Indul az olimpia

Joggal gondolhatjuk az elmúlt egy évről, hogy olyan, mint egy rossz film forgatókönyve, mert legmerészebb álmainkban sem hittük volna, ami jelen pillanatban a világon zajlik. Ez igaz lehet Battai Sugár tavalyi szezonjára is, azonban úgy tűnik az ő „forgatókönyvének” a vége lassan a happy endhez közelít. Sugár tavasszal és ősszel nem tudott pástra lépni, mert a járvány miatt sorra elmaradtak a versenyek, majd amikor az őszi karantén végével újra elkezdődött a szezon ismét kiesett hat hétre; mononukleózist diagnosztizáltak nála.

 

A felépülés után szinte a nulláról kellett újraépíteni az állóképességét és a motivációját, egy régi varroda folyosóján készülve. A sok munka azonban meghozta a jutalmát, másfél hónappal a gyógyulás után Budapesten lépett pástra a magyar női kardválogatott tagjaként, akikkel sporttörténelmet írtak; elsőként a fegyvernem történetében olimpiai kvótát szereztek. Az elmúlt időszak eseményeiről kérdeztük őt és nevelőedzőjét, Dávid Lászlót.

 

- Tavaly tavasszal, a korlátozásokat követő első néhány hétben, amikor kiestünk abból a mókuskerékből, hogy verseny jött verseny után, még jól is esett egy kis szünet - kezdte a beszélgetést Sugár. A szigorúbb korlátozások idején már másképp értékeltem a dolgokat, bár az edzésekkel akkor sem álltam le teljesen. Ősszel aztán az edzőm kapta el a koronavírust és emiatt nem tudtunk készülni, majd visszatértünk a normál edzésmunkához. Hét hónap kihagyás után a junior Magyar Kupán indultam először, ahol bronzérmet nyertem, ezen kívül részt vettem egy junior és egy felnőtt válogatón. Itt aztán megint megtört a lendület, mert néhány hét múlva kiderült, hogy mononukleózisom van.

 

 

Először csak nyirokcsomó duzzanatot tapasztaltam, aztán tartósan hőemelkedésem lett, ekkor elkezdtünk koronavírusra gyanakodni. Mikor erre negatív eredményt kaptam mononukleózisra kezdtek vizsgálni és beigazolódott a gyanú. Nagyon legyengített a betegség, majdnem két hétig lázasan feküdtem otthon, megdagadt a lépem és a májam, de szerencsére nem szorultam kórházi ellátásra, összességében hat hét maradt ki az edzésből.

 

Összehasonlítva a karantén időszakával ez engem rosszabbul érintett, mint a vírus miatti korlátozások. Akkor megmaradtak a napi szintű edzéseim és magamat is tudtam motiválni azzal, hogy nemsokára újra pástra léphetek. A mononukleózis viszont teljesen leépítette az állóképességem és a motivációmat is jobban elveszítettem a gyógyulás alatt. Amikor elkezdhettem újra készülni kicsit türelmetlen voltam magammal. Nagyon az elejéről kezdtük a felkészülést, hogy újraépítsem magam, aztán ahogy egyre jobban ment az alapozás és kezdtem visszanyerni az erőmet úgy jött vissza a motivációm is – mondta a fiatal vívó, aki a felépülés után először január végén indult versenyen a felnőtt Magyar Kupa negyedik fordulójában, ahol nyolcadik helyen végzett.

 

Sugár ezen az egyetlen versenyen tudott indulni, mielőtt március közepén pástra lépett volna a budapesti olimpiai kvalifikációs világkupán a felnőtt kardcsapat tagjaként. A Battai Sugár, Katona Renáta, Márton Anna, Pusztai Liza összeállítású csapat a BOK csarnokban küzdött az olimpiai kvalifikációs sorozat utolsó állomásán az utolsó két kvóta egyikéért. A torna kezdetére a nyolcból hat kvótának már megvolt a helye, a hetedikre is volt esélyes jelentkező, így az utolsó kvóta sorsa volt kérdéses, erre jelentkeztek be Ukrajna csapata mellet a magyar lányok is.

 

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a magyar lányok esélyesebbek voltak a kvótára, hiszen már egy Európa-bajnoki ezüstéremmel, egy világkupa ezüsttel és bronzzal bebiztosították magukat a ranglistán, az ukránoknak hozzájuk képest matematikai esélyük volt, de ezzel is számolni kellett. A BOK csarnokban aztán gyorsan kiderült, hogy Tunézia megkaparintotta a hetedik induló helyet is, így már ténylegesen az utolsó esély tudatával kezdték meg a szereplésüket kardozóink. A nyolcaddöntőben aztán az ukránok könnyen túlléptek a spanyolokon, a mieink pedig nagyobb küzdelem árán, de legyőzték a németeket, így mindkét oldalon következhetett a negyeddöntő.

