A srác a szomszédból

Aki közülük nem akar feledésbe merülni, annak bizony jelen kell lennie a népszerű közösségi oldalakon és be kell avatnia rajongóit életének legjelentéktelenebb epizódjaiba is. Van, aki mindezt teljes erőbedobással, az üzletet előtérbe helyezve teszi és van, aki olyan természetesen és közvetlenül pacsizik és társalog el bárkivel, hogy rögtön szimpatikussá válik.

 

Ez utóbbi csoportba tartozik az énekes-dobos-gitáros Dave Grohl, akinek a nevét még feltehetőleg az is ismeri, aki amúgy teljesen más zenei stílusokban utazik. Grohl az évek alatt megkerülhetetlen figurájává vált a rock and rollnak.

 

Oldalakat tölthetnénk meg azok nevével, akikkel együttműködött ilyen-olyan formációkban, miközben zenekara, a Foo Fighters egyike lett a stadionokat megtöltő szuper produkcióknak. Közben meg már-már zavarba ejtően hétköznapi arc, olyannyira, hogy nem csodálkozhatna senki, ha csak úgy betoppanna hozzá szokásos tornacipőjében és kockás ingjében, hóna alatt egy karton sörrel. Olyan, mint a srác a szomszédból.

 

Magyarul tavaly év végén jelent meg Történetmondó – Emlékek életről és zenéről címmel írt könyve, melyben betekintést nyerhetünk, honnan, hová és hogyan jutott el. Akik szeretik böngészni az aprólékos adatokkal zsúfolt, évekre, hónapokra, napokra akkurátusan lebontott életrajzokat, azok nem ezt a könyvet keresik.

Grohl ugyanis nem ilyen jellegű művet tett le az asztalra, inkább amolyan hömpölygő gondolatfolyam az egész. Ott ülünk mellette sörrel kezünkben, s hallgatjuk őt, ahogy újabb és újabb történeteket mesél. Nem elképzelhetetlen, hogy valóban élőben tolta fel a sztorikat, aztán a lejegyzett anyagot megjelenésre alkalmas formára pofozta kiadója segítségével.

 

A vicc az, hogy nincs hiányérzetünk, a munkásságát feltérképezi majd más, mi pedig közvetlenül tőle tudhatunk meg sok mindent. A sorokat olvasva kiderül, hogy lélekben még mindig az a tizenéves kamasz maradt, akivel kicsit idősebb unokanővére ismertette meg az amerikai punk színtér alapvető zenekarait. Még most is ugyanolyan lelkesen, időnként rajongói szemszögből képes szemlélni az eseményeket.

 

Többször is elmeséli, milyen volt találkozni, sőt esetenként együtt zenélni azokkal, akiknek a zenéjén nőtt fel. Ez a fajta szemlélet, hozzáállás is közrejátszhat abban, hogy világszerte ismert rocksztárként sem szállt el. Hálás azért, amit elért, tisztában van értékeivel, s az évek során elért pozíciójával, de legbelül hétköznapi ember maradt.

 

Különösen szembetűnő ez, amikor családjáról ír. Háromlányos apukaként leginkább arra büszke, amikor lányai közül valamelyik zenei kalandozásokra indul. Ilyenkor szívesen segít és száll be egy kis közös muzsikálásra. Legnagyobb lánya, Violet többször közreműködött már a Foo Fighters fellépésein énekesként, a középső lány, Harper dobolt velük. Mondhatjuk, hogy Grohl magánélete szorosan összefűződik azzal, amit szeret, sőt egyenesen imád csinálni: a zenéléssel.

 

Hihetetlen belegondolni, hogy több mint harminc éve, 1991-ben csatlakozott a Nirvana nevű bandához, amely rövid pályája során átrajzolta a világ zenei térképét. Nagyjából ez volt az utolsó rock and roll banda, amely tényleg a semmiből jött és mindenféle tudatos tervezés nélkül lett ismertté.

 

A történetet mindenki ismeri, a frontember Kurt Cobain 1994-ben elkövetett öngyilkossága megszakította a banda menetelését, a basszer Krist Novoselic és a dobos Grohl felfelé ívelő üzemmódból hirtelen zuhantak vissza a földre.

 

Főhősünk azonban nem adta fel, villámgyorsan készített egy demót, sőt az első Foo Fighters lemezen is egyedül játszott fel minden hangszert. Aztán a kezdetekben változó felállással ugyan, de létrehozott egy koncertező zenekart. Nem hiszem, hogy a Nirvana súlyos és fajsúlyos zenei örökségének ápolói komolyan vették volna a startoló Foo Fighters-t. Lássuk be, a nem csak zenei, hanem társadalmi jelenségként is értelmezhető grunge trió után bármi jelentéktelen poénkodásnak tűnhetett a rajongók szemében.

 

Grohl azonban nem adta fel. Elmondhatjuk, hogy azon zenészek egyikévé vált, akik előnyösen öregednek. Az évek előre haladtával nemhogy unalmasabb, fáradtabb nem lett, hanem egyre nagyobb közönséget meghódítva járja a saját útját. Ez a mai, pillanatok alatt feltámadó és eltűnő divattrendekkel terhelt világunkban mindenképpen becsülendő.

 

A munkamániás Grohl nem annyira az aktualitások embere és annak ellenére, hogy egy kihalófélben levő emberfajta, a Rockzenész mintapéldánya, cseppet sem ciki az, amit csinál. Ha kíváncsi vagy egy utazásra, s arra, hogyan érte el azt, amit gyerekkorában eltervezett, erősen ajánlott – mit ajánlott, kötelező - elolvasni az általa leírt történeteket.

 

(Dave Grohl: A történetmondó – Emlékek életről és zenéről, Helikon kiadó, 2022)