Távol a világ zajától

Amíg minderről én csak fantáziáltam, Ljasuk Dimitry számára maga volt a valóság. Élményeit, gondolatait az elvonulás alatt filmre vette, ebből született meg a Jóreménység-sziget című alkotás, ami november 17-től látható a hazai mozikban. A film debreceni premier előtti vetítése után beszélgettem az alkotóval, többek között Debrecenhez fűződő élményeiről, az önkéntes elvonulásról és a környezetvédelem fontosságáról.

 

EÉ: - Gyerekkorodban többször jártál Debrecenben. Milyen emlékeket őrzöl a városról és az egyetemről?

 

- Elég gyakran jártam Debrecenben. Első emlékezetes élményem, amikor megnyílt a meki és az egész család csodájára járt, aztán tinédzserként a Bernád hangtechnika üzletbe jártam, amikor a legjobb barátommal hangfalakat építettünk. Sokszor hozott el édesanyám a Görögkatolikus templomba, édesapámmal pedig az Ortodox templomba jártunk. Húszas éveimben párszor a Lovarda diszkójában is megfordultam, idén nyáron pedig szemetet szedtem a Nagyerdőben az egyetem diákjainak a szervezésében. Ja, és 18 évesen volt egy debreceni szerelmem is... de kosarat kaptam.

 

EÉ: - Érett, felnőttfejjel kezdted új fába vágni a fejszéd és visszatérni gyermekkorod helyszínére, a Tisza-tóhoz. Mi és mikor indította el benned ezt a folyamatot? És mennyire sikerült teljesen új életet kezdened?

 

- Még nem voltam negyven, amikor az első kisfilmem publikáltam a Tisza-tóról. Nem váltottam karriert, hanem a munkám mellett kezdtem el fejleszteni a filmes tudásom és a környezetvédelemmel is foglalkozni. Ez egy hosszú tanulási folyamat volt, ami alatt sok kisfilm született, motiváló visszajelzések jöttek, aztán mostanra értem el oda, hogy az első nagyjátékfilmem elkészítsem, bemutassam. Nem a filmezésből élek, de szeretném ebbe az irányba vinni az életem és a cégem is. De kétségtelen, hogy új élet kezdődött, ahogy a kamerát a kezembe vettem és belevágtam a filmezésbe – pedig fogalmam sem volt róla, hogy sikerülni fog-e vagy sem. Hittem és bíztam benne, és persze folyamatosan ezen dolgoztam, mert boldogsággal tölt el, amikor alkothatok.

 

 

EÉ: - A Jóreménység-szigeten töltött 190 nap után mennyi időbe telt visszarázódni a nagyvárosi létbe? És mikor kezdtél el újra visszavágyni a természetbe? Manapság hogyan tudod fenntartani az egyensúlyt a modern, nagyvárosi lét és a természetközeliség között?

 

- Két hónapig csak szédelegtem a városban, nagyon visszavágytam a szigetre. Nehéz volt felvenni a ritmust és nem is nagyon akartam. De muszáj volt. Szerencsére le tudtam a gondolataim kötni azzal, hogy a városban azonnal folytattam a filmezést, ami a filmbe is bekerült. Heteken át csak a város zajait figyelmet és rögzítettem, nem csak a képet, hanem a város morajló és zakatoló hangját. Több mint 20 éve Budapesten élek, de szinte minden héten a Tisza-tavon vagyok, vagy ha épp nem ott, akkor a Dunakanyarban, a Pilisben vagy a Balatonon kirándulok, töltődök a természetben. Az egyensúlyt csak a természet és a folyó által tudom megtartani. Meg persze a mozgással, sporttal és az egészséges táplálkozással – rengeteg halat eszek. Szerencsére a munkám bárhonnan tudom végezni, így nincsenek kötöttségek.

 

EÉ: - Teljesen egyedül készítetted a filmet, te voltál többek között a forgatókönyvíró, rendező, főszereplő, dramaturg és a narrátor is. Ez önmagában is nagy vállalás, te ráadásul mindeközben egyedül voltál egy szigeten a világtól távol, mindenféle időjárási viszonyoknak kitéve, édesapád elvesztésének lelki terhével, a gyásszal, a magánnyal. Mi jelentette a legnagyobb kihívást mindebben?

