Jöjjünk össze, azonnal, rajtam, yeah!

Állítólag ez a Beatles: Come Together című szerzeményének a magyar átköltése. Az interneten találtam. Bevallom – ilyent nem szabad tenni! – egy verssort kihagytam, mert értelmetlennek találtam.

Jöjjünk össze, azonnal, rajtam, yeah!

Itt jön az öreg lapostető Könnybe lábad a szeme Ő egy szent henger Térdig érő hajat kap Ő egy Joker lesz Azt csinál amit akar.

Nem hord fényes cipőt Lábujjlekváros focilabdát kap Majom ujjakat kap Kiönti a Coca-Colát Azt mondja, hogy ismerlek téged, te ismersz engem Egy dolgot el tudok mondani neked: Szabad leszel.

Jöjjünk össze, azonnal, rajtam.

Táskát gyárt Rozmár gumicsizmát kap Kap egy Ono féle kredencet Ő egy gerinctörő Lábakat kap a térde alatt Téged tart a karosszékében És te érzed, hogy mi a baja.

Jöjjünk össze, azonnal, rajtam.

Ő hullámvasút Korán kapott figyelmeztetést Sáros vizet kapott Ő egy Mojo filter Azt mondja, hogy egy meg egy meg egy az három. Jól fog kinézni Annyira nehezen érti meg.

Jöjjünk össze, azonnal, rajtam Jöjjünk össze... yeah... jöjjünk össze... yeah...

Állítólag ez a Beatles: Come Together című szerzeményének a magyar átköltése. Az interneten találtam. Bevallom – ilyent nem szabad tenni! – egy verssort kihagytam, mert értelmetlennek találtam.

Sokáig fogalmam sem volt, hogy miről énekel John Lennon ebben a számban. Az, hogy az ő szerzeménye, kézenfekvő. Ilyesmit Paul McCartney nem írt. Annyira lennonos. Mellesleg, meghatározó benne Paul basszusgitár játéka!

1970 őszén beiratkoztam a becsei Todor Dukin Gimnázium első osztályába, szerb nyelvű tagozatra. Szinte senkit sem ismertem. Érkezett az osztályba Belgrádból egy gyerek, a nevére emlékszem, Dusan Petric, de hogy került Becsére, nem tudom. Egy nap, még a tanév elején, amikor az ismerkedés fázisánál tartottunk, ez a fiú, órák előtt kilépett az osztály elé, angol szöveggel elénekelte a Come Together című számot és még táncolt is hozzá.

Mi becseiek, csak néztünk csodálkozva. Mi ütött ebbe a gyerekbe? -

Nem ismeritek? A Beatles!

Senki sem szólt semmit, ő pedig úgy magának megjegyezte: vidéki parasztok! Vagy valami hasonlót mondott, majd visszaült a helyére, mielőtt a tanár megérkezett órát tartani.

Nem tudom, hogy a szöveget helyesen énekelte-e. Becsén akkoriban nem tanítottak angol nyelvet az iskolákban. Orosz, német, francia, ez volt a választási lehetőség. Két emberről tudtam bizonyosan, hogy beszél angolul: Gyuri, a Sygma együttes basszusgitárosának, Pityunak a sógora, aki azon a nyáron költözött vissza Ausztráliából és Baranyi néni, Boja Feri autószerelő szomszédja. Ő adott angol órákat is. Shakespeare szövegek felhasználásával.

A Come Together c. szerzemény akkor, 1970 őszén nagyon frissnek számított. A Beatles: Abbey Road c. albumán jelent meg, egy évvel korábban, 1969 szeptemberében. Akkoriban, zenét streamelő oldalak híján, nem érkeztek meg olyan gyorsan a slágerek. A rádióban lestük, hogy megosszák a hallgatókkal az élvezetet. Noha a Come Together az album nyitódala, a jugoszláv rádiók a Something és az Oh, darling c, dalokat találták a legvonzóbbaknak, ezeket játszották az albumról. Nem tudtam, most olvastam, hogy a Come Together c. szerzeményt John Lennon egy kaliforniai kormányzójelöltnek, bizonyos Timothy Learynek szánta kampánydalként!

Nem csoda, hogy amikor a Belgrádból érkezett gyerek előadta, csodálkoztunk, senkinek sem tűnt ismerősnek! Neki viszont megvolt az Abbey Road lemez (az apja hozta Londonból, ahol egy nemzetközi sakkversenyen vett részt) és ez a szám nyerte meg a tetszését!

Az Aquincum HÉV-állomáson egy padon ülve hallgattam a felvételt és ott jutott eszembe ez a majd 54 évvel ezelőtti történet.

„Ő hullámvasút. Korán kapott figyelmeztetést!” A peron túlsó oldaláról egy nő kezdett el hevesen integetni felém. Egy olyan típusú személy, akiket a Hősök terén látok, kezükben japán, német, spanyol, uruguayi vagy egyéb zászlót tartanak és vezetgetik a rájuk bízott bamba (La Bamba) turista csoportokat. A peronon rajtam kívül még üldögéltek néhányan, akik szintén felfigyeltek arra a furcsaságra, hogy immár több mint fél órája, egyik irányból sem érkezett HÉV-szerelvény. Az integető hölgy átkiabált: nem jár a HÉV, jöjjenek át, innen indul a pótló busz! A többiek átmentek, én maradtam. A hölgy még integetett, majd rám hagyta.

Az elkövetkező fél órában többen is szóltak, hogy ne várjam a szerelvényt, nem közlekedik. Amikor már meguntam a figyelmeztetéseket, átballagtam az egyik régi kedvenc helyemre, az Aquincumi amfiteátrumba. Helyet foglaltam a lelátón, ezúttal sem jelentek meg sem oroszlánok, sem gladiátorok. A napfényben egy, a római korból itt maradt sörös kupak villant meg. Nem messze tőlem egy fiatalember üldögélt egy táskával. Többször is felém pillantott, mintha zavarná a jelenlétem. Rövidesen kiderült az oka: jött egy másik fiatalember, odajárult hozzá, kezébe nyomott valamit, majd elvitte a táskát!

Hoppá!

Az amfiteátrumban túl hűvösnek találtam a lelátó több mint ezer éves kövét és visszamentem a kényelmesebb padra a HÉV-állomásra. Ekkor odajött egy lány és a legjobb szándékkal felhívta a figyelmemet arra, hogy a HÉV nem közlekedik, a túloldalt indulnak a pótló buszok. - Köszönöm a szíves tájékoztatást. Nem ismerlek téged, te sem ismersz engem, én inkább megvárom a HÉV szerelvényt. Addig zenét hallgatok. Egy dolgot azért el tudok mondani néked: rövidesen szabad leszel! Lábujjlekváros focilabdát nem kaptam. Lehet, hogy a Norbika, menyem nővérének a fia kapott, aki ma ünnepli 5. születésnapját!

Csorba Zoltán