Egyre fényesebben csillog az ezüst

Az egyetemisták részéről azért, mert utoljára tizennyolc éve, 2003-ban szerepelt hajdúsági csapat a Magyar Kupa döntőjében. A DEAC elődje, a Debreceni Vadkakasok akkor hazai pályán fogadta az Atomerőmű SE gárdáját. A kupát akkora a paksiak hódították el, akik az első negyedben bebiztosították a győzelmüket. A DEAC kosárlabdázói tehát már a kupadöntős szerepléssel is történelmet írtak, a szakosztály eddigi fennállása alatt ugyanis ez az együttes legnagyobb sikere, Természetes volt, hogy Kovács Adrián tanítványai szeretnék egyből egy kupagyőzelemmel öregbíteni a DEAC hírnevét. A Szombathely szintén ezzel a szándékkal állt ki, rajtuk is ott volt a nyomás, mivel a múltban már hatszor harcolták ki a kupadöntős szereplést, de minden alkalommal veszítettek a fináléban, hetedszerre már nem akarták kiengedni a kezükből a trófeát.

 

Az első felvonás nem sikerült jól cívisvárosi oldalról, az etap tizedik percéig nem született DEAC mezőnykosár, ezalatt a Falco lassan ráérzett a játékra és elléptek a mieinktől. A negyed végén Hines és Moody próbálta csökkenteni a különbséget, de még így is 6:17-es Falco vezetéssel mentek szünetre a csapatok.

 

 

A második negyed elején Polyák becserélésével feléledt az egyetemisták játéka, csapatkapitányunk hét egységgel szállt be a találkozóba, így már 13:22 volt az állás. Sok volt azonban az eladott labda, a Falco még tovább tudta növelni az előnyét, a félidőre tizenöt pontos hátrányba került Kovács Adrián együttese.

 

A szünet után úgy tűnt rendezte sorait a DEAC, elképesztő tempót diktálva kezdték a harmadik negyedet, Moody kosaraival és Molnár Márton ketteseivel tíz alatt volt már a különbség. Később Drenovacs is remekelt, így a negyed végére 45:48 volt az állás.

 

A záró játékrészben aztán Hines kosarával összejött a fordítás, eggyel vezettek a mieink. A Falco azonban feléledt és hamarosan héttel lépett el a szombathelyi gárda. A DEAC döntő dobásai a meccs végéhez közeledve rendre kimaradtak, 67:64 arányban a Falco nyerte a Magyar Kupa döntőjét, a DEAC kosárlabdázói pedig a Magyar Kupa ezüstéremmel kezdtek új fejezetet a szakosztály történetében.

 

A mérkőzést a csapat vezetőedzője, Kovács Adrián és Polyák László csapatkapitány értékelték:

 

- Szerettünk volna a Magyar Kupában is jó eredményt elérni, bár a klub részéről konkrét elvárás nem volt eredmény tekintetében. Mi csapatként úgy gondolkoztunk, hogy ha már odakerülünk a döntőbe szeretnénk azt megnyerni, de ehhez nem is lehet másképp hozzáállni – kezdte Kovács Adrián, aki a kupadöntőn ült ötvenedszer a DEAC kispadján vezetőedzőként.

 

 

Szerintem két rendkívül jó mérkőzést játszottunk az elődöntőben és a döntőben, elégedett vagyok a csapatommal. A Falco elleni döntőben a második félidei játékkal nem volt semmi gond, az első félidős teljesítményünknél voltak hibák, főleg a támadásban, ahol a kialakított helyzeteinket nem tudtuk értékesíteni. Védekezésben is több második esélyt engedtünk az ellenfélnek, aminek hosszú távon demoralizáló hatása volt ránk nézve, de a szünetben sikerült rendeznünk a sorokat és jó második félidei játékot mutattunk, sajnos ez már nem volt elég a győzelemre.

 

Magával az eredménnyel ettől függetlenül nem lehetünk elégedetlenek, még ha meccs után csalódottak is voltunk. Megvolt a csapatban a tudat, hogy ez lehet a kosárlabda szakosztály első aranyérme, emiatt kicsit csalódottak voltunk, de az ezüstérem is nagyon szép siker. Úgy gondolom a csapat ezzel az éremmel elindult az úton, a jövőben arra kell törekedni, hogy megtartsuk ezt a szintet és tovább lépjünk innen – mondta a vezetőedző, aki arról is beszámolt hogy zajlott a döntő előtti felkészülés.

