Zamat, 2023-ban is jövünk!

Nincs párja a helyben készített debreceninek – vallja mindenki, aki részt vett az idei Zamat Fesztiválon.

Bratwusrt, Käsekrainer, Debrecziner, Berner Würstl, állj! Ne szaladjunk ennyire előre, tekerjünk vissza egy picit, mit keres itt a debreceni kolbász? – morfondíroztam magamban még jóval a debreceni páros 2015-ös hungarikummá avatása előtt egy bad mitterndorfi szupermarket hűtőpultja előtt Ausztriában, amikor éppen azt a problémát próbáltam megoldani, hogy milyen ehető szuvenírt vegyek és vigyek haza a síelés utáni hazaindulás reggelén. Mivel Milka és Hariboo fronton közel azonos volt az itthoni kínálat is, poénból maradt a Debrecziner, amit a Murauer és a Stiegl Bier követett. Hamar letudtam az ehető részt és magabiztosabban fordultam az iható irányába, ám később kiderült, az ehető választás is ehetetlen.

Könnyen kitapasztalható volt Lengyelországtól kezdve Ausztrián át Németországig, hogy az a kolbász, ami paprikás, az a nagyipari húsfeldolgozás során bármilyen formát és alakot is ölt, az a címkén már debreceniként jelenik meg külföldön, még pulykahúsból készülve is. Mindezen borzalmakra akkor kezdtünk el élesebben reflektálni, amikor elindult a Zamat Fesztivál 2011-ben és elkezdték a helyi éttermek bemutatni a közönségnek azokat a finom kolbászokat, amiket tradicionálisan is debreceni párosnak hívhatunk.

A dehir.hu az első Zamatról készült tudósításában megszólaltatta Galó Bélánét, aki elmondta, hogy „Szoboszlón üdülünk, láttuk a programot és szerettük volna megnézni, hogy milyen is ez. Már végigjártuk az egészet, nagyon tetszik”. Emlékeim szerint, amikor még az egyetem főépülete előtt volt az első években a Zamat, akkor szeptember közepére még a mostaninál is mostohább idő volt minden alkalommal, de olyannyira, hogy esténként a téli kabátokat fröccsentette mindenki le kolbászzsírral és pálinkával. Nyilván az időjárásnak is köszönhettük Galó Béláné és férje, Galó Béla látogatását, akik a termálban szürcsölgetett hosszú lépések helyett azzal találkoztak, hogy még a negyven fokos vízben is libabőrösre dermeszti őket a hideg, úgyhogy a biztos megfázás helyett inkább kora délután beették magukat a Zamat sátrába azzal az egy pulóverrel, amit elvittek az utószezoni nyaralásra.

Látom Galó Béláné nénit és férjét, Galó Bélát, hogy tizenegy év után újra megpróbálták utószezonban Szoboszlót, ám ezúttal is elmosta terveiket a hűvös és az eső, úgyhogy visszaemlékeznek, mit csináltak legutóbb, ha már kibabrált velük újra az utazási irodában csücsülő Mártika – akit amúgy gyerekkora óta ismernek –, és az utószezont ajánlotta, mert így olcsóbb a szállás félpanzióval. Jönnek a Zamatra, de nem értik, hova szállítja őket a taxis, ez már nem az a rendezvény, ahol az agárdi pálinkákkal melegítették a kötött pulóvert. Ez egy modern gasztro fesztivál, ahol Bíró Lajos és Steiner Kristóf egyaránt adnak tippeket az otthoni menü újragondolásához, ahol több mint ötven csapat éppen kolbászt tölt hobbiból szombat délelőtt, esténként pedig telt sátras koncerteken lehet bulizni.

Sikerült az egyik kolbászkészítő társaságtól megkapniuk azt a tippet, hogy az egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának húsüzeme által, kifejezetten a Zamatra készített debrecenije, ami tavaly az első helyezett páros kolbász lett, idén hol kóstolható meg – nem is gondolkodtak sokat, ebédre azt ették és megállapították, hogy ilyet, ha keresnének, akkor sem találnának sehol, de még csak hasonlót sem a boltokban. Mivel késő estig maradtak, a végén már együtt énekeltek több kolbásztöltő csapata tagjával is, vacsorára megkóstolták a téglási Dégenfeld-kastély éttermének díjnyertes kolbászát, sőt azt is megtudták, hogy a debreceninek még az is jól áll, ha kirántják.

Galó Béláné és férje, Galó Béla még szombat éjszaka elhatározták, hogy 2023 szeptemberében kihagyják Szoboszlót és Debrecenben foglalnak szállást, és még az unokát is elhozzák, mert napközben a Zamat egy gyerekparadicsom.

 

Szabó Laci