Fedezd fel Debrecen utcáit!

Tarts velünk egy virtuális városnéző sétán Debrecen utcáin, terein az ismert és kevésbé ismert épületek, rejtett kincsek nyomában! Kalauzod egy bölcsészből lett idegenvezető és egy hobbifotós biológus lesz.

Igazi öröm, hogy újra kiülhetünk a Víztoronykertbe a barátokkal és ha éppen ahhoz van kedvünk, megmászhatjuk a víztornyot, hogy harminc méter magasból csodáljuk meg a kizöldült Nagyerdőt. Nem is volt kérdés, hogy következő úti célunk nem más lesz, mint a Nagyerdei Víztorony, aminek több mint százéves történetét érdemes jobban megismerni.
 
 
A Pallagi út és a Nagyerdei körút találkozásánál magasodó víztorony az akkoriban kialakuló egyetemi- és villanegyed vízellátására épült 1912-1913 között Adorján Dezső gépészmérnök és Fried Aladár Sándor építési vállalkozó kivitelezésében. „A torony már elkészülte után hamar kedvelt látványossággá vált a Nagyerdőben, 1914-ben a földszinten kávézó kialakítását tervezték. Debrecen főmérnöke, Borsos József klinkertégla támfalakat és kétkarú felvezető lépcsőt tervezett a toronyhoz, amelyet az alapozáskor kitermelt földből emelt dombbal vettek körbe, 1933-ban pedig a földszinten vendéglőt alakítottak ki.” – írja a víztorony történetéről az Építészfórum.
 
A 19. század második felétől a debreceniek előszeretettel látogatták a Nagyerdőt, különösen tavasszal és nyáron, amikor szinte a teljes városi lakosság kiszabadult a száraz, poros levegőjű városból az árnyas, hűs Nagyerdőre. Minden társadalmi rétegnek megvolt a maga helye: az úri közönség a Fürdőház (a mai Régi Vigadó) környékén, a polgárság a lacikonyhák közelében, a cselédek, a mesterlegények és a szobalányok pedig a víztorony melletti Leveles Csárdánál mulatták az időt.
 
A Nagyerdei Víztorony az ötvenes évekre igencsak elhanyagolt állapotba került. Az idősebbek még emlékezhetnek rá, milyen áldatlan állapotok uralták a helyet 2015 előtt. A közelébe sem szívesen ment senki, kivéve a vízügyi szakembereket, a víztorony ugyanis 1913-as átadása óta mindig ellátta eredeti funkcióját.
 
Az épület 1994-ben helyi védettség alá került, a teljes megújulására azonban még évtizedeket kellett várni. Az 1969-től a Debreceni Egyetem kezelésében lévő Nagyerdei Víztorony 2015-ben újult meg teljesen egy Európai Uniós projekt keretében, melynek eredményeként nemcsak új külsőt, de új funkciókat is kapott. A rekonstrukciót Győrffy Zoltán és Novák Róbert építészek végezték, akiknek az épület eredeti arculatának megőrzése volt a fő célkitűzésük.
 
 
A víztorony külsejében alig változott az elmúlt bő száz év alatt, a felújítás után is megmaradt a vasbeton szerkezete, nyolc tartópillére, a víztartály és az azt övező árkádos körterasz, az épület azonban új helységekkel gazdagodott. Az építészek kialakítottak egy üvegajtós fogadóteret a Pallagi út felőli bejáratnál, melynek két oldalán csobogóval ellátott lépcsősor vezet az emeleti teraszra. A földszinten létrejött egy közösségi tér, ami rendszeres otthona kiállításoknak, kisebb koncerteknek, konferenciáknak és közösségi eseményeknek, az emeleten megnyitott egy büfé, valamint egy szabadtéri színpaddal ellátott hatalmas terasz, a magasabb szinteken pedig mászófalat és kilátót alakítottak ki.
 
„A felújítás legnagyobb erénye, hogy egy sokoldalúan használható, fiatalos közösségi tér jött létre, amelyet az építmény sajátos hangulata tesz egyedivé.” – summázza a rekonstrukció lényegét az Építészfórum.
 
 
Az 1903-ban épült és 2015-ben felújított Nagyerdei Víztorony mára Debrecen egyik szimbólumává vált. Tervezői bravúrjának köszönhetően ma is eredeti formájában áll és víztoronyként működik, e mellett pedig a helyiek és a városba látogató turisták egyik kedvenc helye, ahova jó elmenni meginni egy finom kávét, bulizni egy nagyot egy szabadtéri koncerten, megmozgatni testünket egy élményteli falmászáson, vagy csak gyönyörködni a látványban a 34 méter magas kilátóból.
 
Erdei Nóra, fotó: Löki Viktor