Molnár Andrea

Az egyik legismertebb televíziós táncművész, Molnár Andrea. Andi tv-s debütálása 2008-ban kezdődött, amikor Katus Attilával megnyerte a Szombat esti láz című táncos showműsort. Később finalista volt Szilveszter gazdával, majd Bárdos Andrással is táncolt, ugyanebben az évben pedig megnyerte a Celeb vagyok, ments ki innen! című Dél-Afrikában forgatott reality műsort. Legutóbb a Dancing With The Stars zsűritagjaként láthattuk a tv-ben. A Címlapsztori vendége Molnár Andi!

Tavaly a Dancing With The Stars zsűritagja voltál. Nagyon nehéz volt az út, ami idáig vezetett? Azok alapján, amiket már elértél előtte, hogyan gondoltak rád a táncosok, te leszel a kedves a versenyzőkkel, aki jó pontokat ad, vagy a profi, szigorú tanárnő?

Nem éreztem hosszúnak az utat a zsűriasztalig, mert a tánccal kelek, a tánccal fekszem és ez a közegem. Évek óta fellépések, versenyek, vagy ilyen kreatív koreografálások színesítik az életemet és teszik egésszé a tánccal. Úgyhogy számomra ez csak egy újabb projekt volt. Több tehetségkutató táncversenyen voltam az évek alatt szinte már rendszeres meghívott zsűri, úgyhogy ez sem volt ismeretlen számomra. Azért, hogy nekem már tényleg van tapasztalom abban, hogy olyan helyen zsűrizhetek, ahol van egy profi és egy amatőr, akik hétről hétre produkcióval állnak a parkettre, ezért én szerencsésnek érzem magam, mert hatalmas élmény ezt átélni. Én például a felnőttkoromat onnantól nézem, mikor Katus Attilával megnyertem ezt a hasonló táncos versenyt. Épp ezért olyan jó érzés, hogy tudom, hogy mi zajlik a parketten a párok között, milyen építő lehet egy olyan kritika, ami mondjuk egy picit talán szigorúbbnak mondható, és nem feltétlenül mindig csak pozitívakat mondunk nekik. Azt gondolom, hogy ebbe mindenki rengeteg munkát tesz bele, de azon túl az ördög a részletekben rejlik és azzal lehet kitűnni a versenyzőknek egymás közül, hogyha plusz energiát, plusz gondolatokat és olyan kreativitást tesznek bele, amivel ez a bizony erős verseny tényleg egy picit, szerteágazóbbá tud válni.

Fotó: facebook.com/andreamoln

Néha szemet hunytál olyan hibák felett, amiket mondjuk a többi zsűritársad nem vett észre?

Ez mindig az adott produkciótól függ. Közben mindig jegyzetelek, de oda sem nézek mit írok, mert nyilván nem akarok lemaradni egyetlen pillanatról sem. Otthon szokott az történni, hogy észreveszem a kis jegyzetemen, hogy ezt is el szerettem volna mondani, azt még hozzá akartam fűzni. De persze van, hogy elvisznek a zsűritársaim egy olyan irányba, hogy egy ilyen "ah tényleg" érzésem van és akkor én is ráülök arra a véleményvonatra. Nyilván a szakmai részében, mint társastáncos műfajok, ezeknél természetesen van, hogy nem bír a vénám azzal, hogy ne szólaljak meg és bizony mondjuk hogyha saroklépést kíván meg az adott tánc, akkor azt várjuk el a versenyzőktől, mert ez azért egy minimum, de nyilván nem várható el olyasmi azoktól akik nem táncosok, ami több év munkája egy-egy profi műfajnak, vagy művésznek.

Amikor megkerestek, hogy jön a Dancing With The Stars, akkor volt benned olyan gondolat, hogy táncolni hívnak, és nem fájt picit a szíved, mikor megtudtad, hogy zsűrinek kérnek fel? Tehát az asztal melyik oldalán vagy szívesebben?

A telefonbeszélgetés első mondatában elhangzott, hogy a táncosok már megvannak, tehát innentől fogva a zsűrizés jöhetett csak szóba. Nagyon szeretek táncolni és tényleg lyukakat szúrok a padlóba egy-egy tánc kapcsán, mert én is úgy mozognék, de azt hiszem, hogy itt egy fiatalabb generáció, bár mondjuk volt ott régebbi táncpartnerem is a versenyzők között, aki velem egyidős, de ez most az ő időszakuk, és jó érzés ezt külső szemmel, egy másik szempontból végigkövetni.

Fotó: facebook.com/andreamoln

Pontosan tudod, mennyi munka van egy-egy produkció színpadra állításában. Avass be minket a részletekbe, mennyit kell erre próbálni, mennyire nehéz ez?

Az első show előtt azért van egy nagyobb felkészülési idő. Ez olyan 6-8 hét, ki, hogy osztja be az idejét, de ennyi áll rendelkezésre általában. Ilyenkor az emberek még nyilván lazáznak. 3-4 óra próba, és már el is hangzik a kis interjúkban, hogy ó, mi már 3-4 órát is edzünk, de ez ahogy telnek a hetek egyre kevesebb és kevesebb lesz. Mármint egyre kevesebbnek fog tűnni, és ezért egyre több időt kell a hetek folyamán a teremben tölteni, hiszen ez az első úgymond lépéselőny elfogy, és nem tudnak előre készülni, hanem csak az adott hétre. Azon a héten pedig mondjuk akár két táncot is fel kell dolgozniuk, kitalálniuk a koreográfiát végül pedig ki kell állniuk a színpadra egy szépen összeállított produkcióval.

Kértek tőled tanácsokat, hisz te már nyertél hasonló versenyt. Tudod a tutit?

Nem tudom a tutit, nincs receptem rá, hiszen én is csak egyszer nyertem. Annyi biztos, hogy aki megkérdezett, annak nagyon szívesen válaszoltam, hogy mire érdemes már a legelejétől figyelnie. Nagyon sokan jönnek a versenytánc világából, ez pedig egy másik műfaj. Olyan érdekes, hogy a 29 évadot megélt amerikai műsor végül is egy új műfajt hozott létre, mert nem is showtánc, hanem a showtánc és társastáncnak valami különleges vegyülete, ami varázslatossá válik minden szombat este és mi is láthatjuk ennek a darabkáit. Rengeteg hasonló videót lehet elérni az interneten, és onnan inspirálódni. Nem azt mondom, hogy koppintani, de egyszerűen megtalálni azt a receptet, ami tényleg egy-egy zenére, egy-egy táncoshoz egy-egy karakterhez illő lehet.

Most beszéltünk a szép dolgokról, de azért a táncnak van egy rosszabb oldala is. Ha jól tudom, akkor baleset azért téged is ért már.

Így van, természetesen nekem is volt, bár ez nem úgy természetes, de nagyon sűrűn hallani, hogy valakinek Achilles megvastagodása van, többek között nekem is, vagy van olyan csont, és porcelváltozás, ami sajnos a táncnak köszönhető. De ennek ellenére minden percét élvezem és cseppet sem bánom, hogy egy kisebb torzulással, torzítással élem a hátralévő életemet.

A Dancing With The Starsban ahogy említetted is, profik mellett vannak amatőrök, rájuk ez különösen veszélyes? Mondhatjuk veszélyes sportnak a táncot?

Mivel lelkesen kezdik és hétről hétre csinálják, főleg az elején észreveszik magukon a fejlődést, ezáltal egyre bátrabbak lesznek, de ugye a test, az nem biztos, hogy leköveti azt, amit az agy, a szív és a lelkük szeretne. Ezért nagyon óvatosan kell terhelni a szervezetet. Hallhattuk, láthattuk, hogy mennyit fogynak, és ez nem feltétlenül mindig a zsírszövetekből történik, úgyhogy nem akarok tudományosnak tűnni, de van, hogy az izmát fogyja el az ember, mert nincs ideje enni, forgatásokra kell járnia, tehát minden ehhez kötődő dolga egy picit a hétköznapi életmódjából kiszakítja. Erre nagyon kell vigyázni és tudom, hogy hétről hétre egyre több lóbalzsam illat lesz az öltözők környékén, egyre több masszázsidőpont, de hát ezt mind be kell vállalni a győzelem érdekében.

Fotó: facebook.com/andreamoln

Visszakanyarodva rád, mivel telik az időd, már inkább táncot tanítasz, vagy még te is aktívan táncolsz, ameddig csak lehet?

Én mindig olyan típus voltam, hogy többféle dolog érdekelt. Érdeklődtem a tanítás iránt, érdekelt maga a koreografálás, illetve azért műsorvezetőként is volt már lehetőségem kipróbálni magam. Minden napomat igyekszem változatosan eltölteni. Van egy kutyánk a párommal, akivel nem csak a természetben szoktunk futkározni, hanem egy komolyabb suliba is elmentünk vele, mert úgy éreztük, hogy a hobbinkhoz az is hozzátartozik, hogy tudatosan neveljük a kutyánkat. 

Annak ellenére, hogy a tánchoz köthetünk, egyébként egy más szakirányon végeztél. Mi ez?

Egy vendéglátóipari és szállodát végeztem, de azon belül is idegenforgalom és szállodát. Ez azért történt, mert én nagyon szerettem a nyelveket, a nemzetközi kultúrát. Utána végül is ugyanezt tettem csak a táncok formájában. Elkanyarodtam ebbe az irányba, mert nemcsak a magyar néptánc érdekelt, hanem a társastáncok, és a világtánc program.

