Egymillió fecske

Egymillió fecske hiányzik – értesültem a Magyar Madártani Intézet kimutatásából.

Bármennyire is furcsának tűnik, a barokk-zene, reneszánsz-festészet,
ógörög-filozófia, populáris botanika, napi meteorológia mellett tájékozódom
ornitológiai témákban is.

Többnyire este, lefekvés előtt. Érdekel, mi történik a madarak
világában, milyen gondokkal küszködnek, mit gondolnak a széljárásról és a
globális felmelegedésről, hogyan alakul állományuk. Végezetül meghallgatom
az énekes madarak legújabb hangfelvételeit.
A lesújtó számadatot közlő kimutatásban nem találom a vizsgálat
időpontját.

Mikor számlálták utoljára a fecskéket?
Biztos, hogy mindegyiket szemrevételezték?
Benéztek minden eresz alá, ahol fészkelnek?
Hátha valamelyik éppen a fészkében tartózkodott?

Vagy éppen olyan magasan cikázott, hogy nem sikerült megszámlálni?
Olvastam: az aerodinamikai szakembereket zavarba ejtő, a repülés
szabályait meghazudtoló kivételes manőverezési képességüket a farkuknak
köszönhetik! Ha például a verébnek ilyen alakú lenne a farka, az is tudna
látványos irányváltoztatásokat produkálni. De akkor nem verébnek, hanem
vecskének neveznék.

Azt is olvastam, hogy a nőfecskék párválasztása során
sokat nyom a latba a hímek farkának hosszúsága!
Ha nem az idén – természetesen április után, mert februárban a
látszámuk nulla – hanem tavaly, vagy 2020-ban történt a számlálás (amiben
kételkedem, mert ebben a két évben az emberek a járvány miatt nemigen
mászkáltak, sokáig kijárási tilalom volt érvényben és ha valaki
fecskeszámlálásra hivatkozva kért kivételezést-, az emberek home-office-ban
dolgoztak, úgy pedig nem lehet fecskéket számlálni) azóta, lehet, hogy ez a
szám már elérte az 1 millió 152.647-et! Ha csökkenő a tendencia.
Mit jelent ez a hiányzó egymillió? Százmillióhoz képest 1 százalék, de
nem valószínű, hogy százmillió fecske országa voltunk egykor.
Megtaláltam az adatot: felére csökkent a számuk!
Ez már tényleg aggodalomra ad okot!

A fecske egy olyan madár, amelyik a világ minden részén megtalálható,
kivéve a sarkköröket. Telente délebbre húzódnak (a déli féltekén
északabbra), a mieink Afrikában telelnek. Hátha egy részük, fittyet hányva az
ösztöneikre úgy dönt, hogy ott marad? Nem érez késztetést, hogy áprilisban
visszarepüljön Közép Európába.

Szinte biztos vagyok abban, hogy a migráns-politika nem befolyásolta
elhatározásukat. Az olyan kijelentések, hogy maradjon mindenki ott, ahol
született (vagy a közelében, legfeljebb egy-két határral arrább) nem hiszem,
hogy visszatartja őket az interkontinentális utazásukban. Lehet, hogy
egyszerűen elkényelmesedtek.

Magam is tapasztaltam fogyatkozásukat. Tavalyelőtt áprilisban láttam
két fecskét és nagyon szerettem volna a teraszunkra csalogatni őket. Legyen
itt az otthonuk tavasztól őszig! De nem fogadták hívó szavamat. Tovaszálltak.
Tavalyra a számuk ötven százalékkal csökkent: csak egy jelent meg, az is
átrepülés során. Az idén, a teraszunkról egy sem mutatkozott. Szombaton
késő délután a Duna-parton sem röpködtek a víz felett. Lehet, hogy a
távolmaradásuk csak Budapestre vonatkozik? Hajdú-Bihar Megyébe
megérkezett a teljes csapat?

A repülő rovarok, muslincák száma pedig rohamosan növekedik! Nincs
aki összefogdossa őket!

Nem véletlenül nem említettem a szúnyogokat. Be kell vallani:
szúnyogok sincsenek Budapesten. Miért? Mert irtják őket. Az emberek, akiket
zavarnak a szúnyogok (élen járnak a horgászok) nem bízzák a véletlenre, a
megbízhatatlan fecskékre a szúnyogritkítást, akik vagy eljönnek Afrikából
vagy nem.
Pontosan itt kell keresni az egyik fontos okát a hiányzó egymilliónak!
A fecskék ugyanis nem kedvelik a különböző mérges anyagokkal
bódított rovarokat. Különösen a kisfecskék etetésének időszakában ügyelnek
arra, hogy bio-eledellel táplálják a kis jövevényeket. Megjegyzem, hogy a
fecskék kizárólag csak repülő rovarokra vadásznak! Ezért írtam, hogy
„bódított”, mert azokat a szúnyogokat, amelyek a szúnyogritkítás során
feldobták talpukat, nem szedik össze. A fecskék nem állnak rokonságban a
dögkeselyűkkel, az egyetlen hasonlóság közöttük, hogy repülve közlekednek.

A magyar ornitológusok megkongatták a vészharangot: tenni kell
valamit a fecskeállományért! Többek között azt is javasolják, hogy rakjunk ki
mesterséges fecskefészkeket.

Hogy ne kelljen fészekrakással bajlódniuk,
amikor áprilisban megérkeznek és nem hagytak maguk mögött már belakott
lakást. Ami logikus, hiszen az újszülött kisfecskéknek nem biztos, hogy
sikerült felépíteni új odújukat a szeptemberi költözésig. Igaz, hogy fennáll az a
veszély, hogy a fecskék néhány évtized során elkényelmesednek, még
rosszabb esetben: elfelejtenek építkezni. Várják a kész lakásukat.
Az egyik portál riportot készített Tamásiban egy családdal – nem
nevesítem a családot, mert nem kértem a beleegyezésüket – akik az elmúlt tíz
év alatt 300 panel-fecskefészket raktak fel házuk ereszei alá!
Háromszázat!
Ahova beköltözött 200 boldog fecske család! Akik évente visszatérnek.
És megadják a hajléktalan fecskéknek a címet. Indulás előtt Szudánban.

Szülővárosomban, Becsén, a polgárok minden nyáron panaszkodnak a
szúnyogokra. Ritkán és nem elegendő hatékonysággal irtják. Nem ritkulnak.
Lehet, hogy ennek is köszönhetően a rovarok elkerülték a mérgezést?
Az utcák felett rengeteg fecske röpköd és vadászik. A múlt szombaton
vettem ezt szemügyre unokaöcsém teraszáról, ahol egy létező fecskefészekbe
tér vissza évről évre a kéktollú házaspár. A kisfecskéket kiköltötték (azt
olvastam, hogy általában négy tojást költenek), a szülők etették a piciket.

Általában 10-20 másodpercenként tettek egy kört és hozták a friss bio-rovart.
Felváltva az egyik és a másik, hogy melyik volt közöttük a hím, melyik a
nőstény, nem sikerült megállapítani, olyan gyorsan repültek.
Illetve, azt hiszem, hogy láttam melyik volt a fecskeanyuka: amelyik
miután leadta a nyakát nyújtogató kisfecskének a táplálékot, még a teraszon
visszafordult és ismét hozzáért a kicsinye csőréhez.
Adott egy puszit.

Csorba Zoltán