Piros-fehér barátság, de barátságtalan időjárás a keleti rangadón – Tapsolhatunk-e végre hazai Loki-sikernek?

Közel egy hónap után ismét a debreceni közönség előtt bizonyíthat a DVSC. Ebben a szezonban nincs nálunk gyengébben teljesítő csapat hazai pályán – épp ezért a DVTK elleni keleti rangadó remek apropó arra, hogy ismét megvillanjon valami a Loki egyébként évtizedek óta híres hazai eredményességéből. Mikor, ha nem most?

A válogatott szünet után, az elmúlt hétvégén, Kecskeméten végre újra győzelemnek örülhettek a debreceni srácok. A hármas sípszó után egy rég nem látott érzés tükröződött a futballisták arcán: megkönnyebbülés. A közvetlen rivális KTE elleni, kiesési rangadón aratott győzelem kulcsfontosságú volt a bennmaradásért vívott harc szempontjából. Idézzük most a lehető legelcsépeltebb futballközhelyet: mindig csak a következő fordulóra kell figyelni, és ott is csak saját magunkra és az aktuális vetélytársra – más csapatok teljesítményét felesleges vizslatni. A játékosoknak mindenképp, de mi, szurkolók, azért talán tekintgethetünk kicsit oldalra is.

Bár messze még a szezon vége, a mérkőzések folyamatosan fogynak, javítani pedig egyre kevesebb lehetőség marad. Ezért is fontos, hogy a Lokomotív megragadjon minden esélyt, amit csak tud. A Diósgyőr bár az őszi szezont a dobogón zárta, tavasszal beragadt. Az edzőváltás óta még keresik a korábbi győztes utat. Jelenleg a tabellán egyfajta légüres térben találhatók – a kiesés réme nem fenyegeti őket, viszont a dobogós álmok is szertefoszlani látszanak. Nem gondolom, hogy emiatt motivációs problémák lennének a borsodiaknál (sőt, ez az állapot akár le is veheti a terhet a vállakról, és felszabadultabban játszhatnak), de tagadhatatlan, hogy a szombati ütközetben egyértelműen a Lokinak kell jobban fókuszálnia, és akaratát az ellenfélre kényszerítenie.

A DVSC szezonjának ezen szakaszában – az elmúlt hosszú fordulók teljesítménye okán – minden meccsen eredménykényszerrel kell kifutnia a gyepre. Minden passz, minden helyzet súlya egyre nő, ahogy közeledünk a véghajrához. És ez nem csak az adott mérkőzésre, hanem az egész szezonra igaz. Nem szabad megremegni – erőt kell meríteni, és erőt kell mutatni.

Tavasszal a mutatott játékra csak elvétve lehet panasz, de a fejlődőképes és helyenként kifejezetten jó játékot mostantól kötelezően eredménnyel kell párosítani. Vannak nehézségek? Vannak. Eszméletlen balszerencsés sérülések? Vannak. Pályán kívüli, tárgyalóasztal mellett megvitatandó tényezők? Naná. Mindenki a saját szintjén nyomorog – másoknak meg más a gondja. Össze kell szorítani a fogunkat, és be kell darálni a pontokat – már most, a DVTK elleni mérkőzésen is. Persze csak akkor, ha jövőre is az NB I-ben akarjuk látni szeretett városunk legendás futballcsapatát.

Egyre kevesebb a holnap – az esélyekkel ma kell élni, épp itthon, a Nagyerdő fái alatt.

Hajrá, Loki!

Ne feledje senki: Matchday Festival 15:30-tól a Nagyerdei Víztoronyban, ahol rendhagyó módon közösen készülnek a mérkőzésre a DVSC és a DVTK szurkolók!

fotó: Czombos Bence / DVSC 

Macskin Laca