Kucsera Gábor

A sport pályafutása mellett a bulvárműsorok nézői számára is ismerős lehet Kucsera Gábor neve. A kajak-kenu világbajnokságokon 2005-ben Zágrábban és 2006-ban Szegeden aranyérmet, majd egészen 2009-ig további egy ezüst- és három bronzérmet szerzett. A 2008-as pekingi olimpián kétszer lett negyedik kajak kettesben Kammerer Zoltánnal ötszáz és ezer méteren. A sportélete után több TV műsorban is láthattuk szerepelni, legutóbb a tavaly év végén vetített Farm VIP kaland-realityben.

A Címlapsztoriban következzen most Kucsera Gábor.

Jó pár héttel ezelőtt véget ért a Farm VIP. A műsor kapcsán láttam veled kapcsolatban olyan kommentet, amikben azt írják, hogy a sportot lecserélted az influenszerkedésre. Ez valóban így van?

Olyan 2015 óta már nem vagyok aktív sportoló, inkább csak hobbisportoló, úgyhogy igen, eddig a sport volt a munkám és abból éltem, ez azonban lassan 6 éve megváltozott. Viszont most sem az influenszerkedésből élek ebben sokan tévednek. Van egy vállalkozásom, abból élek és ez mellette csak kiegészítés.

Mennyire hiányzik neked egyébként az aktív sport, vagy hiányzik még egyáltalán?

Az agyamnak hiányzik, agyban ott van, hogy jó lenne, de a testem sajnos nem ezt mutatja. Vannak olyan reggelek, amikor azt sem tudom, hogy guruljak ki az ágyból, jobbra vagy balra, fáj a hátam, két gerincsérvem van, már nem olyanok az ízületeim sem. Az agyam meg még ott van, hogy bírja, mint a Farmban is láthatták a nézők, ott például volt egy-két olyan verseny ahol nagy erőbedobás kellett és hát azért az még van a pincében.

A FARM VIP sárga csapatában (Fotó: Facebook/TV2)
 

Igen, a Farmnál azért láthattuk, hogy testileg már nem túlságosan bírtad volna, ennek ellenére nem adtad fel a versenyt soha. Ez pont az a sportszellem, ami jött belőled az elmúlt évtizedekből?

Én azt gondolom, hogy igen, ez a sport. Nemcsak én vagyok ilyen, szerintem aki tényleg sportol, élsportol profi szinten, mindig azon gondolkozik, hogy inkább a pályán essen össze és ott haljon meg vagy legyen valami baja, de feladni sosem fogja. Bennem is az volt, hogy hiába ez csak egy játék, de nekem ilyenkor így lemegy a roló, kattan egyet az agyam és meg kell csinálnom maximálisan.
 

Említetted az egészségügyi állapotodat, nem lehetséges, hogy ennek pont az az oka, hogy a sportban túlnyomtad magad?

Nem. A kajakosoknál ez egy általános betegség, mivel egész évben egy hajóban üldögélsz. Ez a derekadat, a csípődet, a hátadat azért elég keményen igénybe veszi, és pont ezért alakulnak ezek ki, amikor már az ember levezet, vagy nem vezet le éppen jól, mint ahogy én sem tettem, hanem csak abbahagytam és nem csináltam semmit. Nekikezdtem, nem csináltam, és ez volt a baj, hogy az izmok, a mélyizmok meg a nagyizmok elgyengültek a gerincoszlop mellett és kialakult a gerincsérvem, de nyilván ezt gyógytornával tudom javítani, csak hát minden nap az ember otthon nem könnyen veszi rá magát arra, hogy tornázzon.

Ez a versenyszellem, nem okozott benned szomorúságot, hogy végül az olimpiai arany nem jött össze?

De, nyilván. Többször mondtam is, hogy nekem életem egyik legnagyobb törése az, hogy az olimpiai aranyérem nem jöhetett össze. Ez mindig bennem lesz, de tudok ezzel együtt élni, szóval nem marcangolom magam miatta. Nem lehet mindenki olimpiai bajnok.
 

