Talicska

Egy csattanás hallatszott az utcáról. Már megint elütöttek motorost, vagy rollerezőt – fodult meg a fejemben.

Amikor kinéztem az ablakon még láttam, ahogy forog egy talicska az
úttesten. Mint amikor az ember kiugrik (vagy kidobják) egy mozgó vonatról.
Láttam a távozó elkövetőt is: egy kisteherautó rohant teljes gázzal,
feltételezem, hogy ilyen sebeséggel kanyarodott le a Dózsa György útról a
Műcsarnok előtt.

Valahova nagyon siettek a kőművesek!
Tatarozzák a Műcsarnok oldali homlokzatát, lehet, hogy oda, mert
elromlott a használatban lévő talicska. Eltörött a kézi fogója, kilyukadt a kerék
gumija, vagy a tartálya és kifolyik a malter?
A Műcsarnoknak határidőn belül el kell készülnie, rövidesen megnyitja
kapuit a korcsolyapálya és a korcsolyázásra váró embereknek feltűnhet, hogy
az intézmény oldalsó homlokzata nem a régi fényében ragyog.
Indokoltnak tűnik a kisteherautó sietsége.

Csak azon csodálkozom, hogy a járműn ülő mesterek nem hallották a
csattanást?
Lehet, hogy nagy hangerővel zenét hallgattak.
Valami jó mulatóst?

Vagy metált, ahol éppen dobszóló pergett és a csattanásról azt
gondolták, hogy a cintányérba csapott bele a dobos. Még a visszhangot is
hallani vélhették (ahogy forgott a talicska az úttesten).
Zene és talicska.
Az olvasók közül, vélhetően sokan ismerik azt a szerzeményt, amelynek
a szövegéből idézek:

„Legyen benne egy talicska/ha én vagyok a paripa/állvány, létra, nem
kell nekem héra/ fúró, csavarhúzó, csiszoló/ nem kell ide több gigolo!
Gyanítom, hogy a szövegíró hasonlóan járt el, mint amikor én
megpróbálkoztam a szürrealista fogalmazással. Építkezésre koncentrált, de a
paripa, a héra és a gigolo szürrealisztikusan keveredtek a szövegbe. Az OBI
áruház 2014-ben meghirdetett pályázatán nyert ez a szerzemény.

A talicska még mindig ott látható, hanyattfekve (kereke, lábai az ég felé
fordulva) az úttesten, a zebra mellett. A gyalogosok kerülgetik, senkinek sincs
szüksége rá!
Nem is tudják a városlakók, milyen hasznos ez az eszköz! Az ember ha
vásárol fél zsák lisztet, egy bödön zsírt vagy öt rekesz sört belepakolhatja és
könnyedén hazatolja.

Faluhelyen, régebben, forgalmasabb kocsmák készenlétben tartottak
néhány talicskát arra az esetre, ha valamelyik vendég a kelleténél jobban
felönt a garatra. Valaki hazatalicskázta. Az eszköznek (járműnek nem
nevezhető) tökéletes a súlypontja és ha nem puha a kerék gumija akár még
futva is lehet vele haladni, a felpakolt súlytól függetlenül.

Láttam én már olyant, hogy egy cingár feleség tolta haza száz kilónál nehezebb lerészegedett
férjét a kocsmából. (Egy népi szokásokról szóló videón).

Ha a munkaidő végéig nem jönnek vissza a talicskáért a kőművesek,
lehet, hogy hazatolom. Felhúzom az első emeletre (lépcsőn haladósabb, ha az
ember húzza és nem tolja az eszközt), becsöngetek a lakásba és amikor a
feleségem az ajtónyitás után megkérdezi, hogy „ez meg mi?” válszolok:
- Talicska. Az utcán találtam.
Van aki pénztárcát, van aki talicskát talál.

Csorba Zoltán