Edzőkeringő

Jelentkezzen, aki fel tudná sorolni a jelenlegi NBI-es csapatok vezetőedzőit. Mind a tizenkettőt. Én jó, ha tudok kettőt. Rebrov és Pisont. Ja. Pisontot most rúgták ki.

Nem tudom, mikor indult be ilyen mértékben az edzőkeringő Magyarországon. Még azt sem mondhatnám, hogy ebben világelsők vagyunk. Jellemző tendencia ez világszerte. Jönnek – mennek az edzők és némi túlzással időnként kár megjegyezni az aktuális csapatukat, mert jön másik.

Az említett NBI-ben mostanság az Újpest, Mol Vidi és a Kispest (ott cserélték le Pisont Istvánt) háza táján volt edzőcsere. Borítékolható, hogy a bajnokság végéig lesz még változás. Zalaegerszegen szinte biztos. A nagy kérdés, hogy van-e értelme. Még nagyobb kérdés, hogy az edzők miért olyan optimisták, hogy egyáltalán kipakolják a bőröndöt egy új állomáshelyen. Mert azt nekem ne mondja senki, hogy, például Márton Gábor elhitte, hogy ő még májusban is edző lesz Fehérváron.

 A tapasztalt fociszurkoló tudja előre, hogy ki, meddig húzza egy csapatnál. Legalábbis, aki tapasztalt fociszurkolónak képzeli magát. Látni, hogy az NBII-ben (ott is volt edzőpörgés rendesen) frissen kinevezett új DVSC edzővel kapcsolatban olyan kommentek születtek, (gyakorlatilag a kinevezése percében) ami minimum ízléstelen. Huszti Szabolcs még edzést sem tartott a Lokinak, de posztolók egy része már most úgy érzékeli, alkalmatlan a feladatra.

 „Tapasztalatlan, nem ős-debreceni, a játékosok megbuktatják…” és talán még ezek a legfinomabbak.

Nem elég az edzőkre gyakorolt tulajdonosi teljesítménykényszer, még a szurkolók is ellene dolgoznak. Néha még a játékosok is. Aztán a statisztikákat böngészve később kiderül, hogy tök értelmetlen volt az egész, hisz a csapat az új edzővel is gyengén muzsikál. Én hoznék egy szabályt. Edzőt csak a bajnokság végén lehet cserélni. Játékosokat viszont bármikor.

Aztán végre az edzők kipakolhatnák a bőröndjüket. Ha már az igazságot nem pakolhatják ki.