Horváth Tomi

Az idén 30 éves dunaújvárosi fiatalember, aki nagyon fontosnak tartja, hogy a trendiség mellé belecsempéssze a zenéjébe a szintó romaságot.

A családodban csak komolyzenészek vannak, például egészen a hárfaművészig, kivéve téged, de a zene akkor is a véredben van. Adott volt a kitaposott út?

Szerintem igen. Édesapám virtuóz gitáros, a papám virtuóz hárfaművész volt. A dédpapám szintén hárfaművész volt. Szóval a helyzet az, hogy én nem egy hangszer iránt rajongok, hanem úgy összességében sok hangszerért. Engem a zenei producervilág érdekelt igazán, és egy picit kilógtam a sorból, viszont viszem tovább a hangszeres tudást, mert a gitár, illetve a zongora és a dob, ez a három, amin én játszom, de azt kell, hogy mondjam, hogy kitaposott volt az út, mert az első perctől kezdve, az első lélegzetvételtől már Michael Jackson Billie Jean dalát énekelgettem babaként is.

Ki vette észre, hogy tudsz énekelni, vagy tulajdonképpen teljesen normális volt, hogy Tomika tud énekelni?

Szerintem tudták, egyébként anyai ágról is voltak zenészek, nem is kevés. Szóval ez természetes volt, adott volt ez az út. Viszont az nagyon izgalmas volt, amikor a Michael Jackson Thriller dalát meghallgattam kis magnón, azt hiszem négy éves lehettem, és nyolcszor újra visszatekertem, és minden alkalommal mást dúdoltam. Édesanyám először nem értette, hogy mit csinálok. És már idegesítette is, hogy fiam, miért ugyanazt a dalt hallgatod meg nyolcszor egymás után? Ő már nagyon unta. Mondtam, hogy anya, nem ugyanazt a dalt hallgatom. Miről beszélsz, fiam? Elkezdtem neki dúdolni, hogy én mit hallok. Nem a főszólamot, Michael hangját mutattam neki, hanem a vokálokat, hogy mit játszik a konga, hogy mit játszik a szintetizátor, mit játszik a dob. Szóval egy nagyon izgalmas dolog volt, mert már akkor kihallottam, összességében külön is hallottam a hangszereket. Na és akkor indult el, hogy én biztos, hogy dalokat fogok szerezni.

Nekem egyetlen plakát volt a szobámban kissrácként, egy Michael Jackson poszter. Neked miért pont a Michael Jackson?

Az az iszonyatosan nagyon erős őserő, ami a hangjában volt. Az volt az, ami megfogott engem először, és amit ő képvisel. Az a fajta tisztaság, az a fajta út, amit ő kitaposott magának. Tudod, az, amikor ő a fejébe vette, hogy meg szeretné menteni a Földet, egészségesebbé tenni a Földet, és hogy egy jó példát mutatni a fiataloknak. Tudom, hogy ez unalmas ma már 2022-ben, nem ez a trendi. Ma már nem erre tanítjuk a fiatalokat sajnos, tisztelet a kivételnek, de én még gyermekként ezt szívtam magamba, hogy valami maradandót tegyünk le, hogy valami olyat képviseljünk, aminek van súlya, ami ment, ami gyógyíthat.

A zenei tanulmányok célirányosan folytak, vagy ad hoc jelleggel?

Is-is. Nagyon sokáig saját magamtól tanultam gitározni. Aztán nyolcéves koromban azt mondta anyukám és apukám, hogy ideje zeneiskolába mennem. Tamásiban kezdtem a zenei tanulmányaimat a Lajtha László Zeneiskolában, aztán később édesapámhoz költöztem, pont ezért, mert a zeneiskolában a klasszikusnál többet nem tanulhattam, és azt mondta a gitártanárom a szüleimnek, hogy itt az idő, hogy tovább fejlődjek, és próbáljam meg a jazz tanszakot. Ehhez pedig mindenképpen költözzek nagyvárosba. Édesapámhoz költöztem, és a Sándor Frigyes Zeneiskolában folytattam a zenei tanulmányaimat. Jazz tanszak, zenetörténet, nagyzenekarban játszottam klasszikust is.

Érdeklődés szempontjából nem volt B verzió, esetleg közgazdász legyél?

Milyen vicces egyébként, pont beletrafáltál, mert a kereskedelmi iskolában az érettségi mellett közgazdászként, marketing menedzsmentet választottam. Szóval én ezekből érettségiztem, és nagyon jól sikerült, de csak a zene érdekelt. Ahogy a zene megszólal a rádióban, nehéz másra koncentrálnom. Tudod, ez egy ösztönös dolog nálam.

