A debreceni beat-rock élet 1963-1988

Tudomásom szerint már 1964-ben végeztek Magyarországon beat zenekari népszámlálást, akkor már 250 zenekar működött, főként Budapesten, s néhány más egyetemi városban.

Az együttesek száma 1965-ben már elérte a 700-750-et is. Ezt az adatot azért említettem, mert Debrecenben 1965-66 körül, már mintegy félszáz koncertképes zenekar létezett.

Kicsit értetlenkedem azon, hogy az elmúlt bő öt, sikeres évtized ellenére  Debrecen beat életének első időszaka  lényegében még mindig feltáratlan. Nem született olyan mű, mely átfogóan tárgyalta volna a kérdéskört. Készültek persze olyan írások, melyek egy-egy zenekarral foglalkoztak, ilyenek a Panta Rhei és a Color együttes történetét bemutató könyvek, ezekben csak utalások találhatók a többi zenekarra és a zenei élet összességére vonatkozóan. Mellettük az általam írt és szerkesztett  Debreceni Rock Lexikon említhető még meg,  mely tartalmazza majdnem az összes korabeli, illetve azóta létrejött debreceni zenekar adatait, és vázlatosan közli pályafutásukat 1963-2000 között.

Debrecen kivételes helyet foglal el a magyar beatzene történetében. Az itt alakult és működött zenekarok nagy száma mindenképp különlegesség, de az elért sikerek is tekintélyt parancsolóak. Egyedül a hírnév volt az, ami igazán hiányzott. A vidékiség ebben kulcsfontosságú. Meggátolta, hogy a beatzenekarok betörjenek az országos köztudatba, de egyben kiszűrte azokat a negatív hatásokat is, amelyek a pesti zenekarok esetében jelentkeztek. A debreceniek kevésbé voltak szem előtt, és a piaci viszonyok sem hatottak rájuk, ezért a zenéjükben tényleg saját tehetségüket csillogtathatták, úgy, ahogy nekik a legjobban esett.

Az első debreceni zenekar.

Abban mindenki egyetért, hogy az első beat zenekar a Mercur volt Debrecenben. 1963 őszén koncerteztek először. A Bessenyei fivérek által szervezett csapat volt tehát a beat bölcsője. A szülők Csapó utcai lakásában valóságos szellemi műhely alakult ki. A hatvanas évek valamennyi meghatározó zenekara közvetett formába kapcsolódott a Mercurhoz.

Az akkor épp végzős gimnazista csapat ugyanazt a kört futotta mint a többi magyar fiatal zenész. Másolták a Rádió Luxemburg slágerlistáját, gitárokat, erősítőket építettek, barkácsoltak. Akkortájt egy Csehszlovák Jolana gitár kb 4000 forint volt a havi fizetés pedig hozzávetőlegesen 1000 forint. A zenei képzetséget talán az segítette, hogy a hatvanas években indult zenészek nagy többsége zenei szakiskolába járt, nyilvánvalóan más felfogású zenét tanultak , ám egy-egy hangszer megismerése   később segítséget nyújtott a zenei fejlődésben.

A forgatókönyv tehát Debrecenben is ugyanaz volt. Próbák, koncertek. Szerencsére a fellépő helyek is szépen szaporodtak.  A kezdetektől a hetvenes évekig több mint 30 klub működött. Létezett egy jó az egyetemi bázis, ott voltak a Művelődési Házak illetve a gyárak klubhelyiségei is lehetőséget adtak a rendszeres fellépésekre. 

Kiemelkedő csapatok a hatvanas évekből.

A hatvanas évek kiemelkedő bandái közé tartozott a már említett Mercur, Fantoms, Hoys, Lux, Radax, Red Davils,  Rangers, Rivers, Syncom vagy a Violin.

 A Red Davilsben játszott a későbbi Color gitáros, Lámer Emil, illetve egy Karácsony Géza nevű zenész aki a hatvanas években arról híresült el, hogy eltérítettek egy repülőgépet és így szöktek külföldre. Róla külön vizsgálati anyag is van, remélhetőleg Orbán Balázs levéltáros rövidesen feldolgozza ezt a különleges ügyet. Ez úgy nem tett jót a debreceni zenekaroknak, jobban a látószögébe kerültek a a hatalomnak.  Akkor már javában zenélt a Lux együttesben Felkai Miklós is.

