Dalról dalra - A Child of Sin albumot elemeztük Kovacs-szal, a VéNégy főfellépőjével

2014-ben robbant be a köztudatba My Love című dalával a holland származású, ám magyar nevelőapja nevét viselő Sharon Kovacs. A 32 éves énekesnő június 22-én, immáron független előadóként, új albumával lép fel Nagymaroson, a VéNégy Fesztivál és Színházi találkozón. Sharonnal végigmentünk a Child of Sin dallistáján, és a mélyére néztünk a mesés soul-daloknak, amik hamarosan az egész Dunakanyart elvarázsolják.

Fragile

A covid alatt, Portugáliában írtam ezt a dalt, egy portugál népdal alapján, amit egy utcazenész gitárostól hallottam. A dal a törékenységemről szól, és azokról a múltbéli traumáimról, amiket nem tudtam feldolgozni - ezek leginkább azokban a kapcsolataimban mutatkoznak meg, amiket magamnak szúrok el. A Fragile megírása a gyógyulási folyamatom első lépése volt.

 

Goldmine

Johathan Quarmby-val írtam ezt a dalt Londonban. Önmagam megtalálásáról szól, és arról, hogy megtanultam dolgozni magamon. Amikor belecsöppentem a zeneiparba, nem tudtam semmit, törékeny voltam, és túl sokat adtam ki magamból. Rommá dolgoztam magam, és ott ragadtam egy nagy semmivel. Most visszaszereztem a saját hangom, és újra visszatértem az underground szcénába - más lehetőségeim vannak, mint amikor egy kiadóhoz tartoztam. Fiatal vagyok még, és rengeteg minden vár rám.

 

Child of Sin feat. Till Lindemann

A Child of Sin a gyerekkoromról szól, ahol felnőttként visszatekintek rá. 29 éves voltam, amikor ezt a dalt írtam, ez 3 évvel ezelőtt volt, amikor EDMR-ral diagnosztizáltak. Fiatal koromban rengeteget bántalmaztak, majd nevelőszülőtől nevelőszülőhöz kerültem - ezek a legkorábbi emlékeim. Sokáig azt hittem, ezek meg sem történtek, hanem csak kitaláltam magamnak. Most, hogy idősebb vagyok, felfedeztem azokat a szokásaimat, amik egyáltalán nem egészségesek számomra, és a saját lelki békém és a zeném útjába állnak. Mindig is úgy éreztem magam, mintha a bűn gyermeke lennék. Most azon dolgozom, hogy ez ne legyen hatással az életemre, és mivel sokan, mennek keresztül hasonló szörnyűségeken, mint én, szükségét láttam annak, hogy énekeljek róla. A bántalmazásnak sok módja van minden korosztályban, és sokan félnek beszélni róla, a szégyenérzet vagy mások véleménye miatt. Ideje volt, hogy megszólaljak helyettük, értük.

 

Bang Bang

A Bang Bang egyrészt a gyilkosos sztorik iránti hódolatomról szól, amiket akkor nézek, amikor rossz basszban vagyok, hogy rájöjjek, nem olyan szörnyűek azok a dolgok, amik velem történnek. Másrészt azt az érzést is magában hordozza, amikor legyőzöd a benned rejlő gonoszt, aki irányít téged, azért, hogy végül önmagad ura lehess.

 

Freedom

Istanbulban írtam ezt a dalt, szintén Johathannel, a Fuat Güner stúdióban. A szabadságról szól, arról, hogy szabadon rendelkezhetek a zeném és a művészetem felett, és arról, hogy a szakmámban ez gyakran kihívást jelenthet. Harcolni kell érte, és ki fog fizetődni. Kicsit benne van általánosságban, a világ szabadsága is. Minden, amiért évtizedeken át harcoltunk, és időszakok, amikor keményen dolgoztunk. Össze kell fognunk, hogy nehogy kicsússzon a kezünkből.

 

Love Parasite

Ez egy szerelmes szám, de közben nem is. Fura, amikor az emberek szerelmesek lesznek egymásba, és parazitaként telepednek a másikra. Ezt a dalt is a covid alatt írtam, majd Portugáliában rögzítettem, helyi perkásokkal együttműködve.

 

High Tide

3 évvel ezelőtt írtam ezt a dalt, amikor úgy éreztem, összecsaptak a hullámok a fejem felett, és mindent újra kellett kezdenem. Rengeteg hangszerelési változtatáson ment keresztül, a végeredmény pedig az egyik kedvencem lett az albumról.

 

Motherless Boy

Ez a dal egy egykori barátom kisfiának szól, aki a születésekor veszítette el az édesanyját. Nagyon különleges helye van a szívemben, és emiatt a dalt is nagyon szeretem. A hegedűszólamot Isztambulban vettük fel.

 

Not scared of Giants

Egy újabb dal a traumáimról, és arról, miként kontrollálják az életemet a mai napig. Az egyik kedvencem, és a hozzá készült live videoklipet is nagyon szeretem, egy gyönyörű kastélyban forgattuk.

 

Fotó: Willem Wouterse