Több sportolótól azt hallom, hogy már így nevelik őket, hogy vagy arany, vagy semmi. Ez a ti sportágatokban is így van?

A mi sportágunkban ez sajnos így van, ez ilyen magyar mentalitás, hogy csak az arany számít és semmi más. Például a kajak-kenu azért ilyen, mivel ez egy siker sportág, és hogyha nem te, akkor majd három, vagy négy-öt másik ember fogja hozni az aranyérmet. Ha elmész egy világversenyre, azért ott a lányok állandóan hozzák az aranyakat, emiatt igen, nálunk tényleg az van, hogy aki aranyérmet szerez, azt megjegyzik, aki pedig nem azt nem.

Fotó: Facebook/kucseragabor

A gyerekeket is ilyen szellemben neveled, hogy az élsport nagyon fontos?

Abszolút nem. Bencét nem így nevelem, nem erőltetem neki a sportot. Ha sportolni szeretne, akkor sportoljon. Most azt találta ki, hogy focizni akar. Örültem neki, és engedem persze, de semmképp sem erőltetem. Vannak más sportágak is nem csak a kajak, és azt csinálja amit szeretne. Konkrétan ugyan még nem láttam Bencét focizni, szóval nem tudom, hogy most honnan jött ez neki. Kérdezgettem, hogy biztos ebben? De ha ő focizni szeretne, hát akkor focizzon. Támogatom benne, hogyha sportolni szeretne, sportoljon, de nem erőltetem hogy belőle élsportolónak kell lennie.

De így, hogy élsportoló az anyukája, apukája van más opció?

Tőlünk sosem hallja azt, hogy sportolnia kell. Nagyon sok rossz példa van előttem, ahol az anyuka, apuka, vagy csak az egyik szülő élsportoló volt, világbajnok, vagy Európa-bajnok, olimpiai bajnok, és igenis erőltette a gyerekének azt, hogy neki is ezt kell csinálni, a gyerek meg már utálta a sportágat, utálta a szüleit, és én ezt nem szeretném.
 

Így, hogy a sportból beléptél a média világába, ezért te mit kaptál a sportágadban, vagy a többi sportolótól? Támogattak benne, vajon mi hozta meg neked ezt a sikert, hogy így felkapott a média?

Igazság szerint engem már 2006-ban felkapott a média, amikor Szegeden volt a   világbajnokság. Mivel előtte nyertem már világbajnokságot, így Szegeden megvédtem a címemet és a tarajos, piros-fehér-zöld hajjal, a magas tetovált emberke, nyilván feltűnt a médiának is, én onnantól kezdve szereplek a médiában. Nálunk nem szeretik egyébként a sportvezetők annyira ezt, merthogy ez elveszi a koncentrációt a sporttól, és minden másra koncentrálsz, csak arra nem. Szerintem viszont ezt lehet összeegyeztetve csinálni. Más helyeken pont erről szól, például Amerikában vagy bárhol máshol külföldön, hogy a sportolóknak a szponzoraikból van pénzük, abból, hogy el tudod adni magadat és szerepelsz a médiában, hiszen ezzel lehet a szponzorcégeket bevonzani. Itthon ez nem így működik, de szerintem ezen könnyen lehetne változtatni, mivel ugye a sportolóknak általában van 10-15, vagy legyen akár bár ez már nagyon ritka, de 20 jó éve a sportban, aztán ennek vége szakad, és nagyon sok sportoló nem gondol arra, hogy mi lesz vele ezután.

Az egyik legmeghatóbb pillanat a Farm VIP-ben (Fotó: Facebook/kucseragabor)

A Farm VIP meghozta neked a kívánt sikert? Egy főzőműsorban is szerepeltél, de nem tudom, hogy azt utólag hogyan értékelted. Viszont a Farmban nagyon sikeres lettél, második helyen is végeztél.  