Hogy hogy Horváth Tamásként lépsz fel, nincs semmi művésznév, nincs valami banda név?

Azt nem mondanám, hogy trendi, mert szerintem nem trendi. Én egyáltalán nem vagyok trendi, egyáltalán nem érzem magam annak, sőt a bandám sem az. Egyszerűek vagyunk, mint a faék. És pont ettől olyan varázslatos az, amit mi csinálunk. Nincsenek felvett művészi dolgaink, nincsen felesleges maszlag, szerettem volna csúnyábban kifejezni magam, de nem akarom. Mi is zenélni megyünk a színpadra, szeretünk zenélni, imádjuk azt, hogy a színpadon lehetünk, és amikor ott vagyunk együtt ezzel a csapattal, ott szív és tisztaság van, semmi más. És nagyon örülök annak, hogy a hasonló hasonlót vonz, és hogy olyan emberek ülnek bent az öltözőben, akiknek nem fontos az, hogy mikor, milyen sávban, hol zenélünk, mikor zenélünk, csak egy a fontos, hogy hangszert ragadhassunk és zenélhessünk, és átadhassuk azt a közönségnek, ami bennük van.

A neved már szinonimája a meggyfának, a meggyszedésnek. Mesélj nekem erről a meggyfáról. Ez az egyik legismertebb dalod.

Érdekes, én nem terveztem, hogy ez lesz majd az a dal, amit mindenki ismerni fog. De nagyon büszke vagyok rá végső soron. Nagyon sokáig a fiókban pihent ez a dal. Pont azért, mert amikor megírtam, akkor még merőben más zenei stílust képviseltem. Volt egy társam, aki rappelt a dalaimban, és mi inkább pop-rap jellegű zenéket csináltunk, és hip-hop zenei alapokat írtam. A Meggyfa pedig egy népdal jellegű szám, igazi hangszerekkel, autentikus cigánykanalazással, amit felvettem fémkanalakkal, mert nem volt nálam fakanál. Szóval, ahogy öregszem, úgy egyre jobban változik ez is. Letisztul a kép, és folyton új dolgokat próbálok ki. Én nem ragaszkodom egyébként egy stílus osztályhoz sem. Vidéki gyerek vagyok, a meggyfa az onnan jött, hogy tényleg felmásztam már egy meggyfára. Az a sztori nem volt olyan romantikus, mert egy kutya elöl futottam. De hogy őszinte legyek, szeretem a magyar népdalokat, imádom a népdalokat, imádom a verseket, imádom a régmúlt idők gyönyörű verseit, és szeretném azt, hogy a közönségem, a mai fiatalok is hallgassanak valami olyasmit, ami egy kicsit a régi értékeket képviseli. A meggyfa, a birsfa, például az egyik dalomban a feketerigó. Nem tudok beszélni a ginről, mert nem ittam még gint, fogalmam sincs, hogy milyen íze van, tényleg. De arról viszont tudok, hogy milyen egy jó meggypálinka, vagy milyen egy igazi jó szőlőből készített jó száraz fehérbor. Szeretnék valami olyasmit, ami egy kicsit tradicionálisabb.

Fontos neked, hogy a trendiség mellé párosíts egy autentikus vonalat, a cigányság zenéjét?

Nagyon fontos. Például amit a Parno Graszt is képvisel, az autentikus cigányzenét, ami egy olyan fajta ősi, ütemes, ritmikus zene, ami akkor is megindítja a lábadat, ha nem szereted a mulatóst. Ez az életérzés pont arról szól, hogy az a sok-sok fájdalom és frusztráció, ami benned van, azt kiadja a cigányember. Gitárt ragad és elkezd énekelni, és van, hogy nem mond semmit, csak jajdamozik, jalélézik. Érzelmek vannak benne, akkor is, ha nem érted, de érzed. Én szintó cigány vagyok, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a szintó cigányságot képviselem. Ritkaság ma már a szintó romaság. Én erről bármikor beszélek, és el is vállalom, hogy a mai hangzásba belecsempésszük ezt a fajta romaságot, de csak finoman, hogy mindenki tudja magáénak érezni.

A harminc egy kedves szám, vagy ne is beszéljünk erről?

