A Debreceni Egyetem kutatójának sikere a Hackathonon

Mészár Zoltán, az Általános Orvostudományi Kar Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézet adjunktusa egy nemzetközi csapat tagjaként nyert első díjat a NeurotechEU Hackathon stockholmi versenyén. Azt a feladatot kapták, hogy találjanak innovatív megoldást mentális betegséggel küzdő fiatalok problémájára.

A svéd fővárosban, a Karolinska Institutet-ben tartott NeurotechEU Hackathon versenyen európai egyetemek kutatói és hallgatói találkoztak. A kétnapos megmérettetésre a Debreceni Egyetem (DE) ötfős csapatot delegálhatott, melynek tagja volt Mészár Zoltán, a DE ÁOK Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézet adjunktusa is. A küldöttek azt a feladatot kapták, hogy más országok résztvevőivel alkotott csapatokban innovatív technológiai megoldással igyekezzenek olyan saját ötletet kidolgozni, amely segítene egy fiatal felnőtteket érintő, kezdődő mentális betegség kezelésében. Mészár Zoltán a spanyolországi elchei, az izlandi rerjkjaviki, a franciaországi lilli, a németországi bonni, a svédországi Karolinska, illetve egy törökországi, isztambuli egyetem kutatóival működött együtt.

- A mi alanyunk egy pánikrohamokkal küzdő fiatal lány volt, akit stréberként jellemeznek társai. Nagyon sokat és nagyon jól tanul, mégis mindig attól fél, hogy nem elég jó, ami miatt pánikrohamai vannak. Amikor valakinek ilyen pánikrohama van, pár percen belül segítségre szorul. Nincs idő a mentők kiérkezését megvárni, mert tényleg úgy érzi, mindjárt meghal és szívrohamhoz hasonló tüneteket produkál. A túlhajszoltságból eredő probléma megoldására egy mobiltelefonos applikációt terveztünk. A mi megoldásunk szerint nincs más dolga az illetőnek, mint elővenni a telefonját, amire talán még képes, és az applikációban egy nagy piros pánikgombot megnyomni – magyarázta Mészár Zoltán.

 

A csapat tagjai azt feltételezték, hogy az alkalmazás jelez a szintén ezt telepítő, a közelben, néhány percnyi távolságra tartózkodó pszichiátereknek, pszichológusoknak és önkéntes segítőknek. Ők eldönthetik, hogy odamennek segíteni, mentőt hívnak vagy csak felhívják a beteget, hogy megkérdezzék, mire van szüksége, esetleg elmúlt-e a rohama? A beteg megtalálása GPS segítségével is történhetne.

- Azt szerencsére hamar beláttuk, hogy a betegséggel kapcsolatban nem tudunk mindenre megoldást adni, így egy részproblémát kell kiemelnünk és arra fókuszálni. A többi csapat szerintem túl sok dolgot akart egyszerre megoldani, ezért jártunk mi sikerrel. A többiek munkájában nem láttam ezt a szuper-egyszerűséget, vagy azt, hogy azokból holnapra egy valós termék lehet. A mi megoldásunk csak egy programozót igényel és máris kész, használható – értékelt az adjunktus.

A versenyre való jelentkezéskor a résztvevőknek egy, kompetenciákat felmérő kérdőívet kellett kitölteniük, a szervezők valószínűleg ez alapján állították össze a csapatokat. Az alakulatok többségében volt olyan senior tag is, mint Mészár Zoltán, de mindenki egyenrangú félként vágott bele a feladat teljesítésébe.

- Megoldásunk kidolgozásában sokat segített, hogy az egyik csapattársam a fiktív betegben magára ismert, így jobban ki tudtuk dolgozni, mire is lehet egy pánikbetegnek szüksége. Az is előnyünkre vált, hogy nálunk a spanyol és az izlandi hallgató is értett az informatikához – ismertette a szakember.

Mészár Zoltán arról is beszámolt, hogy a megmérettetés kezdetén mini versenyt tartottak, ahol spagettiből és pillecukorból kellett 10 perc alatt a lehető legmagasabb várat felépíteni.

- Ezen elbuktunk. Utolsó helyezettek lettünk, mert nem működtünk együtt. Akkor és ott megértettük, hogy ezzel a hozzáállással nem lehet továbbmenni. A siker eléréséhez arra volt szükség, hogy tiszteljük egymás értékrendjét, nyitottnak és őszintének kellett lennünk egymás felé. Nálunk mindenki teljes erőbedobással és alázattal dolgozott a feladaton, nem volt olyan tagunk, aki picit is kivonta volna magát, kizártunk minden mást – idézte fel.

Mészár Zoltán korábban két évet dolgozott a Fribourg Egyetemen, ahol portugál, olasz, görög és indiai kollégákkal működött együtt, így a nemzetközi csapatban végzett munka nem volt szokatlan számára. Ugyanakkor tudományos versenyen utoljára még egyetemi hallgatóként, Tudományos Diákköri Konferencián vett részt, több mint 20 éve.

A hirek.unideb.hu kérdésére elmondta: a csapattagok a verseny óta tartják a kapcsolatot egymással és azon dolgoznak, hogy az alkalmazásból fél-egy éven belül letölthető termék legyen. Jelenleg a megvalósításhoz szükséges forrásokat próbálják előteremteni.

Sajtóközpont - OCs