Hajrá, hajrá, gyerünk! 2. - Campus Fesztivál ajánló

Zenei világuk egybegyúr mindent, amit csak lehet. A krautrock, a dzsessz, a dance és az afrobeat stílusjegyeit ötvözik, miközben fellépéseiken átüt az, hogy nem pusztán a közös zenei nevező, hanem a barátság is összeköti őket. Nem beszélve arról, hogy bár még csak húszas éveiket tapossák, máris mesterien bánnak hangszereikkel. Ez egy olyan zenekar, amely saját univerzumot teremtett és épített tovább az együtt töltött évek alatt.

 

 

Túl vannak vagy ötszáz koncerten és úgy mozgatnak tömegeket, hogy nem a tömegízlés után kajtatnak, hanem a nézőket, hallgatókat emelik fel az általuk kijelölt szintre. Vidámság és energia, ez a két kulcsszó ugrik be zenéjük hallatán. Hollandok lévén először az ottani nagy fesztiválokon bizonyítottak, de a híres amszterdami Paradiso klubot is megtöltötték már tíz alkalommal.

 

Játszottak Európában, az Egyesült Államokban és Japánban is, hangzásuk közben egyre csiszolódott. Kilenc ember, kilenc különböző személyiség által formált és kikristályosodott vízió tanúja lehet az, aki megnézi és hallgatja őket itt, Debrecenben.

 

A punk első hullámával 1979-ben (!!!) induló Toy Dolls is tiszteletét teszi nálunk. Az egykor társadalomkritikus, dühös és enervált stílust a saját képére formáló, amolyan szarkasztikus, vicces, gunyoros banda egyaránt játszik az agynak és a lábnak. Mindig is azon voltak, hogy a punk esztétikai jellemzőit megtartva egyfajta „szórakoztatást” űzzenek.

 

Ilyen címekkel operálva, mint a Yul Brinner Was a Skinhead (akik nem vágják: Yul Brinner egy tök kopasz amerikai színész volt), My Girlfriend’s Dad vagy James Brown Lives Down Our Street. Hosszú utat tettek meg azóta, mióta 1983-ban kijött első nagylemezük. Az egyetlen alapítótag, a gitáros énekes Michael Algar mellett basszusgitárosok és dobosok egész armadája teljesített szolgálatot. Nem egyszerre persze, hiszen egy trióról beszélünk. Aki csak egy felhőtlen, jó szórakozást nyújtó bulira vágyik, feltétlenül nézze meg őket!

 

 

Mazsolázzunk kicsit a már bejelentett magyar fellépők között is. Az egyik legfiatalabb, mára igen nagy népszerűségnek örvendő hazai banda, a Carson Coma is jön, s feltehetőleg közönségük nem zuhan majd kómába műsoruk hallatán. „Boldog család, csupa móka/Miért ne szólna Carson Coma?” – kérdezi a csapat szellemesen, s már ebből a velős versikéből is kiderül, hogy nem az önmagukat nagyon komolyan vevő zenekarok közé tartoznak.

 

Többek között ezt olvashatjuk róluk: „A Carson Coma gyorsan vált Magyarország egyik legfelkapottabb fiatal rockzenekarává, 2019-es debütáló albumuk, a Corduroy Club mind a közönség, mind a kritikusok részéről pozitív fogadtatást kapott.” Máshol így jellemzik őket: „A gimis zenekarként indult együttes ‘60-as évek beatzenéje iránti rajongása fellelhető ebben a produkcióban: előtérbe került az orgona, a hatvanas évekbeli öltözködés és a vidámság, a dalok pozitív üzenete, a humor, a fiatalos bohóság.

 

Ez lett az igazi védjegye a zenekarnak, rákontrázva az elmúlt évek sadboy-kultúrájára, Ők mindig pozitív üzeneteket közvetítenek, minden vidéki koncertet egyfajta osztálykirándulásként él meg a csapat, akik nem csak egy alkotói csoportként dolgoznak együtt, hanem baráti társaságként is.” Tény, hogy egyéves születésnapjukat már teltházzal ünnepelték az Akvárium klub Kis Halljában, s azóta is töretlenül menetelnek előre. Idén egy remek közös dalt hoztak össze az Ivan and the Parazollal, bizonyítva azt, hogy a mai, ezerrel törtető, könyöklő zenészvilágban is létrejöhetnek még működő kooperációk.

 

Csapongva a műfajok között kiszúrtuk az Ossian nevét. Megdöbbentő, hogy ez a csapat 1986 óta van jelen a magyar zenei életben. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy nem igazi rocker az, aki legalább egy dalukat nem ismeri. A Paksi Endre által vezetett csapat túl van jó néhány tagcserén, s az időnkénti szünetek ellenére stabil pontnak számít a kemény rockzenei színtéren. Mondhatjuk azt is, hogy sokadvirágzásukat élik, hiszen máig rendszeresen adnak ki albumokat és állandó szereplői a rock kluboknak és fesztiváloknak.

 

Bár a frontember jövőre már hatvanharmadik születésnapját ünnepli, ez nem befolyásolja abban, hogy maximális energiával tolja végig a koncerteket. Reméljük, ez a Campus Fesztiválon sem lesz másképp és bebizonyítja fanatikus rajongóinak és a simán érdeklődőknek egyaránt, hogy „öreg rocker, nem vén rocker.”

 

Hajrá, hajrá, gyerünk!