A bulikban, az vagy aki profi táncos és majd te megmutatod a táncparketten, vagy azért inkább visszafogod magad

Egyáltalán nem vagyok táncolós típus. Régebben a barátnőimet én védtem be, én voltam a testőr, aki, hogyha az illuminált emberek közeledni kezdtek hozzánk, akkor védtem mindenkit. Ha viszont táncos csapattal mentem le egy tömegbe, na ott azért feltekertük a szőnyeget és felszántottuk a parkettet. Öncélúan nem szoktam nekiállni mutogatni, hogy én tudok táncolni, vagy azért, mert táncról jövök és olyan fáradt vagyok, hogy mozdulni se tudok, vagy csak egyszerűen jó nézni, ahogy mások szórakoznak és abból visszatöltekezni.

Említetted a műsorvezetést. Ez egy B opció volt számodra, hogyha esetleg a táncot abba kellene hagynod baleset vagy bármi más miatt? Vagy amikor megkerestek először, hogy vezess műsort, akkor mondtad, hogy én versenytáncos vagyok, és nem műsorvezető?

Pont így kezdődött, és amit vezettem az egy síműsor volt, pontosabban szabadidő magazin.  Mivel én nagyon szerettem síelni, szerettem a téli tájakat, és imádtam utazni, mellette pedig anyanyelvi szinten beszéltem németül így minden stimmelt, és mikor bizonytalan voltam mondták, hogy ezt meg lehet tanulni, én pedig természetesen nyitott voltam rá. Viszonylag későn kezdtem el táncolni, így nem csak a táncteremben szereztem élettapasztalatot. Például gyerekként színésznőnek készültem, sőt ilyen gimnáziumba felvételiztem ahová fel is vettek dráma tagozatra, de végül nem mentem. Itt is az volt, hogy úgy gondoltam miért ne próbálhatnám ki magam benne, hátha beválik, és ennek most már 11 éve, és tök jól érzem magam a kamera másik oldalán is.

Fotó: facebook.com/andreamoln

Hogyan látod a jövődet? Fogunk ilyen Medveczky Ilona szinten még idős korodban is a színpadon látni, vagy mikor lehet vége egy tánckarriernek?

Úgy gondolom, hogy én még a halálos ágyam előtt is táncolni fogok. Lehet, hogy fellépésekre már nem fogok járni, de nagyon szeretnék a párommal megtanulni West Coast Swingezni, ő nem táncos, abszolút amatőr tehát lenne benne kihívás. A tánc egy olyan méreg, ami végig kíséri az ember életét, ha valaki egyszer belekóstol, az rá fog szokni. Abszolút nem tudom nélküle elképzelni az életem. Azt, hogy színpadra meddig tudok állni azt úgyis a testem fogja érezni, és jelezni fog ha már nem, hiszen mindig így történt eddig is és bízom benne.

Van egyébként olyan tánc, amit nem tudsz még eltáncolni, vagy már csak koreográfiákat tanulsz?

Természetesen nem vagyok balettos. Mivel későn kezdtem el, ezért azok a balett alapok mindig is hiányoztak. Rendszeresen eljártam tréningekre, de balerina már nem lesz belőlem, tehát a Hattyúk tavát már nem tőlem kell várni. Viszont nyitott vagyok a társastáncok továbbfejlesztésére és elmélyítésére, főleg így, hogy régen latinosabb voltam, most viszont már a sztenderd táncok sokkal inkább vonzanak. Ilyenkor a mamám meg a papám jut eszembe, akik fiatalkorukban Dunavarsányban, ahol felnőttem, rendszerint nyerték a bálokat, merthogy akkor még a bálokban táncversenyeket csináltak, úgyhogy nagyon örülnék, ha visszatérne ez a hagyomány.

Ha valaki kedvet kap táncolni, mekkora perspektíva van ma Magyarországon profiként, versenytáncosként labdába rúgni? Van jövője?

A versenytáncnak mindig lesz jövője, főleg azért a Dancing With The Stars segít abban, hogy népszerűsítse a táncot. Bízom benne, hogy megtelnek a tánciskolák. Vannak tánctanár ismerőseim, kollégáim szerte az országban, akik művészeti iskolákat, egyesületeket üzemeltetnek. Fel kell keresni őket, és nagyszerű közösségekre lehet találni ezáltal, nem mellesleg szuper tanárokkal. Én egy 6 fős csapattal járok országszerte fellépni, már persze, ha a vírushelyzet engedi. Van amikor tanítok is a fellépések mellett hisz így kiélhetem a kreativitásom és a színpadi vágyaimat, közben pedig megmutathatom, hogy még mindig tudok táncolni, és mennyi féle tánc létezik.

Domszky László