Indul a rájátszás: a negyeddöntős párharc számokban

Szombaton Kaposváron megkezdi a rájátszás küzdelmeit a DEAC kosárlabdacspata. Pethő Ákos alakulata pályahátrányból várja a negyeddöntőt, s bár egyáltalán nem lesz egyszerű dolguk a szezon meglepetéscsapata ellen, reális esélyük lehet a továbbjutásra.

A DEAC kosarasai sorozatban negyedik playoff szereplésüket kezdhetik meg a hétvégén, összességében pedig ötödik alkalommal kvalifikálták magukat a legjobb nyolc közé az első osztályban. A történelmi visszatekintéshez hozzá tartozik, hogy a 2019-20-as szezonban Kovács Adrián irányítása alatt a dobogó harmadik fokán állt a csapat – 13-8-as mérleggel – amikor félbeszakadt a szezon, így az eddigi kilenc NB I-es idényéből hatszor is rájátszást érő helyen zárta, vagy zárta volna az alapszakaszt a klub.

A Kométa-KVGY Kaposvári KK ezzel szemben kilenc év után lesz ott újra a rájátszásban, hiszen legutóbb 2017-ben kvalifikálták magukat az egyenes kieséses szakaszba, pont abban az évben, amikor a DEAC kivívta az élvonalban való indulás jogát. S ha már feljutás, ezzel kapcsolatban a somogyiaknak friss emlékeik vannak, hiszen egy év B-csoportos száműzetést követően, az aktuális kiírást feljutóként kezdhették meg. Többek között ezért is tartják őket az idei meglepetéscsapatnak, hiszen a feljutók nagyon ritkán szoktak egyből rájátszásba jutni, de az, hogy a dobogó harmadik fokán végezve végül pályaelőnyt is kiharcoltak maguknak, az gyakorlatilag példanélküli teljesítmény.

A szombaton rajtoló párharc az egyik fél harmadik sikeréig tart, s mivel maximum két mérkőzést rendeznek az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban, így a cívisvárosiaknak legalább egyszer nyerniük kell a Kaposvár otthonában. A 3. és a 6. csapatok negyeddöntős párharcában a pályaelőny, valamint a jobb alapszakasz teljesítmény miatt általában előbbit szokás esélyesebbnek kikiáltani, de egyáltalán nem elképzelhetetlen az idegenben kezdő csapat továbbjutása sem. Pethő Ákos az utolsó alapszakasz bajnoki után kijelentette, hogy ettől a héttől egy új bajnokság kezdődik, amit a DEAC a saját bőrén meg is tapasztalt egy évvel ezelőtt, hiszen hiába végeztek a pályaelőnyt érő negyedik helyen, a ZTE rögtön az első meccsen nyerni tudott Debrecenben, így 3-1-es összesítéssel ők jutottak az elődöntőbe.

Az alapszakaszban a Kaposvár 17-9-el, míg a cívisvárosiak 15-11-el zártak, így gyakorlatilag kijelenthető, hogy a végső helyezésekről az egymás elleni meccsek döntöttek. A Kaposvár két szoros meccsen, 91-88, illetve 83-78 arányban oda-vissza verte a DEAC-ot, de ha valamelyik meccs végjátékában Mócsánék koncentráltak volna jobban, akkor könnyen lehet, hogy most szombaton a Nagyerdőn találkoztak volna egymással a felek. A sportban ugyanakkor nincs „ha”, a dunántúliak összességében teljesen megérdemelten szerezték meg a dobogó harmadik fokát, melyet a számok is alátámasztanak.

A Kaposvár az egyetlen csapat a bajnokságban, amely több mérkőzést nyert idegenben (9-4), mint otthon (8-5), előbbi aranyat érhet a rájátszásban, utóbbi viszont a DEAC-nak adhat bizakodásra okot. A teljes képhez hozzá tartozik, hogy a Kaposvár Arénában csak a topcsapatok tudtak nyerni, a Falco, a Szolnok, az Alba és az ASE mellett csak az akkor legjobb arcát mutató Körmend tudott nyerni.

A DEAC ezzel szemben sokkal inkább támaszkodott hazai pályájára, otthon 10 győzelem mellett csak 3 alkalommal kaptak ki, ami a Szolnok és a Falco után a legjobb mérleg. Az idegenbeli 5-8-as mutató sem nevezhető éppen szárnyaszegettnek, de az már kevésbé bíztató, hogy a rájátszásba jutó csapatok közül egyedül Sopronban tudtak csak nyerni. A top 8-as ellenfelek ellen egyébként a dunántúliak összességében 8-6-al zártak, míg a fehér-feketék 5-9-el, de ez a mutató sem feltétlen ad biztos válaszokat arra, hogy mire számíthatunk a negyeddöntőben.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a Kaposvár a bajnokság egyik legjobban támadó csapata, akik a védekezéssel hadilábon állnak. Ezt a tézist alátámasztja, hogy az egész bajnokságban ők dobták a második legtöbb pontot, egyedül az alapszakaszgyőztes Szolnok jegyzett két egységgel többet náluk, hátul pedig csak az egyaránt alsóházban szerénykedő Körmend-Zalaegerszeg-Oroszlány trió kapott náluk több kosarat. A fejlettebb statisztikai adatok viszont pont az ellenkezőjét mutatják, ugyanis száz labdabirtoklásból átlagosan 107.7 pontot kapnak, ami a 3. legkevesebb a bajnokságban. Támadásban ugyanez a mutatójuk pedig 113.2, ami egy erős közepesnek felel meg az NB I-ben.