 

- A magány és az elszigetelődés volt egészen addig, ameddig ezt nem szoktam és szerettem meg. Megtapasztaltam, hogy olyan dolgokat tudtam ezáltal letisztázni, megoldani magamban, amiket addig nem. Kellett az elvonulás az elengedéshez és az egyedüllét megéléséhez. Fizikailag pedig a legnagyobb megterhelés a váratlan fagyos tél, a hosszas hideg szél jelentette, hiszen a kunyhó nem volt szigetelve. No meg a koszt... ameddig nem termeltem meg magamnak vagy nem fogtam halat, konzerveken éltem... örökre meguntam a sólet konzervet!

 

 

EÉ: - A Jóreménység-szigeten elbontották a kisházat, egy közösségi pihenőpontot hoztatok létre a helyén. Ezzel egyrészt közkincsé tetted a szigetet sokak örömére, másrészt viszont elveszetetted a búvóhelyed, amihez ezer szállal kötődsz. Van másik olyan titkos helyed a Tisza-tavon vagy máshol, ahová el tudsz vonulni távol a világ zajától?

 

- A szigetre rendszeresen visszajárok és mindig örömmel tölt el, hogy az oda járó látogatók szép rendet hagynak maguk után, gondozzák a virágokat, paradicsomokat és a szemetet is a szelektív gyűjtőkbe teszik. Többé már nem a „búvóhelyem”, de pont azzal a céllal tettem közzé, és vállaltam a terület bérlését, hogy egy olyan helyet hozzunk létre sok-sok önkéntes segítségével, ami például szolgálhat arra, hogy lehet a természetben kikapcsolódni úgy, hogy közben vigyázunk a helyre és figyelünk az élőlényekre. A stég megmaradhatott, engedélyt kaptam rá, így akár csobbanni is lehet róla nyáron, vagy gyönyörködni a napfelkeltékben. Persze van másik, sőt, több búvóhelyem is a Tisza-tavon, hiszen hatalmas a tó és olyan, mint egy labirintus.

 

 

EÉ: - Aki követi a munkásságod, tudja, hogy a Tisza és a Tisza-tó népszerűsítése mellett elkötelezett környezetvédő is vagy. Mi, akik itt élünk, tanulunk Debrecenben, nem messze a Tiszától és a Tisza-tótól, hogyan tudunk segíteni neked ebben a törekvésedben? Milyen egyszerű, akár hétköznapi praktikákat javasolsz az élhetőbb, tisztább, fenntarthatóbb környezetért?

 

- Először is tudatosan figyelni kell arra, hogy túrázáskor, pihenéskor ne hagyjunk semmit magunk mögött a természetben, csak a lábnyomunkat. Én, ha látok eldobva egy palackot, egy csikket, vagy egy zsáknyi szemetet, akkor mindig elviszem egy közeli kukába. Bízom benne, hogy sokan tesznek hasonlóan, vagy egyre többen. De nem csak a természetben érdemes tudatosnak lennünk, hanem a vásárláskor is. Lehetőleg ne vegyünk olyan termékeket, amik nem újrafelhasználható csomagolásúak. Magyarországon szinte mindenhol tökéletes minőségű a csapvíz, feleslegesen szoktatott rá a kényelemünk a PET palackos vízre. Savas víz helyett pedig ott a jó öreg szóda visszaváltható, újratölthető palackban. A vásárlásokat érdemes átgondolni, hiszen rettentően sok felesleges dolgot veszünk, amik aztán megromlanak. Emellett én nem veszek egyszer használatos csomagolású termékeket és egészségtelen, túlcukrozott, vagy mesterséges tartósítószert tartalmazó élelmiszereket sem. Szeretnék sokáig élni...

