„Az egyetemi színjátszás szegény színház és laboratórium”

Az Észtországból, Romániából, Olaszországból, Lengyelországból, Magyarországról és Németországból idelátogató együttesek a szervezők megfogalmazásában felfedezőútra indulnak Kelet-Európa színházművészetének kevéssé ismert területén, még feltérképezetlen tájain.

 

A Debreceni Egyetemi Színház örömmel és büszkeséggel vette hírül, hogy Vígkarma társulatuk The Universal című angol nyelvű előadását beválogatták a programba. A stuttgarti fellépés létrejöttében Füssenhäuser Terézia (Liszt Institut - Ungarisches Kulturzentrum Stuttgart), Regős János (Magyar Szín-Játékos Szövetség) segítették őket.

 

 

Feltettem néhány kérdést ennek az apropóján, melyekre a társulat a következő válaszokat adta:

 

- Kérlek benneteket, hogy ismertessétek meg velünk azt a színjátszó hagyományt, amelynek folytatóiként tekintetek magatokra?

 

- A Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetében 1997-ben indult el a színházspecializáció, azzal a céllal, hogy a leendő tanárok rendhagyó, de annál hatékonyabb módon tudjanak felkészülni olyan helyzetekre, ahol mások (diákok, kollégák) előtt, az anyanyelvüktől eltérő nyelven kell felszólalniuk. A performatív-kommunikációs képességeket fejlesztő és a drámaelméleti órák elegyéből egy igazán különleges képzés született, amelyet az évek alatt egyre inkább a közösségépítés, a lelkes alkotás, és az angol nyelv szeretete és az angol nyelven való játék öröme jellemzett. Ez az a hagyomány, amelyet nagyra becsülünk, és igyekszünk a magunk eszközeivel, az egyetem által biztosított keretek között életben tartani.

 

- Felfogásotok szerint mi a közös és mi a karakteresen eltérő a professzionális színház és az egyetemi színjátszás között?

 

- A két megközelítés közös pontja, hogy (jó esetben) nemcsak szórakoztatni akar, de katarzisra is törekszik, ami pedig karakteresen eltérő, az az, hogy az egyetemi színjátszás fő célja nem maga a produktum (amelytől természetéből adódóan nem lehet professzionális megvalósítást elvárni), hanem az odáig vezető út, amely során különböző intenzitású munkakapcsolatok alakulnak ki az adott csoportok tagjai között, akik egy rendkívül sokrétű, és élvezetes munka során csiszolódnak össze, amelynek mintegy „mellékterméke” egy nézők által is értékelhető előadás. Az egyetemi színjátszás szegény színház és laboratórium, ahol az alkotók szabadon kísérletezhetnek, és megmutatkozhatnak.

 

 

- Érdekes szakmai kérdés, hogy milyen szerepet szánhatunk a szövegnek az előadásokban. A Vígkarma milyen állást foglal el ebben a kérdésben, illetve az aktuális előadásban mi a szöveg pozíciója?

 

- Általánosságban elmondható, hogy a Vígkarma színházi előadásaiban alapvetően mindig jelen van a szöveg, azonban sokszor improvizatív jelleggel. Ez az aktuális előadás egy kész szövegkönyvvel operál, a jelenetek színre vitelének folyamatában sokszor szövegértelmező, elemző munkát végeztünk. A szöveg alapvetően strukturálja és dominálja ezt az előadást. Ez azért is érdekes, mert David Yves All In The Timing című hat egyfelvonásos színdarabot tartalmazó írásából az általunk választott négy jelenet valamilyen módon a nyelv természetével, az emberi és az állati kommunikáció lehetőségeivel, az írás és az olvasás kérdésével és még tágabb értelemben a megértés problematikájával foglalkozik.

 

- Megnehezíti-e a társulat dolgát az idegen nyelven való játék? Vagy épp ellenkezőleg, ez egy érdekes plusz kihívás?

 

- Az idegen nyelven való játék azért kihívás, mert a karakterek megalkotásán, és minél természetesebb módon való megjelenítésén túl mindezt egy, az anyanyelvünktől eltérő nyelvet használva kell megtennünk. Ez kétségtelenül nehéz feladat, de olyan tétet rak az előadásra, amely felerősítheti a darab nézőkre gyakorolt hatását.

 

- Milyen nemzetközi szereplések előzték meg a stuttgarti meghívást? Milyen várakozással vágtok bele az utazásba?

 

- A stuttgarti meghívást megelőzően a társulat szerepelt a kijevi Joy Festen (2018), és a Nemzetközi Amatőrszínházi Szövetség (IATA/AITA) kétévente megrendezett világtalálkozóján, a kanadai Saint Johnban (2019), mindkét alkalommal az „Übü FC” előadással.

 

Az idei szereplés (ahogy az eddigiek is) várhatóan a kapcsolatépítésről és a sajátunktól eltérő (vagy ahhoz éppen nagyon is hasonló) színházkultúrák megismeréséről fog szólni. Valamint a felkészülésről is – 2023-ban a tervek szerint Debrecen ad majd otthont a soron következő világtalálkozónak, ahol szeretnénk mi is ott lenni!