“Otthon érzem magamat Magyarországon” - interjú a norvég énekesnő, Aurorával

A norvég világsztár, Aurora Aksnes 2012-ben, 16 éves korában jelentette meg első dalát ami egy szempillantás alatt meghozta számára a sikert. Az art popban utazó énekesnő nemcsak dalszerzőként, hanem producerként és táncosként is munkálkodik, második nagylemezének készületeiről még dokumentumfilm is készült, “Once Aurora” címmel.

Aurora a Campus Fesztivál alkalmával másodjára járt Magyarországon, a debreceni Nagyerdőben pedig egy különleges eseményen pedig egy 80 éves fát ajándékozott neki a város, sőt, Дeva mini koncertjével is meglepte őt. Itt volt alkalmunk beszélgetni vele, az általa, Libelula névre keresztelt kocsányos tölgy árnyékában.

Music Backstage: Hogy érzed magad a Nagyerdőben?

Aurora: Már nagyon vártam ezt az eseményt, nincs is jobb kezdése egy napnak, mint besétálni az erdőbe és belélegezni a nyugalmat. A természetben semmi sem számít, mindegy, hogy van-e elég pénzed, hogy nézel ki vagy mit értél el az életben - csak te vagy, a föld, a fák és a madarak, egészen varázslatos.

Music Backstage: Választottál egy nevet a fának, amit most örökbefogadtál. Mi lett ez, és mi a jelentése?

Aurora: Libelula, ez szitakötőt (angolul dragonfly, vagyis sárkánylégy) jelent. Az összes mesében sárkányok a legősibb lények, ez a fa pedig a legidősebb dolog, amit valaha adoptáltam.

Music Backstage: Van kedvenc búvó-és alkotóhelyed a természetben?

Aurora: Szeretek fára mászni. Sosem választok öreg fákat, nagyon fontos, hogy ellenőrizd a fát, amit megmászni készülsz, mert könnyen megsérülhetnek. Szeretek elrugaszkodni a földről, biztosan azért, mert alacsony vagyok. Jó magasról szemlélni a világot, fákról mindenképp, vagy a hegyek tetejéről. Minél magasabban, minél közelebb a felhőkhöz!

Music Backstage: Néhány héttel ezelőtt jelent meg az új dalod, mi a története?

Aurora: The Devil is Human a címe és főleg a női energiákról szól. A világ manapság, ahogy a történelem során is a nők ellen fordul, ha a szabadságunkról, a szavazati jogunkról van szó, vagy arról, hogy azt csináljunk a testünkkel, amit akarunk. Jogunk van egyszerre ártatlannak, valódinak és tiszteletteljesnek lennük, csakúgy, mint szexinek és felnőttnek. Fontos lenne, hogy a férfiak is megmutathassák a sebezhető oldalukat és sírhassanak, ettől nem lesznek kevésbé férfiasak. Sokkal több női energiát engedélyezhetnénk nekik, de közben minket sem okolhatnának azért, amiért ezeket hordozzuk. Szerettem volna egy olyan dalt kihozni, ami erről szól. Az ördög egy ember, vagy ahogy mostanában tűnik, az ördög valójában egy szabad nő, és ez megijeszti a világot szerintem. Fontosnak tartom, hogy a nővéreimhoz énekeljek, akár nők, akár transz nők, akár non-bináris emberek egy nő testében.

Music Backstage: Hogyan állítottad össze a Campus fesztiválos dallistádat?

Aurora: Ha szabadtéren lépek fel, mindig olyan dalokat éneklek, amik kapcsolódnak a széllel -  ilyenkor már nem bújkálok a sötétben, muszáj kinyílnom. Egy kis olvasztótégelybe raktam az első három lemezem dalait, szeretném, ha a közönség is egy érzelmi rituálén menne keresztül a koncert végére. Erről szól a zene a fesztiválok valójában, az emberek sok hangulatváltozáson mennek keresztül, megélik a zenét, a zűrzavart és a szabadságot. Ez a fesztivál kifejezetten különleges mivel egy elfeledett, gyönyörű környezetben van, nem a homokban vagy a városban. Sokkal több értelmét látom, ha szép helyekre helyeznek ki fesztiválokat, sokkal könnyebb itt megélni azt a szabadságot, amire kétségbeesetten szükségünk van, és amiből nem kapunk eleget ebben a világban.

Music Backstage: Volt már lehetőséged körbenézni Debrecenben?

Aurora: Most lesz egy kis szabadidőm, izgatott vagyok, remélem, látok majd valamit a méheken kívül. Mindenki, akivel Magyarországon találkoztam, csodálatos volt és kedves, nem tudom, mi van bennetek, de ugyanezt éreztem, amikor Budapesten, a Sziget Fesztiválon játszottam.O lyan, mintha a magyar emberek különlegesen kapcsolódnának a természettel, a lélekkel, a zenével, az illatokkal. Mindig otthon érzem magam itt, talán ez az egyik kedvenc, sőt, ez a kedvenc országom, ahol valaha játszottam, passzol a zeném a környezetbe, sokat inspirálódok a magyar népzenéből is. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek.