Ugorj fejest a kavalkádba!

Hiába, ha az embernek sok rocker haverja van, akkor állandóan a kemény műfaj képviselőiről hall ilyen-olyan sztorikat. A télen-nyáron talpig bőrben feszítő élő debreceni rocklexikon, Herczegh Péter Pál vagy ahogy mindenki ismeri, Hercig Pöpi készséggel mesélt nekünk azokról a bandákról, melyek felvillanyozták őt a fesztiválra látogató csapatok közül:

 

„Öregem, lefogadom, hogy rajtam kívül itt még nem sokan hallottak a DEEZNUTS nevű bandáról. Nem mondom, ők sem a szomszédból jönnek, hanem egyenesen Ausztráliából. Na most mondjam neked azt, hogy AC/DC, meg Midnight Oil vagy Courtney Barnett? Esetleg Nick Cave vagy az Airborne? Érted. Valami lehet ott, a forróságtól gőzölgő sivatagban, a végtelen hosszú utak, hatalmas terek földrészén. Tudnak valamit az ottani rockerek. A Deeznuts hardcore-punkot játszik és Melbourne-ben alapították 2007-ben. Nem egy tehetségkutató műsoron feltűnt, nyeretlen kétéves bandáról van hát szó, ezek az arcok már ezer éve tolják a rock and rollt. Úgy tudom, eddig egy EP-jük és öt albumuk jelent meg, az énekes neve JJ Peters, rajta kívül Matt Rogers és Alex Salinger alkotják a zenekart. Komolyan ajánlom azoknak őket, akik bírják a hangos és agresszív zenét, azoknak pedig akik nem, mindenképpen javasolt füldugó használata a koncertjük közben.

 

 

Merőben más húrokat penget Köteles Leander és bandája, a LEANDER KILLS. Az a helyzet, hogy én már a korábbi bandáját, tudod a Leander Rising-ot is csipáztam, nem is értettem annak idején, miért kezd félig-meddig új néven egy új bandába. Nekem a legmegindítóbb pillanatok egyike volt, amikor Leander elénekelte a Hazám, hazám… kezdetű nagyáriát a Bánk Bán című operából. Mit mondjak, még az egykor ezzel a szereppel szinte egybeforrt Simándy József is csettintett volna rá, ha hallotta volna. Persze mi itt most Leander rockzenészi munkásságáról beszélünk. 2015-ben, amolyan szólóprojektnek indult az egész a Szerelmetlen dal című dallal, de aztán hamar igazi, élő zenekar szerveződött az énekes, dalszerző köré. Mit is mondhatnék róluk?

 

Bírom azt, hogy visszahozták az érzelmeket a rockzenébe. Azt, hogy egyszerre tudnak irgalmatlanul kemények és egyben már-már romantikusak lenni. Köteles dalai egyszerre indítják be az ős-metál rajongókat és a nagyívű dallamok híveit. Ha felütöm Secperc Ágoston Rockzene a huszonegyedik században című művét, látom, hogy négy lemezük jelent meg eddig. A Túlélő 2016-ban, aztán az Élet a halál előtt, a Luxusnyomor és a IV. Múltkor levelet írtam Leandernek, jeleztem, hogy nagyon szívesen háttérvokáloznék a következő album bármelyik számában, de sajnos eddig nem jelzett vissza. Tudom, elfoglalt lehet, koncertek, lemezfelvételek, interjúk, meg ilyenek, de én türelmesen várok a válaszra és ha kell, már ugrok is. Bevallom, egy kedves gesztussal is készülök aznapra, egy évek óta általam gondozott leandert adok ajándékba Köteles Leandernek. Úgy hallottam, szereti ezt a növényt és több is van neki otthon.

 

 

A kiskunsági gyökerekkel bíró alternatív hardcore csapat, a STUBBORN régi kedvencem. Én már akkor ismertem és hallgattam őket, amikor sokaknak fogalma sem volt arról, kik ők. Vágod, hogy a nevük azt jelenti, hogy dacos, makacs, akaratos? Hát igen, ezek a srácok nem ürülékkel gurigáznak, odateszik magukat rendesen és kompromisszummentes zenéjükkel friss energiával töltik fel a koncertjeikre látogatókat. Két nagylemezük és három EP-jük is megjelent már, nyomtak két európai turnét, sőt már a Balkánt is megjárták. A feszes ritmusokkal, éles váltásokkal fűszerezett zenét, amit játszanak olyan pozitív hozzáállás jellemzi, ami azok számára, akiknek a rockzene amolyan megmondós, beborulós műfaj, igazi meglepetés lehet. Javaslom, adjatok nekik is esélyt, pörögjetek egyet a bulijukon!

