ORGONIZÁCIÓ, CLEANTÚRA ÉS MEGTARTÜFFÖLŐDÉS A DESZínházban

A Lakó Zsigmond vezette csapat a Parti Nagy Lajos-féle fordítás, vagyis inkább átirat alapján látott munkához. Parti Nagy sajátos szójátékairól, szóleleményeiről és szókimondásáról híres és ezen jellemzői a Tartuffe szövegen is tetten érhetőek. A munka még 2018 őszén kezdődött, azóta rövidebb lett a szöveg és eltűnt, illetve összevonódott pár karakter, ahogy a végleges öt fős szereplőgárda kialakult 2019 őszére.

 

A tavaszra tervezett bemutató időpontjába beleszólt a járvány és csak augusztusban az Amfiteátrumban tudták megejteni a premiert. A második előadás az újabb hullámnak „köszönhetően” még várat magára, de a csapat készen áll. A próbák online is zajlanak és az előadás folyamatosan csiszolódik, hiszen például a zárt téren játszhatóság más járásokat és stílust követel meg, mint az Amfiban, a szabad ég alatt és a befejezést is pontosítani kellett. A történet közismert. Orgon, a jómódú, köztiszteletben álló polgár, naivan áldozatul esik a képmutató Tartuffe-nek, aki miatt a családjával is szembefordul. A csapat tagjait kérdeztük, az előadásról és a karakterekről.

- Minden bromance-nek vége szakad egyszer. Még azoknak is, amelyek a konzervatív-keresztény értékrenden alapulnak. – vázolja Lakó Zsigmond az előadás fő koncepcióját - Mi történik, ha Orgon és Tartuffe barátsága és pénzügyi uniója megtörik egy nőn, ilyen esetben vajon hová lesz a vagyon? A nagy összeborulás és az ezt követő törvényszerű kiábrándulás után – ahogyan azt egy jogállamban szokás – jogi útra tereljük a kérdést: el kell döntenünk, hogy kié marad a pénz (és ezzel a nő?).

A fordításból szándékosan hiányzó utolsó felvonást, szabadon kezeljük, ezt Somogyi Tibor írta meg több verzióban, a döntést pedig a nézőkre bízzuk. Ahogyan jelenünk, minden figuránk relativizált állapotban leledzik, pártosságunk dönti el, hogyan értelmezzük a jogállam fogalmát, s azt, hogy vajon a nemzedékek kialakította felhalmozás igazát ismerjük el, vagy egy új generáció jogát a pénzhez, hatalomhoz és abszolútumok meghatározására tett kísérlethez. Mindenki boldogulni igyekszik, az ideológia puszta hobbi, a hobbi meg nehéz helyzetben luxuscikk Tartuffe-ünk világában.

 

- Gyűlölöm és megvetem Orgont. – mondja alakítója Pusztai Gyula - Mert az igazi eszelős archetípusa, aki napjainkban is nagyon jól érezné magát, hiszen a Molière által megfestett kor erkölcsei újjászületni látszanak. Gyárts alternatív valóságot és fennen hangoztasd, hogy mások normalitása az abnormális. Légy fanatikus és hagyj magad mögött mindent, ami emberi emberré tesz.

 

Kapaszkodj egy szentéletet mímelő barátba, vállald fel, hogy egy magasabb cél érdekében szétrobbantod a korábban jól működő családod… Gyűlöltem és megvetettem Orgont, mert pontosan az ellenkezőjét tette annak, amit én tettem volna az ő helyében. Nem tudtam sajnálni, mert ő választotta a morális és majdnem anyagi romlásba vezető utat, Tartuffe csak katalizátora volt az ő cselekedeteinek. Számomra nem Tartuffe, hanem ő a leggyűlöletesebb figurája a darabnak, megformálásában igyekeztem a saját gyengeségeimre, ösztön-énemre támaszkodni.

Az Amfiban bemutatott debütáló előadás végén engem, Orgont, hirdettek ki győztesnek, de igazából azokat kellett volna ünnepelni - Mariane, Elmira, Valér, Cleante - akik szembe mertek szállni a fanatizmussal vegyes idiotizmussal.

- Számomra a karakter egy igen komplex egyed. – fejtegeti Nagy Dávid, aki Tartuffe bőrébe bújik - Első ránézésre mindenkinek - köztük nekem is - az egyértelmű "rosszfiú”, aki átvág mindenkit, köztük a legjobb barátját, Orgont is. Sokan úgy gondolnák, hogy nem is épp a legokosabban teszi ezt, hiszen mindenki átlát a szitán, Orgont kivéve. Én azt mondom, hogy pont ez a zseniális benne, pontosan tudja, hogy kit kell meggyőzni és azt is pontosan tudja, hogyan kell azt, a többi nem számít. Sokszor igazi kihívás eljátszani, hiszen legtöbbször minden porcikám tiltakozik a tettei ellen, de pont ez az izgalmas benne.

 

- Dorine egy nagyszájú komorna, aki minden lében hat kanál és meg is engedi magának, hogy beleszóljon mindenki életébe is. – mutatja be Bodnár Eszter karakterét- Tartuffe-fel szemben sem riad meg sőt, kellő pimaszsággal kezeli. Mariane-t barátnőjeként szereti és igyekszik megakadályozni a baljós esküvőt és bátorságot önteni Mariane-ba.

 

- Elmira, férjénél jóval fiatalabb, csábító fiatal nő, akinek talán hízeleg is előszőr Tartuffe, a „szent ember” és „imabubus” udvarlása, de aztán ő az, aki csapdába csalja Tartuffe-öt, Elmira mostohalánya Mariane gyerekesebb karakter, tipikus ártatlan szerelmes, aki azonban véleménye mellett sokkal kevésbé mer kiállni. Nagyon érdekes kihívás számomra mindkettőjüket megjeleníteni, a külsőségeken (rózsaszín köntös, unikornisos papucs Mariane-on, elegánsan kihívó ruha Elmirán) túl is. – meséli Businszki Blanka, Orgon második feleségének és lányának alakítója.

- Cléante, Elmira bátyja, tipikus értelmiségi, hiába van igaza és lát kívülállóként tisztán, nem hallgatnak rá. Inkább tanácstalanok akarnak lenni, mint hogy ő tanácsoljon – részletezi a másik szerepduplázó, Somogyi Tibor – Valér, a Mariane-ba szerelmes férfi sokkal egysíkúbb karakter, de legalább nagyobb lehetőségem van a személyiségének teljes kibontására, színezésére. A befejezés megírásakor figyelembe vettem a koncepciónkat, a Parti Nagy-féle nyelvi leleményeket, amelyek hozzám is közel állnak és felvillantottam mindkét oldal lehetséges érveit, hiszen a dolgok ritkán fekete-fehérek.

 

Remélhetőleg nemsokára kiderül, hogy a nézők mennyire értenek egyet a megszólalókkal és milyen új olvasatot tudnak adni ennek az időtlenül aktuális történetnek, amelynek kapcsán nehéz eldönteni sírjunk vagy nevessünk. Lehetséges, hogy hasonló helyzetben mi is csak orgonizmusok lennénk, akit egy kőkenyér imabubus megtart-üffölne és a hociért nem kapnánk csak neszét?

 

eSTé, www. deszinhaz.hu