A Farm az igen, pont azt mondtam, hogy én a döntő után meg egy-egy erőpróba feladat után annyi pozitív üzenetet kaptam idegenektől, hogy a VB aranyam után nem kaptam ennyi üzenetet, mint most. Nyilván örültem, hogy tényleg meg tudom mutatni azt, hogy ki vagyok valójában és önmagamat tudtam adni a műsorban. Ez látszódott is és nem az, amit az előző műsorokban láthattak az emberek belőlem.

Ez azt jelenti, hogy megbocsátották neked a félrelépést, rosszalkodást?

Nem tudom, hogy megbocsátották vagy sem, de megmondom őszintén, annyira nem is érdekel. Ez már mindig rajtam lesz és azért mindig is fogok kapni, de én sose szoktam foglalkozni a negatív kommentekkel. Tisztában vagyok vele, hogy milyen emberek írnak negatív kommenteket, elég, csak megnézned az oldalukat és már röhögsz egy nagyot, hogy pont ő, plusz ott vannak ugye az arc nélküli emberek is. Azt gondolom, hogy ez mindent elmond az emberről. Nekem sosem jut eszembe odakommentelni egy vadidegen embernek, mert a tv-ben láttam. Itt az értelmi szint mutatkozik ki. Nyilván a pozitív üzenetekre ez nem vonatkozik, de általában tényleg az szokott lenni, hogy aki állandóan sértegető kommenteket írogat a Facebookon, annak több gondja van, mint annak, akinek írja. Elmondtam, hogy amit csináltam, arra nem vagyok büszke, de felvállaltam, nem kentem másra, nekem ugyanis nem ezt tanították, hanem azt, hogyha hibáztam valamiben, akkor azt vállaljam fel. Én magammal szúrtam ki, nem mással.

Ha ez nem így alakul, akkor még tarthatna a sportolói léted?

Nem, hiszen én 2016-ban, amikor Rióba szerettem volna kijutni ott szerettem volna abbahagyni a pályafutásom. Nyilván hogyha úgy sikerül az olimpia, akkor az embert még egy-két évet azért viszi a lendülete, de tisztában voltam vele, hogy azért nem szeretnék 40 évesen, meg 37-8 évesen hajóban ülni. Hisz az egész gyerekkoromat, fiatalságomat erre tettem föl. Azt gondolom, hogy tudni kell abbahagyni. Úgyhogy rá egy évre egyébként is abbahagytam volna, de nyilván nem így kellett volna, és sajnálatos módon ez maradt meg az emberekben. De ahogy elmondtam, azokban az emberekben, akiknek teljesen mindegy, hogy te jót csinálsz, ők abban is a rosszat fogják látni.

Az edzői pályafutás nem jött nálad szóba?

Az elején nem, mert akkor ugyanazt az életet élném, mint előtte, hogy edzőtáborból edzőtáborba járnék. És úgy voltam vele, hogy itt van a család, itt vannak a gyerekek, szeretnék velük lenni és ez érdekes, hogy amit elvett az élet azt egy másik részen megadta.  Az, hogy én Bencével lehettem otthon, ebben az időszakban, és én neveltem, mivel Szabina visszament kézilabdázni így velem volt állandóan, ezzel olyan kapocs alakult ki köztünk Benivel, egy igazi apa-fia kapcsolat, ami szerintem elég ritka. Úgyhogy mondhatom, hogy nekem ez az olimpiai aranyam.
 

A feleségeddel együtt élsportolók vagytok, otthon versenyezgettek, rivalizáltok egymással? Szabina kézilabdázott, te kajakoztál, milyen sportágakat néztek a tv-ben?

Rivalizálás az elején biztos, hogy volt, most már azt gondolom, hogy azért alábbhagyott ez, de néha azért előjön. Sportot nem nézünk a tv-ben, én régebben néztem, de mostanában gyerekmeséket nézünk, a gyerekek mellett nincs nagyon beleszólás, hogy mit nézünk otthon.

Evezést sem nézel, így nem értékeled az utánpótlást?