Dehogyis ne! Hát 30 lettem. Én alig várom, hogy 40, aztán majd 50, aztán 60 éves, mert nem félek az idő múlásától, én ezzel már megbarátkoztam. Nekem most egy nagyon jó tükör, hogy itt vagyok 30 évesen, és hogy mi az, amit letettem az asztalra. Szerintem mérhetetlenül büszke lehetek a munkásságomra, az emberekre, akiket megismertem, a barátaimra, a csapatomra, de igazából nem is az elért eredményekre, hanem arra, hogy mennyire önazonos életet élek. Én azt tűztem ki célul, hogy önazonos életet éljek, hogy egy olyan csávó legyek, aki azt adja, ami ő, nem mást mutat, nem vesz fel semmilyen szerepet, olyan, amilyen. És az a jó, hogy itt vagyok 30 évesen, és azt mondhatom, elértem a célom, önazonos vagyok. Ennyi. Semmi más, őszinte.

Nem sajnáltad egy kicsit, hogy a Sztárban sztárban nem Horváth Tamás voltál, hanem mindenki más? Ennek ellenére meg tudtad mutatni azt, hogy mennyire sokoldalú vagy.

Nyilván ragaszkodom a saját dalaimhoz, a saját hangzásomhoz, a saját üzenetemhez. Viszont a Sztárban Sztár azért volt jó, mert a komfortzónán kívül esett az, hogy más előadókhoz nyúljak, akiket nagyon tisztelek, és azt gondolom, hogy az eredeti mindig a legjobb. Nagyon ritkán előfordul, hogy a feldolgozás jobb, mint eredeti, de ez fehér holló. Szóval izgultam, féltem, komfortzónán kívül volt, és tudtam, hogy amitől félek, azzal meló van. Dolgozni kell rajta, és ezért mentem bele, és életem egyik legjobb élménye, egyik legjobb kalandja volt a Sztárban Sztár, mert rengeteget tanultam, és később beépítettem a munkámba, szóval nagyon sokat fejlődtem a műsorok által. A Duettben például Balázs Anditól színészetről tanulhattam. Aztán később volt egy táncos műsor, azt is szerettem, mert egy kicsit be tudtam építeni a mozgásomba, többet tudtam meg a táncról magáról. Szóval mindegyik műsorból tanultam egy picit, amennyit kellett, és ezt építettem, viszem magammal tovább. Szóval én hálás vagyok a tévéműsorokért, de csak addig, amíg nem kell megerőszakolni önmagunkat. Amin meg kell erőszakolni önmagam, és valamilyen szerepet kell felvenni, az nem az én utam, arra nemet mondok.

Jól gondolom, hogy van olyan tévéműsor, ami nem volt kedves emlék számodra? Nevezetesen mondjuk a Dal.

Ez azért nem igaz. És tudod miért nem igaz? Azért volt nagyon kedves számomra a Dal, mert lehet, hogy nem jutottunk ki az Eurovízióra Meggyfával, de eljutottunk a döntőig, és a közönség nagyon szerette, és eljutott egy szélesebb közönséghez. Ráadásul abban az évben az AWS ment ki. Egyszer nyilatkoztam róluk, hogy az a fajta tűz, amit a srácok képviseltek, az a fajta lelkesedés, amit a folyosón láttam, az nagyon megérdemli, hogy képviselje Magyarországot, mert felrobbantották a kinti színpadot is, függetlenül attól, hogy ez a stílus nem az enyém. Elismerem és nagyon-nagyon tisztelem azt, hogy ők mentek ki. Így utólag is ezt gondolom, hiszen tudjuk, hogy alakult a történetük, és a legjobb dolog volt, hogy így alakult, és ők mutatták meg magukat a nagyvilágnak. Szerintem ennél jobban nem is alakulhatott volna.

A Sztárban sztárnak nem volt olyan része, ami ciki lett volna számodra?

Dehogynem! Úristen! Amikor leopárdmintás aranygatyában az LMFAO-tól a Sexy and I know it-ot kellett előadni. A legnagyobb csúcspontja, hogy rázod a műszert, de akkor igazából hozod az eredetit, mert ez volt a feladat. Az volt az első negyvenpontos produkció egyébként. Ez is jópofa volt, mert másnap visszanéztem magam, és olyan vörös volt a fejem, mint egy meggynek. Tényleg, nagyon durva volt. Én imádtam ezt is.

Köztudott, hogy Majkával is nagy barátságban vagytok, ezek a művészbarátságok valódi barátságok, vagy csak a televíziónak szólnak?