 Ő azon kevesek közé tartozott, hogy a fővárosba költözött. Ez egyébként nem volt jellemző a zenészek jelentős része nem hagyta el Debrecent. Mondjuk az országot annál többen.

A hetvenes évek

A hetvenes évek elején kezdődött egy fiatalabb generáció kibontakozása. Főként a Debreceni Egyetem zenekarai aktivizálódtak és tettek lépéseket, hogy néhány csapat országosan is ismerté váljon.

A KLTE azaz a Kossuth Lajos Tudományegyetem zenekaraként ismert Panta Rhei  volt az első országosan is ismert debreceni zenekar.

Az indulásként Yes, King Crimson vagy Jethro Tull dalokat játszottak de hamarosan rátértek a saját útjukra érintve Hacsaturjánt vagy Bartók Bélát. Lemezt azonban csak akkor adhattak ki, ha énekest is szerződtetnek. Így Erdőss Péter ajánlásával Laár András került a debreceni zenekarba, a megjelent lemez viszont korántsem volt olyan, amit a közönség elvárt.

 

Jött a Color

Míg a Panta Rhei a KLTE diákjaiból verbuválódott  az 1974-ben indult Color már a Debreceni Orvostudományi Egyetem hallgatói alakították. Egyébként a Panta Rhei –ből a Szalay fivérek gyakran muzsikáltak együtt a Color-os Bokor fivérekkel annak előtte.

A Color már kimondottan sikeres, országosan népszerű zenekar volt. Ők adták ki 1978-ban az első olyan nagylemezt amit nem fővárosi csapat jegyez. Sajnos a disszidálások miatt a Color sem futhatta ki magát. Az alapítók közül Pólya László cselló, majd a Bokor fivérek is elhagyták az országot. Sőt a Bokor Attila helyére érkezett dobos Király Tamás aki az Universal zenekarból került a Colorba, nos Ő is disszidált. Egyébként Ő Király Linda apukája.

Most pedig nézzük a hetvenes évek sikeres debreceni zenekarait. Color, Panta Rhei, Lux, Astor, Golf, Laser… Az Astor is szép reményű csapat volt, remek muzsikusokkal. Volt időszak amikor Másik János és Majsai Gábor is ott zenélt. De énekelt ott egy Makranczi Béla nevű hihetetlen jó torkú énekes is, akit Révész Sándor távozása után hívtak a Generálba, ám Ő nemet mondott. Maradt Debrecenben.

A nyolcvanas évek

A nyolcvanas évek első feléig úgymond a régi zenészek uralták a színpadot, az igazi őrségváltás a nyolcvanas évek közepén jelentkezett. Egyrészt a hatvanas évek generációja letette a gitár, másrészt új fellépő helyek lettek a városban. És az is fontos, hogy néhány fiatalabb népművelő fantáziát látott a fiatalabb generációban.

Az évtized néhány fontos eseménye, hogy 1982 megalakult az ország talán legelső kulturális egyesülete a Pódium Műhely Egyesület.  Az alulról jövő kezdeményezéshez pártvonalon Szórádi Sándor a megye akkori vezető politikai vezetője segédkezett.  

„Szabó Tibor a Vojtina Bábszínház alapítója találta ki, hogy csináljunk egyesületet. Elkészült az alapszabály, beadták a tanácshoz, de nem jegyezték be. Úgy, hogy én voltam az egyesület elnöke Hajdu Bihar megye egyik politikai vezetője – emlékezett vissza Szórádi Sándor. Az elutasításokat azzal magyarázták a tanácsnál, hogy bár a törvény lehetőséget ad sport és kulturális egyesületek alakítására, végrehajtási utasítása csak a sportra vonatkozó fejezetnek van, a kulturális résznél nincs kidolgozva a működés adminisztrációja. Innen következett   Szórádi elszánt lobbija, melynek következtében végül is a nagy hírű  Sikula György a megye első embere is rábólintott a kulturális egyesület bejegyzéséhez. Tudomásom szerint ez volt az első Magyarországon. 

Dallal a békéért, avagy a betiltott lemez.