Igen az edzőségre visszatérve, akkor pont azt nem akartam, most már azért szívesen foglalkoznék ilyen mentorprogramként vele. Például ott van a Református Szeretetszolgálatban a Nyilas Misi ösztöndíj, ahol hátrányos helyzetű határon túli magyarokat, gyerekeket támogatnak a sportban, tanulásban, a művészeten keresztül mindenben. Pont van is egy kis kajakos srác Peti, aki leukémiás volt még öt évvel ezelőtt, és leküzdötte a betegséget, és azóta válogatott kajakos. Neki én vagyok a mentora. Kétszer már volt nálam, jó pár napra feljött és akkor együtt edzettünk. A mentorprogramnak az a lényege, hogy ha valami baja vagy kérdése van, akkor felhív, beszélünk. Már megbeszéltem vele, hogy ha vége ennek a karanténos időszaknak, akkor pedig én fogok elutazni hozzá. Úgyhogy ez nekem tetszik, ilyesmivel nagyon szívesen foglalkoznék. 

Domszky Laci és Gábor
 

Szoktál jótékonysági feladatokat ellátni, miért fontos ez számodra?

Mindig is olyan beállítottságú voltam, hogy nagyon szerettem adni, másokon segíteni. A barátaim és a feleségem is sokszor mondják, hogy mindenemet odaadom másoknak, közben pedig nem gondolok magamra. De nálam ez gyerekkoromban kialakult, és sokkal jobban szeretek adni, mint kapni. Szeretek segíteni, és azt gondolom, hogy a sport ezt megtanította nekem, hogy aki teheti, és valamit képvisel, annak ki kell állnia ilyen nemes célok mellett, és segíteni másokon.
 

Úgy látod, hogy ezzel te megmozgatsz embereket, másokra is ösztönző hatással vagy, hogy ha tudnak, segítsenek?
 

Ezt sajnos nem tudom, de egyébként azt látom, hogy azért Magyarországon bármilyen sokan nem élnek a legjobb körülmények között, főleg most, mégis eszméletlenül össze tud fogni a magyar nép, hogyha valakinek segítség kell. Mindig azt látom, hogy vannak olyan emberek, akik az adakozást fontosnak tartják. 
 

Veresegyházán laktok, ezért kapcsoltak össze téged itt a jótékonykodással?

Igen, a Fradi táborral minden évben a Tűzoltó utcai Gyermekklinikának szoktunk gyűjtést szervezni, ott találkoztam Renivel, aztán kiderült, hogy ő is itt lakik, és rám írt, hogy menjek el és nézzem meg, hogy tudok-e segíteni ebben a gyűjtésben, ami nem csak a karácsonyról szól. Reni egész évben oszt minden hónapban hátrányos helyzetű családoknak, rászorulóknak élelmiszereket. Szóval mindenkinek segít, úgyhogy ő itt a védangyal.

Te is segítesz abban, hogy cégeket keressetek meg azzal a szándékkal, hogy adakozzanak?

Igen, igen, azért szeretném én is felhasználni a kapcsolataimat és akár a baráti körömet, hogy tényleg aki megteheti máskor is, de főként karácsonykor segítsen akár egy raklap üdítővel is vagy bármivel.
 

Kucsi még azt elárulhatod nekünk, hogy mi az a vállalkozás, amibe belefogtál?

Én masszázságyakkal foglalkozom, masszőröknek adjuk őket el. 3-4 éve kezdtem bele, Kínából hozok be ágyakat, és van egy viszonteladó cégem, egy üzlettársammal, neki adom el az ágyakat, ő pedig tovább adja őket, eleinte csak Magyarországon, de most már szerencsére Magyarországon kívüli országokban is.
 

Mi a távlati cél?

Távlati cél, hogy ennél rosszabb ne legyen, mint ami most van. A gyerekekre, gyereknevelésre összpontosítani, mellette pedig csinálni a vállalkozásomat továbbra is. Ennyivel én megelégszem a jövőben is.

Domszky László & Csoma Szandra