Nekem nagyon kevés művészbarátom van ebből a világból. Nagyon kevés maradt, pont azért mert csak az maradhat az életemben, ami őszinte, és ami tényleg igaz. Majkával imádjuk egymást szapulni, de valójában az van, hogy nagyon sokat tanultunk egymástól. Szerintem én is tudtam neki mutatni olyasmit, amit én képviselek. Pixa is jó barátom. Az emberek furcsállották. Horváth Tomi és Pixa, mi ez? Végül tök jó dolgok születtek, és még fognak is. A következő dalom pont egy újabb kooperáció lesz vele. Én nem csinálok azért valakivel kooperációt, hogy sikeres legyen. Én azért csinálok valakivel kooperációt, hogy az valódi legyen, hogy az igazi legyen, és szerintem igaz, amit a Majoros Petivel csináltunk. Nagyon szeretem.

Ha jól emlékszem, akkor a Heim Pál Gyermekkórháznak ajánlottad fel a pénzt. Ennek volt valami különleges háttértörténete, vagy egyszerűen csak a gyerekek gyógyítása ennyire fontos számodra?

Nyilván nagyon fontos számomra, de a helyzet az, hogy édesanyám nagyon korán halt meg agydaganatban, rákos volt. Nyilván vannak olyan történetek, amiről én sehol nem beszélek, szoktam vállalni karitatív jellegű felkéréseket, viszont mindig van egy kikötésem, hogy ne legyen ott média. Ez azért van, mert én azt mondtam, hogyha elmegyek egy beteg kislányhoz, vagy egy kórházba, akkor viszek egy gitárt, és ez tényleg rólam és róluk szóljon, együtt, arról, hogy mi ott vagyunk, és megpróbálom őket jobb kedvre deríteni. Ne arról szóljon, hogy ezt majd hány búvár lap írja le, és hogy mekkora jó fej vagyok. Nem, nem érdekel, hogy ki mit gondol. Magasról teszek rá, hogy engem most ettől jobb fejnek tartanak, vagy nem. Nem kell erről tudniuk. Az a lényeg, hogy ahova megyek, azoknak segítsek, és tényleg arról szóljon. Nyilván van az, amikor kirakok egy posztot, hogy emberek, most tudunk segíteni. Ne az legyen menő, hogy valamilyen AMG Mercivel flexelünk, hanem az legyen menő, hogy abból a pénzből vegyünk már tíz kiló állateledelt, az egyik állatalapítványnak, ahol örökbe lehet fogadni kiskutyákat. Én megyek, segítek, amiben tudok, és én ezt tartom menőnek. Nekem az a flex, amikor elmondom, hogy ma ennyi kutyát tudtunk megetetni. Ettől érzem nagy embernek magam, ettől vagyok művész ember, mert segítek. És attól vagyok még nagyobb, hogy jó szívvel segítek, és minél többet akarok segíteni. Nyilván tök menő a Gucci, csak én a Gucci mellett annyi pénzt el is utalok másnak, azért, hogy segíthessek. Ettől érzem tökösnek magam.

Neked nem hiányzik az az elzüllött tinikor vagy fiatalkor, ami kiesett a művészvilág miatt? Vagy ki tudja, mi történik itt a backstage-ben?

Hát figyelj, én nagyon szívesen meghívlak a backstage-be. Ha benézel a hűtőnkbe, ki fogsz röhögni minket. Ez a csapat nem iszik alkoholt. Nincs alkohol a listán, amit leadunk. Mindig furcsán néznek ránk a színpadmesterek, hogy gyerekek, lemaradt a pia, valami baj van. Mondom, nem, nincs hiba a mátrixban. Amíg itt vagyunk, a főhős megtiszteli a színpadot és józanul áll ki a színpadra, ezért a csapat többi tagja is, és még a stábunk is, amiért mérhetetlenül hálás vagyok, hogy ennyire komolyan vesszük azt, amit mi csinálunk. Nem akarok én senkit elítélni, szó sincs róla. Valakinek kell a pia ahhoz, hogy tudjon lazulni, nekem nem kell. Egy jó kávé legyen megkészítve.

Hogy látod magad pár év múlva?

Magyarországon szinte mindent elértem, amit el lehetett. Elég rövid idő alatt. Nyilván vannak még céljaink, a Park, vagy akár egy Aréna, és a fesztiválokon ott lenni, de én imádok nyelveket is tanulni. Egyszerűen rajongok a különlegesebb nyelvvilágért. Mostanában egyre jobban beleástam magam Japánba, imádom a francia nyelvet, egyre jobban nyitok a spanyol felé is, imádok tanulni, imádok fejlődni.