Sajó István-díj: az elhivatottság elismerése

Kovács Péter építész, a Debreceni Egyetem egyetemi docense és Dzsudzsák Balázs, a DVSC labdarúgócsapatának kapitánya kapta a Sajó István-díjat. A Debreceni Zsidó Hitközség, a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány és Debrecen önkormányzata által első alkalommal odaítélt elismerést szombaton adták át a Pásti Utcai Orthodox Zsinagógában.

- Sajó István élete és munkássága mély nyomot hagyott nemcsak Debrecenben, hanem a nemzetközi építészeti világban is. A díjazottak munkássága és elkötelezettsége méltó módon tükrözi azt az értékrendet és kiválóságot, amelyet Sajó István élete és pályája során is képviselt. S mindhárom kiválóság képviselte és erősítette tisztelőiben a haza, a szakma és az emberiség iránti elköteleződést – mondta az átadóünnepségen mondott köszöntőbeszédében Kossa György, a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Barcsa Lajos, Debrecen alpolgármestere felidézve a nemzetközi szinten is elismert építész pályáját arról beszélt, hogy Sajó István letette a névjegyét: Debrecenben, Németországban és Angliában a mai napig láthatóak a kézjegyei.

- Sajó István amellett, hogy rendkívül tehetséges építész volt, nagy sportkedvelő is, emiatt is döntött jól az alapítvány, hogy az építész szakma és a sport egy-egy jeles képviselője veheti át a díjakat. Álljon itt egy idézet Frank Lloyd Wright amerikai építésztől: „Minden nagy építész szükségszerűen nagy költő is. Kiváló eredeti tolmácsa kell legyen korának, napjának, korszakának.” Sajó István ilyen építész volt és remélem, hogy az örökségét minden díjazott továbbviszi majd. Bízom benne, a díjazottjaink is olyan példával szolgálnak a jövő generációja számára, amely arra ösztökéli őket, hogy olyan munkát tegyenek le az asztalra, amely Debrecen hírnevét öregbíti majd – emelte ki Barcsa Lajos.

Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke szerint Sajó István életútja, életpályája példaértékű.

- Mindig választunk példaképeket, díjakat alapítunk, de aztán előfordul, hogy kicsit eltévedünk és nem mindig sikerül jó idolt választani, ám Sajó István esetében ez telitalálat. Sajnos korunknál fogva nem volt szerencsém személyesen találkozni vele, de édesapámtól nagyon sokat hallottam róla. Az egyik ilyen történet, hogy a korabeli Loki-meccsek előtt a bíró mindig kinézett a lelátóra, hogy ott van-e már Sajó István, mert abban az időben nélküle nem kezdődhetett el a 90 perc – osztotta meg személyes történetét Horovitz Tamás.

A Debreceni Egyetem Műszaki Kar Építészmérnöki Tanszékének Ybl-díjas egyetemi docense, Kovács Péter úgy véli, hogy a díj által Sajó István neve újra reflektorfénybe kerül.

- Nem csak az épületei figyelemreméltóak, hanem a gondolkodásmódja is, hiszen igazi debreceni patrióta volt, aki a városért élt. Hiába volt jól működő praxisa Amerikában, mégis visszajött Debrecenbe egy olyan időszakban, amikor nem volt minden pozitív módon előre látható. Ez sajnos így is történt, olyan viharos idők következtek, aminek a furcsa átmenete után sem volt az a karakter, akit a rendszer megbecsült. Hogy lehet ezt alkotóként elviselni, hogy lehet ebben a korszakban helytállni? Munkásságából kiderül, hogy hihetetlen nagy humanizmussal állt a világhoz – méltatta a díj névadóját az elismerés átvételét követően Kovács Péter.

Dzsudzsák Balázs Junior Príma-díjas, 109-szeres válogatott labdarúgó nevében Herczeg András, a Debreceni Labdarúgó Akadémia ügyvezetője vette át az elismerést.

- Aki járatos a labdarúgó-öltözőkben, tudja, hogy a fiataloknak meg kell küzdeniük az elfogadottságért a felnőttek között. Dzsudzsák Balázs végigjárta az utánpótlás-korosztályokat, már akkor látszott, hogy egy fantasztikus tehetség. Edzések előtt és után is gyakorolt, cseleket vagy a szabadrúgásokat. Balázst elfogadták a meghatározó játékosok is, mert látták, micsoda talentum, ráadásul megvan benne a szorgalom, az alázat és az elhivatottság – hangsúlyozta a DVSC edzőjeként háromszoros bajnok Herczeg András.

A Pásti Utcai Orthodox Zsinagógában megrendezett díjátadón részt vett az elhunyt építész lánya, Sajó Anikó és unokája, Szabó Levente is.

Az asszimiláns zsidó családból származott Sajó István a Műegyetemen szerzett diplomát, majd Németországban, három évig Dortmundban, majd Duisburgban és Hamburgban csiszolta építészeti és belsőépítészeti tudását. Nevéhez fűződik a dortmundi városi bankszékház utópisztikusan nagyvonalú, filmdíszletet idéző belső tere. Ezt követően részben New Yorkban felhőkarcolók tervezésben vett részt, a két honfitársával közösen alapított Mediterranean Architect Studióban floridai, chicagói magánvillák során fejlesztette sajátos geometrizáló stílusát (1927-29 New York, Bronx "The Coops"), amely később visszaköszön Sajó debreceni lakóépületein is.

1928-ban hazatelepült, több lakóháza épült Debrecenben, középületeinek többségét ingyen tervezte. Sajónak sikerült Debrecenben meghonosítania az Art Deco stílust is. Távolabbra tekintő szemléletére jellemző, hogy az ő tervei és kezdeményezése alapján épült meg 1933-ban a világ első földsánc stadionja, a Nagyerdei Stadion.

A háború után egyik első munkája a bombatámadást ért Református Nagytemplom rekonstrukciója volt. Társtervezőként dolgozott az új Nagyállomás, az OTI-székház és a Petőfi téri "szalagház" tervein. A Nagyállomás hullámzó vasbeton tetőfödéme is az ő tervei alapján készült.

Nagy futballrajongóként maga is látogatta a város csapatának mérkőzéseit, 1961-ben ott, szeretett környezetében, egy mérkőzés közben kapott szívinfarktus okozta halálát.

Sajtóközpont