Egy csepp, két csepp, svédcsepp

A svédek "C" válogatottja leiskolázta a legjobb honi együttest. Alfred Nobel mondta annak idején: "ha ezer ötletem is van, és abból csak egy jó, én elégedett vagyok."

 

Marco Rossinak egyetlen sem volt ezen a találkozón. Mint az utóbbi három összecsapás után, most is mentette  - elsősorban -  saját magát. A 2030-ig szerződését meghosszabbító, és a publikum által imádott kapitány semmi újat nem tudott felhozni mentségére. Három szégyenletes zakón van túl a sereg,  ami kiábrándító. Az a mai napig nem derült ki, hogy rossz passzban van-e a gárda, vagy ez a realitás. Tartok tőle: az utóbbi a helyes.

 

Más kérdés, én sem tudok ötletet adni a mesternek. Pontosabban csak észrevételeim lennének. Mit keres, vagy mennyit az a Gazdag a keretben, akinek egy dolog van útjában: a labda. Vagy a Puskásban agyon ajnározott Nagy Zsoltot úgy vágta át a Cipruson játszó ellenfél, hogy "hősünk" körözést adott ki a játékszer felbukkanására. De sorolhatnám a zseniális Dibuszt, vagy a többi fáradt, nyugati sztárt.

 

Rossi taktikáját kielemezte már mindenki a placcon, lassan másfél esztendeje nem látunk új dolgot a srácoktól. Kerkez, és Varga Barna a tribünön ült, a pletykák szerint összebalhéztak a főnökkel. Egy csatárral próbáltuk imitálni a kilencven percet. Azzal a Sallaival, aki a Galatában jobbhátvédnek állt.

Szkeptikus vagyok az őszi selejtezőkkel kapcsolatban. Ha nem lesz valamilyen szintű feltámadás, újra keserű évek jöhetnek. Most még telt ház volt a Puskásban, de a türelem fogyóban. 

 

Marco már folyékonyan énekli a himnuszunkat. Ne kelljen már neki újat tanulnia!

 

W. Gy.