 

Összefoglalva: egy tudatos ember figyel a természetre, városa tisztaságára, átgondoltan vásárol mind az csomagolási anyagok és az egészsége szempontjából. Így mindenféle szempontból csökkenti a terhelést a környezetére és az egészségére vonatkozóan is. Végül azt javaslom mindenkinek, hogy évente legalább egyszer, ha teheti, vegyen részt egy szemétszedésen a természetben vagy a városában. Ezáltal tudatosabb vásárló lesz és még ezzel tett is valamit a környezete vagy a természet megtisztításáért.

 

 

EÉ: - Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy hosszabb időre elvonuljon a világtól, pedig egyre több emberben erősödik a vágy, pláne ezekben a járvánnyal, háborúval, gazdasági nehézségekkel terhelt időkben. Személyes élményeid alapján milyen jótanáccsal látnád el őket?

 

- Ha már Debrecen környéke, akkor látogasson el a Hortobágyi Nemzeti Park látogatható területeire, kapcsolja ki a telefonját pár órára és sétáljon egy nagyot. Egyedül, vagy ha a párjával, társával megy, csak szépen csendben. Még elég sok darumadár is van a környéken. Szánjon időt arra, hogy megfigyelje őket, vagy a többi élőlényt, vagy csak a növényeket. Vigyen magával egy termoszban teát és álljon meg néha merengeni, csak úgy a semmibe. Hamar elkezdenek majd letisztulni a gondolatok és érzések. Pár óra természet is nagyon meditatív lehet a rohanó ember számára. És ha ezt rendszeresen megcsinálja, akkor máris kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb és nyitottabb emberré válik. Ebben biztos vagyok.

 

 

EÉ: - A Jóreménység-szigetet november 17-től játszák a hazai mozik. A premier előtti vetítések, közönségtalálkozók és az első kritikák mind nagyon pozitívak. Mi lenne a legnagyobb öröm számodra a filmmel kapcsolatban?

 

- Kifejezetten jók az első filmkritikák és nézői vélemények. Nagyon megtisztelő, nagyon boldog vagyok. Ez egy független film, minimális költségvetéssel, minimális marketing büdzsével. A film a nézők véleménye és szóbeszéde alapján terjedhet leginkább és mindenkinek köszönöm az ajánlást, megosztást. Nem tűztem ki konkrét elérendő nézőszámot, mert fogalmam sincs, mi a reális. Amit hoz az élet, annak nagyon fogok örülni – már most! De kétségtelen, ha kevés a nézőszám az első két hétben, akkor a mozik szó nélkül leveszik a műsorról, mert ott már a számok döntenek. Nagyon rövid az ideje a filmnek „bizonyítania”. Emellett nagyon bízok benne, hogy sokakat megragad a film és végül sok néző is lesz.

 

EÉ: - A bemutató körüli teendőid mellett, után mik a jövőbeli terveid. Lesz(nek) új film(ek)?

 

- Ember alkotta paradicsom címmel 2023 tavaszán jelenik meg egy természetfilm a Tisza-tóról, amit Szendőfi Balázzsal és Fehér Zoltán természetfilmesekkel együtt készítünk. Egész évben ezt forgattuk, már majdnem kész. Ezután több tervem közül választhatok szerencsére. Van ötletem és forgatókönyv vázlatom újabb és nagyon izgalmas nagyjátékfilmre, szeretnék egy komoly dokumentumfilmet is forgatni, és van egy 10 részes sorozatra is ötletem. Hogy melyiknek kezdek neki előbb, azt még nem döntöttem el. Szeretnék tovább fejlődni, szintet lépni, igazi színészekkel is dolgozni. De attól is függ, hogy tudok-e hozzá támogatást, szponzorokat találni, hiszen ezek nagy tervek, több országban játszódó helyszínekkel. Mindezek előtt persze most a Jóreménység-szigetre és az esetleges külföldi premierekre szeretnék készülni. Remélem, az élet is úgy hozza és a szerencse is, hogy összejöjjön.

 

Viszlát Debrecen.... Viszlát a Tiszán! Üdvözlettel: Ljasuk Dimitry (Dimi)