 

A negyeddöntőben Olaszországot kaptuk ellenfélnek, míg az ukránok Dél-Korea csapatával álltak ki. Győzelem esetén nagyot léptünk volna előre a kvótaszerzés felé, vereség esetén rossz helyzetben találtuk volna magunkat, kivéve ha az ukránok is vereséget szenvednek Dél- Koreától. Az ukrán és a magyar csapat veresége esetén a magyar csapat került volna előrébb az olimpiai rangsorban, ami természetesen kvótát ér.

 

Végül ez, a „kétvereséges” verzió lépett érvénybe. Az olaszok 45:39 arányú győzelmet arattak, míg a másik páston épp a dél-koreaiak igyekeztek tovább növelni előnyüket az ukránokkal szemben. Egy perccel az olaszok elleni vereség után az ukránok is kikaptak, a dél-koreaiak olimpiai bajnoka, Kim beadta az utolsó tust, női kardcsapatunk pedig örömkönnyekben tört ki, mert ekkor lett biztos, hogy sporttörténelmet írtak, és először a fegyvernem történetében ott lehetnek az olimpián.

 

 

A folytatásban az 5-8. helyért mind a magyar, mind az ukrán együttes vereséget szenvedett, végül a hetedik helyért vívott egymás ellen a két együttes, ahol a csapatunknak sikerült felülkerekednie az ukránokon. A csapat legfiatalabb tagja Sugár volt, aki így emlékezett a versenyre:

 

- Úgy éreztem, hogy a világkupára már fizikailag és mentálisan is teljesen helyrejöttem. Nagyon örültem, hogy a felnőtt csapat tagja lehetek és hogy nemzetközi versenyen mérettethetjük meg magunkat ennyi kihagyás után. A szervezés nagyon jó volt, de nyilván érezhető volt a koronavírus hatása, végig buborékban laktunk. Maga a verseny jó hangulatban telt, ahogy haladtunk előre és karnyújtásnyira került a kvótaszerzés lehetősége éreztem egy kis feszültséget a csapatban, de ennek ellenére fegyelmezettek tudtunk maradni, szerintem ez is kellett a győzelemhez.

 

Sugárra nem mondhatja senki, hogy nem tesz meg mindent a siker érdekében. A fiatal lány az elmúlt években a tanulmányai és a klubedzések mellett vállalja azt, hogy hetente kétszer Budapestre utazik a válogatott keretedzéseire. Természetesen a tanulmányait sem hanyagolja el, az Ady Endre Gimnáziumba jár nyelvi előkészítős osztályba, jövőre érettségizik.

 

- Immár negyedik éve minden kedden és csütörtökön a válogatottal vannak a keretedzéseim Budapesten. Ezekre a tréningekre vonattal járok; reggel a legelső vonattal utazok fel a kilenc órakor kezdődő összetartásokra, majd hazajövök és délután a klubedzéseken veszek részt. Az iskolával nem mindig könnyű összeegyeztetni a sportot, de szerencsére már a tanáraim is megszokták és segítenek a felzárkózásban. Az osztálytársaim is sokat segítenek jegyzetekkel, amiért hálás vagyok. A továbbtanulás is a terveim között szerepel, szeretnék Debrecenben maradni, így a Debreceni Egyetem szakjai között keresgélek.

 

Sugár kilenc évesen, nagymamája ajánlására kezdett vívni, és hamar kiderült, hogy tehetséges a választott sportágában. Erről senki nem tudna hitelesebb véleményt mondani, mint nevelőedzője, Dávid László.

 

 

- Amikor Sugi elkezdett vívni egyből látszott, hogy jó a mozgáskultúrája, aztán amikor elkezdtünk versenyekre járni az is látszott, hogy érti mi történik körülötte, tudja alkalmazni a tanultakat. A kiemelkedő eredményhez azonban a tehetségen kívül hozzá kellett tenni a szükséges edzésmennyiséget. Ebben a tekintetben nagyon szorgalmas, bevállalta évekkel ezelőtt a heti két budapesti összetartást, emellett heti ötször edz a klubban, van külön kondiedzője Farkas Tamás személyében, Orosz Róbert pedig a pszichológusa, így mondhatni elég komoly stábot sikerült köré építenünk.

 

Sugi mindig az egy-két évvel idősebbek korosztályában versenyzett, ekkor azért már látszott, hogy eredményes lehet. Szerintem nagy előnye, hogy higgadt tud maradni versenyhelyzetben is, általában meghallja, amit mondok és fel is tudja mérni az adott helyzetben, hogy jó döntést hoz-e. Körülbelül ugyanazon a színvonalon tud vívni versenyen is, mint amit edzéseken produkál, nem szokta elvinni a megmérettetés hangulata – mondta a nevelőedzője, aki Tokióra külön edzéstervet állított össze a szövetségi edzővel, amiben egy hónap teljes fizikai és technikai alapozás szerepel, majd a formába hozáson és az élesítésen lesz a hangsúly.

 

Vona Lilla, fotó: Augusto Bizzi, Kovács Márton