In memoriam - Papp László

Életének 85. évében elhunyt Papp László, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Ortopédiai Klinikájának volt adjunktusa, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház Jósa András Oktatókórházának nyugalmazott főorvosa.

Papp László életútja 1937-ben, Petneházán indult. Itt végezte általános iskolai tanulmányait, középiskolai éveit pedig Kisvárdán töltötte. Az érettségi megszerzését követően a Debreceni Orvostudományi Egyetemre (DOTE) nyert felvételt. Diplomáját 1962-ben szerezte meg.

A végzést követően a DOTE Ortopédiai Klinikáján kezdte meg gyógyítómunkáját. Ezirányú érdeklődése nem volt újkeletű, hiszen már az egyetemi évei alatt tudományos diákköri tevékenységet folytatott ezen a szakterületen.

Két szakvizsgát szerzett: 1966-ban ortopédiából, 1968-ban pedig baleseti sebészetből. Az Ortopédiai Klinikán huszonöt éven keresztül dolgozott, először tanársegédi, majd adjunktusi beosztásban, részlegvezetői, traumatológiai ügyeletvezetői feladatokat látott el.

A tudományos tevékenységre is kiemelt hangsúlyt fordított: a csontosodás, törésgyógyulás témaköre keltette fel leginkább az érdeklődését. Számos kongresszusi előadást tartott és több külföldi – elsősorban németországi – tanulmányúton vett részt. Előadóként és gyakorlatvezetőként az egyetemi oktatásban is aktívan közreműködött.

1987-tól kezdődően a nyíregyházi Jósa András Kórházban folytatta orvosi munkáját. Irányítása mellett indult el Nyíregyházán a nagyizületi endoprotetika, ami az évek során tovább fejlődött a revíziók irányába. Közreműködésével valósult meg a csecsemőkori csípőszűrés, amellyel párhuzamosan nőtt a gyermekortopédiai műtétek száma is. Tevékenysége nagyban elősegítette az artroszkópia, a váll- és gerincsebészet elindulását, fejlesztését. Az osztály tudományos-szakmai fejlődéséhez is nagyban hozzájárult: a kongresszusi részvételek, publikációk és a saját szervezésű tudományos rendezvények száma jelentősen emelkedett.

Kollégáival, beosztottjaival pályája során kiváló kapcsolatot ápolt, egész életútján átívelő hivatástudata révén nemcsak az ortopédiai tudományok elméleti és gyakorlati területén készítette fel a jövő orvosnemzedékét az önálló munkára.

Halálával pótolhatatlan űr keletkezett családjában, valamint a szakmai és a tudományos életben egyaránt.

Emlékét és tanításait intézményünk nagy odaadással megőrzi és átadja a jövő nemzedékeinek.