belecsöppentem a nyílt eseményükbe. Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy látogasson el hozzájuk február elején a következő nyílt eseményre, nézze meg a munkáikat a DEMűhely Facebook vagy Instagram oldalán!