 

- A szezon elejétől kezdve minden meccsre ugyanazon szisztéma alapján készülünk, gondolok itt a videózástól kezdve az edzések felépítésén át az ellenfél elemzésére, ezen most sem változtattunk. Most a felkészülés lelki oldala volt a meghatározó, a stábtagokkal együtt próbálunk rengeteget foglalkozni a mentális felkészüléssel is, fontos, hogy a srácok elhiggyék minden adott a jó eredmény eléréséhez. Abból táplálkoztunk elsősorban, hogy ebben a szezonban a meccsek nagy részét megnyertük és már minden kupaszereplővel kapcsolatban tudtuk mi lehet ellenük a fegyver, mire kell majd fókuszálnunk a meccseken, hogyan tudjuk őket a leginkább hatástalanítani. Az ellenfél személye szerintem nem okozott különösebb problémát, de a döntő súlya miatt volt feszültség a fiúkon, amit éreztem is. Amíg ez nem oldódott fel bennük a döntő első félidejében, addig a játék képe sem a tőlük megszokott volt. Ha egy kicsit több tapasztalatunk van és nem feszülünk rá ennyire a meccsre alakulhatott volna másképp is a kupa sorsa, persze ezt már sosem fogjuk megtudni – mondta Adrián.

 

Polyák László csapatkapitányként hasonlóan látta a mérkőzésen történéseit, mint edzője, ő így értékelte a kupadöntőt:

 

- Közvetlenül a mérkőzés után nagyon csalódottak voltunk, hogy nem lett meg az aranyérem, de utólag ahogy telik az idő egyre fényesebben csillog ez az ezüstérem. Kapitányként maradt egy kis hiányérzetem, de így is nagyon büszke vagyok a csapatomra, szép sikert értünk el. Nem tudom, de lehet végül a döntős rutin játszott szerepet a Szombathely győzelmében. Tőlünk is volt már, aki az előző klubjainál döntőzött, például Tóth Ádám és én, nekünk annyira nem volt új emiatt ez a helyzet.

Mindkét csapaton éreztem a feszültséget, nyilván a mi oldalunkról ez amiatt volt, mert az első döntőnk volt közösen, a Szombathely oldaláról pedig azért, mert akkor már hat döntőt elbuktak, ez a mostani volt a hetedik fináléjuk, a bizonyítási vágy rájuk is terhet helyezett. Nálunk a görcsös kezdés főleg a rossz dobószázalékban mutatkozott meg, a helyzeteink megvoltak, aztán nem sikerült őket értékesítenünk – mondta Polyák, aki a saját játékáról is megosztotta velünk a véleményét.

 

 

– A Szeged elleni meccsen még gyengébben kezdtem, szerencsére a többiek jó formában voltak és sikerült jól elosztani a perceket, hogy maradjon energia a soron következő mérkőzésekre is. Az elődöntőn már úgy éreztem jól megy a játék és szerintem a döntőn is sikerült jól beszállnom. Összességében elégedett vagyok magammal, de hozzáteszem, hogy a csapattal is, mert a kupa alatt végig nagyon motiváltan és elszántan játszottunk – mondta a kapitány, akinek már van összehasonlítási alapja a döntőket illetően.

 

– A kupadöntőről egyértelműen hiányzott a szurkolók jelenléte. Nagyon rossz érzés volt egy ilyen rangos torna fináléját ürességtől kongó csarnokban játszani, az embernek ilyenkor inkább olyan érzése van, mintha egy edzőmeccsen lenne. Fura volt emiatt a hangulat, az eddig átélt döntőimen mindig tele volt a csarnok és mindkét csapat szurkolói őrületes hangulatot varázsoltak, ahogy biztatták a csapatukat. Nem tudjuk mi lett volna, ha most is részünk van ebben a támogatásban a helyszínen, de reméljük jövő ősztől már a szurkolóink előtt játszhatjuk a mérkőzéseinket és előttük is döntőzhetünk majd – mondta a huszonnyolc éves játékos, aki a bajnoki rájátszásról is beszélt.

 

- A folytatásban szerintem ebből a győzelemből is tudunk építkezni, de nehéz út áll előttünk a bajnoki rájátszásban. Itt már senkit sem lehet leírni az alapszakaszbeli teljesítménye alapján, de a papírforma szerint úgy tűnik, hogy az Albán, a Szolnokon és a Falcon kell átmennünk a döntőig vezető úton, persze ez sem biztos, mert meglepetések bármikor történhetnek – zárta a beszélgetést a debreceniek csapatkapitánya.

 

Eredmény:

 

Zsíros Tibor Férfi K&H Magyar Kupa, döntő

 

Falco Vulcano-Energia KC Szombathely – DEAC 67-64 (17-6, 22-19, 9-20, 19-19)

Anderson 7/3, Váradi 10/3, Benke 6, Bruinsma 4, Keller 7, ill. Moody 11, Somogyi -, Guyton -, Hines 10, Tóth 12

 

Vona Lilla