A Debreceni Egyetem kutatói segíthetnek megmenteni a mongol szajga antilopot

A szajgák és az ázsiai muflonok, azaz az argáli juhok állnak a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Növénytani Tanszékén működő Evolúciós Genomikai Kutatócsoport és a Mongol Tudományos Akadémia (MgTA) Biológiai Intézet legújabb közös projektjének középpontjában. Az újabb magyar-mongol kutatómunka az MTA mobilitási pályázatának jóvoltából valósul meg.

A közös kutatás 2020-ra nyúlik vissza, a mongol kutatócsoport vezetője akkor vette fel a kapcsolatot Sramkó Gáborral, a DE TTK Biológiai és Ökológia Intézet Növénytani Tanszék adjunktusával. Az első, evolúciós genetikai kutatásokat célzó kooperáció tavaly decemberben véget ért, de egy újabb nyertes pályázatnak köszönhetően ismét együttműködve vizsgálódnak a felek. A kutatások célkeresztjébe a gazdasági jelentőséggel is bíró mongóliai nagyvadak kerültek, a szajgák és a muflonok.

Sramkó Gábor nyáron utazott a mongóliai Góbi-Altáj tartományba kutatóútra, ahol az expedíció fő célja a szajga mintázása volt a tervezett genetikai vizsgálatokhoz. A Mongólia nemzeti jelképének számító antilopfaj rendkívül veszélyeztetetté vált. A pályázat révén modern genomikai módszerek segítségével próbálják megérteni a kutatók a szajgák genetikai helyzetét, hogy ezzel is elősegítsék a nemzetközi és mongol természetvédelmi erőfeszítéseket, amelyek próbálják megakadályozni, hogy idővel teljesen eltűnjenek az antilop mongol populációi. 

A kutatások alapvető lépése a genomi vizsgálatokhoz szükséges szövetminták beszerzése. Ez azonban közel sem egyszerű, a DE kutatója azt is elmondta, miért.

• A minták begyűjtése nagyon kalandos volt, a gyakorlat szerint ugyanis újszülött gidákat keresünk a terepen, olyanokat, akiken még ott lóg a köldökzsinór csonkja. Ha az ember egy ilyen újszülött közelébe kerül, az anya ösztönösen elmenekül, nem teszi kockára az életét. Ezt kihasználva, a köldökzsinórból levágva egy darabot vettünk mintát. Az is megesett, hogy egy szirti sas épp előttünk ejtett el egy újszülött szajgát. Autóval rögtön odahajtottunk, amire a sas elmenekült, hátrahagyva a frissen elejtett állat maradványait. Noha pár perc alatt a helyszínre értünk, akkorra a belszerveit már eltüntette a ragadozó, de így is bőségesen tudtam mintát gyűjteni a tetemből. Abból a szempontból is érdekes volt ez az expedíció, hogy az egyik hazai online hírportál profi fotósa is velünk tartott és megörökítette a túra legérdekesebb pillanatait, amely egy élménybeszámoló kíséretében el is érhető az interneten – ismertette Sramkó Gábor, aki Mongóliából Kazaksztánba, Almatiba repült, ahol a Zoológiai Intézet kutatóival találkozott. Az intézet vezető emlőskutatója kazak mintákat adott át neki, aminek révén ennek a veszélyeztetett fajnak a kazak elterjedési területéről is nyerhetnek genetikai információt a kutatások során.

Habár van egy szembetűnő különbség az állatok megjelenésében, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) korábbi genetikai kutatásokra alapozva azonosan kezeli a mongol és a kazak szajgát. Utóbbi egyedszáma sokkal nagyobb, mint az előbbié, sőt vadászható is. Ami azonban működik Kazaksztánban, nem működhet Mongóliában, ahol a helyi populáció továbbra is veszélyeztetett. A mongol kutatók nem akarják elfogadni azt, hogy nemzetközi szinten teljesen egy kalap alá vonják a két szajga alakot, ezért – jelen közös kutatások keretében – evolúciós genomikai módszerekkel próbálják ellenőrizni, hogy a két populáció valóban eltérő-e. 

A nyáron Mongóliában begyűjtött mintákat az ottani kutatócsoport vezetője, Tserendulam Batsukh és munkatársa, egy fiatal predoktor, Ulziisaikhan Tumendemberel szállította Debrecenbe szeptember elején. A kutatómunkában részt vesz Sod-Erdene Bayambadash is, aki Tserendulam Batsukh-hoz hasonlóan két évvel ezelőtt is együttműködött az Evolúciós Genomikai Kutatócsoporttal. Ő azóta már a Debreceni Egyetem elsőéves PhD-hallgatója a Juhász-Nagy Pál Doktori Iskolában.

A laborban a minták feldolgozását követően genomikai könyvtárat készítenek. A mongol biológusok a Debrecenben töltött bő egy hónap alatt olyan vizsgálatokat végezhetnek el, amelyekre hazájukban nincs technikai lehetőségük.    

• Ahhoz, hogy valaki jó kutató legyen, mindenképpen szükség van nemzetközi tapasztalatokra. Én már két évvel ezelőtt is részt vehettem a Debreceni Egyetemmel közös projektben, örülök, hogy amiként akkor, úgy ezúttal is velem tarthatott egy ifjú kutató. Nagyon tetszik az egyetem nemzetközisége, és boldog vagyok, hogy a szakmai fejlődésünk szempontjából egy fontos kutatásban vehetünk részt – mondta Tserendulam Batsukh. 

Ulziisaikhan Tumendemberel is előremutatónak tartja a közös munkát a debreceni kutatókkal, aminek révén most először jár Európában.

- Remek lehetőség ez számomra, hogy építsem a karrierem és szakmailag előrébb lépjek, ráadásul egy, a hazánkban roppant fontos ügyben járulhatok hozzá a sikerhez. Csak pozitívan tudok nyilatkozni a debreceni tapasztalataimról, az itteni laborokban olyan vizsgálatokat végezhetünk, amelyekre otthon nincs lehetőségünk – fogalmazott Ulziisaikhan Tumendemberel.

A tervek szerint 2026 végén zárul az MTA mobilitási pályázatának jóvoltából folyó magyar-mongol kutatómunka.