A művészet hajtóereje

A csapat egyik különlegessége, hogy az egyetem oktatóiból, vezetőiből áll. Olyan színjátszókból, akiknek az első előadása nem várt sikert hozott! Egy évvel ezelőtt léptek ki a nyilvánosság elé az Anconai szerelmesek című komédiával, és a kritikai reflexiók alapján kijelenthető, hogy az egyöntetű pozitív visszhang nem tulajdonítható pusztán annak a ténynek, hogy az egyetemi berkeken belül közismert egyéniségek bújtak jelmezbe. Hogy mi a sikerük titka? Milyen új előadásra készülnek az Egyetemi PolgáRock tagjai? Végh Veronikával beszélgettünk.

 

EÉ: - Egy év távlatából milyen tapasztalatok birtokában tekintesz vissza a társulat egyik vezetőjeként az Anconai szerelmesekre?

 

- Ugyan a próbák során egyértelmű volt, hogy itt valami nagyon jó történik, a premier hatalmas sikere mindenkit, beleértve minket is meglepett. Én is azt gondolom, hogy ez nem csak annak köszönhető, hogy ismert emberek játszottak egy olyan nézőtér előtt, amelynek soraiban javarészt ismerősök foglaltak helyet. Sokkal inkább arról van szó, hogy a társulat tagjai tényleg nagyon, sőt megdöbbentően jól játszottak. Azt hiszem, szerencsés együttállásoknak lehetünk tanúi az esetükben, mert a szereposztás eredményessége és a tagok közötti összhang nem magyarázható még a színházi rutinnal sem, ugyanis sokan úgy indultak neki ennek a nagy vállalkozásnak, hogy színpadi előtapasztalataik sem voltak. A reakciókat mérlegelve a társulat egybehangzóan úgy döntött, hogy a premier után is folytatni kell a közös munkát, de a járványügyi helyzet kezelésére meghozott kijárási korlátozások ellehetetlenítették egy időre a próbákat is, így ezzel még várnunk kellett egy kicsit.

 

 

EÉ: - Meddig?

 

- Egy évvel később, tehát most, a közelmúltban mutathattuk be megint az Anconai szerelmeseket, és örömmel mondhatom, hogy ismét nagy sikert arattunk az előadással. Ráadásul bővült is a csapatunk három új taggal, közülük az egyik a Debreceni Egyetem kancellárja, maga Bács Zoltán. Hozzá kell tennem, Zoli szereplése tényleg letaglózó volt, azért is, mert eddig csak a legszűkebb ismeretségi köre tudta róla, hogy átlagon felüli az énektudása – mondhatni, neki köszönhető, hogy az Egyetemi PolgáRock társulata nemzetközi ismertségre tett szert, hiszen még Olaszországban is elterjedt az a video, amelyen a Debreceni Egyetem kancellárja a Roma, Roma, Roma című dalt énekli a színpadon.

 

EÉ: - És mi következik az Anconai szerelmesek után?

 

- A folytatás tulajdonképpen adta magát, hiszen Szabolcs minden évben ír az egyetemnek egy karácsonyi musicalt. Az Anconai szerelmesek sikere után az az ötlete támadt A GRINCS produkciójának munkálatai közben, hogy a készülő darabba ír szerepet az Egyetemi PolgáRocknak is. A dolog ősszel bonyolódott, ugyanis idén elindítottunk egy musicalstúdiót az egyetemen belül kifejezetten az egyetemisták részére, amelybe nagyon komoly felvételi követelményeknek megfelelve lehetett csak bekerülni. A meghallgatások után végül tizenegy hallgatóval kezdtünk dolgozni, és őket is bekapcsoltuk A GRINCSbe. Így nőtt 35 főssé az oDEon Színház társulata.

 

EÉ: - Vagyis a hallgatók ebben a produkcióban együtt játszanak az egyetem oktatóival és más tisztségviselőivel.