A DEAC ezzel szemben egy közepes védekezés mellett mindössze csak a 12. legjobb támadást tudhatja magáénak. A statisztika viszont olykor csalóka, hiszen a hajdúságiaknak több olyan meccsük is volt, ami csúnyán belerondít a képletbe, elég, ha csak a Szolnok elleni meccsekre, a Honvéd elleni nyitófordulóra, vagy Falco és ASE elleni összeesésekre gondolunk. Mócsánék győzelem-vereség mérlegére összességében ugyan nem volt nagy hatással, hogy az esélyesebb ellenfelek ellen könnyebben megadták magukat, de a fenti öt nagyarányú vereség igencsak torzíthatja a támadó és védekező mutatóikat.

A Kaposvár furcsa statisztikájára egyértelműen a gyors tempó a magyarázat, hiszen toronymagasan a legtöbb támadás az ő mérkőzéseiken van. Így nem is csoda, hogy a sok dobott pont nem egyenlő az elit támadással és egyben a sok kapott pont sem egyenlő a rossz védekezéssel. És hogy miért tudnak ilyen gyorsan játszani? Egyrészről ahogy hozzájuk kerül a labda, legyen az akár kapott kosár után is, rohannak, mintha nem lenne holnap, támadásaik nagy részét a támadóidő első harmadában fejezik be. Másfelől ők szerezték a legtöbb labdát a bajnokságban, és a legtöbb blokkot is ők osztották ki. Utóbbi előbbiből következik, sokat kockáztatnak a könnyű kosarak reményében, így gyakran maradnak le védekezésben, melyet már csak egy utolsó pillanatos szereléssel tudnak javítani. A védekezési hatékonyságuk nem mellesleg úgy dobogós, hogy nagyon alacsony a személyi hibáik száma, konkrétan ők faultolták a legkevesebbet a szezon során. Tovább növeli a Kaposvár esélyeit, hogy játékuk egyik építőkéve egyben a DEAC egyik legnagyobb gyengesége: a debreceniek adták el a második legtöbb labdát a szezon során.

Amiben viszont egyértelműen fogható a Kaposvár, az a fizikalitás, a lepattanók és a hárompontosok. Az első tekintetében egyértelműen fölényben van a DEAC, mely támadó oldalon a palánkok alatt, míg hátul a felállt védekezéseknél érhetnek aranyat. Örömteli hír a fehér-feketék szimpatizánsainak, hogy a rájátszásban menetrendszerűen lelassul a játék, így ha nem is az egész párharc során, de egy-egy mérkőzésen, vagy kulcsszituációban ez Pethő Ákos tanítványainak kedvezhet. A lepattanócsatát nem csak nyernie, de dominálnia kell a hajdúságiaknak, nem elég, ha kevés második esélyt hagynak riválisuknak, támadó oldalon is meg kell próbálniuk összegyűjteni a lecsorgókat (még ha alapvetően nem is ez a fő erősségük), hiszen Paár Márkék játékának ez lehet az egyik Achilles-sarka. A másik pedig a hárompontosok védése, ugyanis a harmadik legtöbb triplát ők kapták, cserébe ők dobták be a legtöbbet. A DEAC ezzel szemben mindkét oldalon jól áll: nem csak az egyik legjobban triplázó csapat az NB I-ben, de ellenük dobták a második legkevesebb távolit az ellenfelek a szezon során.

Összességében elmondható, hogy a pályaelőny, és az alapszakasz egésze miatt valamivel esélyesebb a Kaposvár, de egyáltalán nem ördögtől való az a forgatókönyv sem, hogy a hazai pályán eddig nagyon stabil DEAC veretlen marad az Oláh Gábor utcán, és legalább egy mérkőzést elhoz az otthon már többször is megingó riválistól. Emellett a rutin is mellettük szól, hiszen a debreceniek sorozatban harmadik rájátszásukat kezdik, az előző két negyeddöntőből a csapat nagyrésze már gyűjthetett tapasztalatokat. Ráadásul a nyáron ebből a szempontból erősödött a leginkább a csapat, hiszen Bojan Szupoticsot kvalitásai, mentalitása és fontos pillanatokban mutatott jó játéka miatt gyakorlatilag a playoff teljes mezőnye azonnal szívesen saját csapatában tudná, de a szintén idény elején érkező Marcus Tyus is komoly rájátszás tapasztalattal bír, hiszen tavaly a svéd bajnokság döntőjének MVP-je volt. Egy párharcban a fentebb taglalt statisztikai és taktikai elemeken kívül Dzunics Braniszlav és Pethő Ákos, illetve a szakmai stábok csatája is sorsdöntő lehet, csakúgy, mint a játékosok aktuális formája.