A PME első nagy országos akciója AZ 1983-ban meghirdetett Békedal pályázat volt, amely sajnos csúfosan zárult. A KISZ is beállt az egyesület mellé és a felhívásra több ezer dal, kotta , hangfelvétel érkezett. A zsűriben ott ült Szokolay Sándor, Bródy János és Turi Gábor szakújságíró is. Erre az alkalomra  készült Varga Miklós híres Európa című dala amely az első lett.

A Békedal pályázat nagylemezének hanganyagát a gálán rögzítették. Csakhogy a lemez a pécsi Szélkiáltó együttes Lesz-e még című dalának szövege miatt le lett tiltva mert így kezdődött, hogy a „ A tábornokokat már mind eligazították….” A Honvédelmi Minisztérium tiltakozott, az akkor már több tízezer példányban legyártott bakelit így nem kerülhetett kereskedelmi forgalomba. Egyébként Varga Miklóson és a Szélkiáltón kívül Nyeső Marika és Berki Tamás vagy a debreceni Lux is ott volt a gálán.

A nyolcvanas évek egyrészt egy új generáció kibontakozását és az új koncerthelyek felbukkanását is jelentette. A PME által létrehozott hangstúdió pedig lehetővé tette, hogy a helyi bandák jó minőségű hangfelvételeket készíthessenek. A nagy gyárak által működtetett klubokban ez élő zenét felváltotta a disco a legendás klubok mint a Pedi, Postás vagy a Piritós bezártak. Közben felépült a Kölcsey Művelődési Központ, megnyílt az IPK (Ifjúságpolitikai Klub). Az IPK elsősorban az ott dolgozó fiatal nyitott népművelők miatt érdemel említést. Vincze Béla (az 1989-ben indult Rocksuli alapítója) az elsők között engedte be a fiatal gimnazista zenekarokat az IPK-ban vagy az Ifjúsági Parkba. A tizenéves zenészek természetesen egy fiatal koncertjáró réteget neveltek ki. Elmaradoztak a hetvenes évekre jellemző verekedések, balhék.  Kialakult egy fiatal értelmiségi kör akik nyitottabbá váltak a kísérletező, alternatív zenére is. A Debreceni zenei élet talán legtermékenyebb időszaka indult el a nyolcvanas évek közepén, egy roppant erős egyetemi bázissal.       

Ismertebb csapatok a nyolcvanas évekből.

Android, 3 Nővér, PG Csoport, Boros-Méhesi duó a későbbi Ölveti Blues Band elődje,Vörös Kakas, Calandra (Nyulász Péter, Perjési –Horváth Barna- Szűcs Tamás) , Chaos, Diktátor, Fóbikus Panaszok, Hangfogó,  

Szinte minden műfajban alakultak zeneka

rok, akik már próbálták menedzselni is magukat . A politika akkor direkt mód nem foglalkozott a fiatal zenekarokkal, talán a szövegvilágukat sem ismerték. Pl az 1981-es első debreceni punk fesztivált sem bírták értelmezni, holott az a Kossuth Egyetem Aud. Max termében volt. Eljutott a hír persze a pártpolitikához, de azt gondolták maszkabál.  Így az egyetemi szervezők megúszták a letolást. A nyolcvanas évek közepétől, főként az akkor indult alternativ bandákkal már nem foglalkozott a hatalom. Nyirkos Tamás aki most a  Corvinus egyetem oktatója  a vizsgált időben a 3 Nővér nevű csapatban énekelt.

 

Szerinte az elvont szövegvilág el sem jutott a helyi pártvezetők fülébe, hiszen itt már nem dirrektbe születettek a dalszövegek. A PG Csoport Romániáról írt dala viszont hozott némi izgalmat és az akkori hatóságok figyelmét is felkeltette a zenekar szabad és magyar gondolatiságú koncertjeik.

Ugyancsak erre az időszakra esik az 1988-ban az akkor debreceni Rácz Mihály által szerkesztett Második Látás fanzine amely valahogy a hatóság látókörébe került, ám nem tudtak fogást találni a kiadványban. De valamiért idegesítette őket így Misit behívták katonának. Részükről az űgy lezáródott, a probléma megoldódott. Jelzem a Második Látás tovább működött, Rácz Misi pedig megúszta a katonaságot.