 

- Igen, sőt két közös jelenetük is van! Ez egyébként a próbafolyamatot még az eddigiektől is különlegesebbé tette, hiszen a hallgatókat igencsak meglepte, hogy az oktatók mekkora odaadással játszanak. A munkálatok egy meglehetősen családias légkörben zajlanak, de nem kizárólag az oktatók és a hallgatók familiáris közössége miatt. Hanem mert a lassan két évtizede működő színitanodánkban, a ZeneTheatrumban van egy tizennyolc főből álló ifjúsági csoportunk, akik még óvodásként vagy elsősként kerültek hozzánk, és az elmúlt 8-10 évben szoros kapcsolat alakult ki a gyerekek és köztünk. Külön érdekes, hogy mondhatni nekik köszönhetően jött létre az Egyetemi PolgáRock társulata, hiszen ennek tagjait is hosszú évek óta ismerjük, mivel szülőként a ZeneTheatrum SziniTanodánkba hordták a gyermekeiket! Annyit néztek minket a gyerekekkel együtt a színpadon, hogy végül őket is magával ragadta ez a világ. Tehát most az a különös szituáció alakult ki, hogy nemcsak hallgatók és oktatók, hanem szülők és gyermekek állnak egyszerre a színpadon.

 

 

EÉ: - Tehát az Anconai szerelmesek sikere ennek az atmoszférának is köszönhető?

 

- Ez a bensőséges légkör olyan energiákat szabadít fel, amelyek csak az igazán összeszokott társulatokban szoktak ekkora termékenységgel áramolni. Ez az atmoszféra számunkra azért is fontos, mert a civil életükben az Egyetemi PolgáRock tagjai nagyon felelősségteljes munkakörökben állnak helyt (gondoljunk csak arra, hogy nagy részük vezető beosztásban dolgozik), ezzel összefüggésben majdhogynem lehetetlen olyan idősávokat találni a próbákra, amelyek mindenkinek megfelelnek. Ezért el is tértünk a klasszikusnak nevezhető gyakorlattól. Egy színházban két hónapon keresztül napi nyolc órában zajlik a felkészülés, de hasonló ütemezésre nekünk nincs lehetőségünk. Viszont a társulat tagjai már megtapasztalhatták, hogy milyen az, amikor ott állsz a színpadon, és a közönség tombol, állva ünnepel. Erre az érzésre pedig rá lehet függeni, sokáig kitart, a közönség és a színészek hosszú heteken, akár hónapokon át is töltekezni tudnak belőle. És arra a hajtóerőre, amelyet a művészet tud adni az embereknek, a jelenlegi, komor világunkban mindenkinek szüksége van.

 

EÉ: - Milyen változások történtek még a társulattal?

 

- Köztudott, hogy a színház világában milyen jelentősége van a függönynek. A mi függönyünk nagyon-nagyon régi volt, ezt végre sikerült lecserélni, így A GRINCS premierjén már az új függönyt láthatják a nézők. Hosszú lenne mindenkit felsorolni, éppen ezért ezzel most nem is húznám az időt, a lényeg, hogy hamarosan megbizonyosodhatnak az érdeklődők arról, hogy milyen csodálatosak az Egyetemi PolgáRock tagjai a színpadon. Fontos továbbá, hogy az oDEonnak idén bérlete lett, így szeptembertől tizenkét előadás megtekintése válik lehetővé azok számára, akik megvásárolják azt. A jövőre nézve pedig az egyik legnagyobb tervünk egy ledfal beszerzése, amely jelentősen megkönnyítené az előadások díszletezését. Ráadásul az oktatásban is lehet majd használni a technikát, mert az oDEon jellegadó sajátossága, hogy többfunkciós térként áll rendelkezésre. Ami azt is jelenti, hogy jelenleg A GRINCS díszletei között tartanak előadásokat az oktatók.

 

 

EÉ: - Szabolccsal korábban az ünnepek alkalmából dolgoztatok már a Karácsonyi Ének és a Diótörő 2.0 című előadásokon. Idén miért A GRINCSet választottátok?

 

- A társadalmi üzenete és a generációs problémafelvetései miatt. Ebben a darabban a kiközösítés témaköre van előtérben, amely sajnos egyaránt jellemző a gyerekek és a felnőttek világára. Ráadásul A GRINCS e két világ közötti átfedésekre is épít, hiszen a fikció szerint annak idején azok a gyerekek közösítették ki a Grincset, akik a jelenben már felnőttek, ugyanakkor a gyermekeiknek kell rájönniük arra, hogy ilyet miért nem szabad csinálni. Fontos tudni, hogy Szabolcs alkotótársa ezúttal is Szamosközi Gergő, aki a DE Könnyűzenei Intézetének oktatója. Ez már a sokadik közös munkájuk, az általad említett két produkció alkalmával is hasonlóan osztották meg a feladatokat: Szabolcs megírja a szöveget, elmondja, hogy milyen zenét szeretne hozzá, Gergő pedig komponál.