 

Mint minden rocker, én is kedvelem az egyszerű, ám nagyszerű lábbelit, a tornacipőt. Van is erről egy mondókám, ismered? Így szól: Tegnapelőtt magasszárú tornacip én, tegnap magasszárú tornacip te, magasszárú tornacipő. Érted? Hehe! A lényeg, hogy ezek után nyilvánvaló, hogy bírom a tornacipős rock and rollt játszó TORTUGA zenekart. Ráadásul közülük még páran itt is tanulnak, a mi egyetemünkön. Még azt is elnézem nekik, hogy indultak abban a Dal című össznépi giccsparádéban, el is nyerték 2020-ban az Év felfedezettje díjat. Tapsolj és tátogj! című albumuk megjelenésekor egy flash mobot rendeztünk a haverjaimmal.

 

 

Ott volt Bodovics Berzsián, Szretyák Bubu, Skrabinyecz Árpi, meg még sokan mások is. A sztori úgy indult, hogy kicsattogtunk itt, Debrecenben a Kossuth térre, vittünk magunkkal zenelejátszó gépezetet hangfallal együtt és benyomtuk a lemezt. Minden dal lement, mi meg végig tapsoltuk és tátogtuk az egészet. Te, öregem, nagy siker volt. Jöttek a nyugdíjasok a piacról, csak néztek, hogy mi ez, aztán egy idős házaspár beállt közénk. Nem hiszem el, ha nem a saját szememmel látom, ahogy a nyolcvan éves bácsika a hátán pörögve léggitározik, a felesége meg csápol közben. Ezt hozza ki az emberből az a laza muzsika, amit ezek a srácok pengetnek. Elő a tornacipőkkel, csak lazán, az ám, az ám!

 

Botlik Mátyás neve mond valamit? Lehet, elsőre nem ugrik be ennek a dobos srácnak a neve, ha azonban elárulom, hogy ő játszik a GRENMA zenekarban, akkor már sokan kapják fel a fejüket. A gimiben, angolt tanulva a grandmother volt a kedvenc szava – rejtély, hogy miért – és ezen a néven futott kezdetben a banda is. Ezt aztán sokan nem bírták megjegyezni, így az idők során áttértek a becézett, fonetikus írásmódra. Látom, csak nézel, miket tudok én, de egy igazi rockernek tájékozottnak kell lennie.

 

 

Botlikon kívül Arany Dóra – kétgyermekes anyuka!!! - pengeti a basszusgitárt és Szalay Csongor énekel és gitározik. Ők a punk sokadik hullámát jelentő kaliforniai előadók (Green Day, Blink 182) munkásságán nevelkedtek, zenéjükben is felfedezhetők a jól ismert stílusjegyek. Szinte szégyellem elmesélni, hogy unokatestvérem, aki nem nagy ismerője ennek a szcénának, egyszer odament hozzájuk autogramot kérni. Ez idáig nem is lenne baj, csak azt hitte, hogy az Alvin és a mókusok zenekarral brahizik éppen. Amikor a félreértésre fény derült, alig tudtam megmenteni őt az egyik közelben álló és kissé dühös rajongótól. No de, fátylat rá, ez már a múlt, mi meneteljük egyenesen előre, irány a Grenma koncert a Campuson!

 

„Fürge rókalábak, surranó kis árnyak…” Megvan a Vuk című rajzfilm főcímdala? Nos, igen régen, a kilencvenes években működött hazánkban egy Fürgerókalábak nevű punkzenekar. Még az is rémlik nekem, hogy a dal szerzője, Wolf Péter nemtetszését fejezte ki a banda névválasztása miatt. Ez a csapat már rég a múlté, de egykori gitárosuk, az acélos riffek nagy szerelmese, Acélos Balázs 2009-ben alapított DON GATTO nevű zenekara jön az idei Campusra. Mondjuk ha már a neveknél tartunk, Balázs igen nagy rajongója lehet a kétségtelenül világszínvonalú magyar rajzfilmgyártásnak, hiszen ebben az esetben a legendás Macskafogó egyik karaktere volt a névadó.

 

 

Angolul nyomják kompromisszumoktól mentes hardcore zenéjüket, 2010-ben kijöttek egy EP-vel. A rá következő évben máris kirukkoltak egy új anyaggal, amin nem más közreműködött, mint Gary Meskil, a Pro-Pain egyik tagja. Velük 2013-ban nyomtak egy laza, huszonhárom állomásos turnét Európában. Összehaverkodtak a svájci No Mute nevű bandával és kiadtak egy nem mindennapi lemezt. A The Great Split Swap-on egymás dalait dolgozták fel. 2015-ben a Wacken Open Air fesztiválon játszottak, ami a legrangosabb, többnapos rendezvény a keményebb műfajok képviselőinek részvételével. Szimpatikus bennük, hogy ide-oda járva a világban, hűek maradtak szekszárdi gyökereikhez. Nem csak a Szekszárdi KSC kosárlabdacsapat indulóját írták meg, hanem az ottani amerikai futball teamét is Bad Bones címmel.”

 

Kedves olvasók, Hercig Pöpi még mondaná tovább, nyomná az információkat napestig, viszont a helyünk véges. Akasszátok ki a falra a naptárt és jelöljétek be a bevezetőben jelzett időpontot, nehogy véletlenül a Campus Fesztivál idején menjetek nyaralni!

 

Struga Sándor