Bucskin bizonyítani szeretne

Nem járunk messze az igazságtól, amikor azt állítjuk, hogy az Erste Ligás idők legnagyobb játékosmozgása zajlott le idén nyáron Debrecenben. A nemrég érkezetteket kevésbé ismerik a szurkolók, így arra jutottunk, a jövőben kicsit közelebbről láttatjuk majd azokat a srácokat, akik hetente többször próbálják jó hokival megörvendeztetni a lelátók népét.

Elsőként a fehérorosz támadónkat, Mihail Bucskint faggattuk eddigi életútjáról, civil élményeiről. A 31 éves játékos a DEAC színeiben az eddig megszerzett 19 pontjával (11 gól, 8 assziszt) az első helyet érdemelte ki.

A kiváló jégkorongozóvá fejlődött Bucskin 1992. január 24-én született Navapolackban, ez a város a Belarusz északi részén, a minszki területen található, a vegyiparáról nevezetes Vicebszk közelében.

– Mikor és hogyan kerültél a hoki bűvkörébe?

M.B.: – Nem titok, hogy kisgyerekként a legjobban a focit kedveltem. Hogy mégis hokissá váltam, az teljes egészében anyámnak köszönhető, aki minden áldott nap elvitt jégkorongedzésre, azt lehet mondani, parancsszóval tartott „irányban”. A szüleim elváltak, így anyám akarata érvényesült, aki ott volt minden edzésünkön, imádta a jégkorongot.

– Aztán profi jégkorongjátékos lett belőled…

M.B.: – Nyolc-kilencéves korom táján kezdtem nagyon megszeretni a hokit, így már nem volt szükség arra, hogy anyám folyamatosan rajtam tartsa a szemét. Ez a sportág a világon mindenütt összehozza az embereket, számos barátság indul a jégen ezeket a lehetőségeket én sokra becsülöm. Tizenhat évesen leszerződtetett a Kimik-Navapolack farmcsapata, itt játszottam egészen 2011-ig, majd a Dinamo Babrujszk MHL-es együttesében eltöltött szezon következett. 2012-től a SKA Crvena Zvezda  csapatánál hokiztam a szerb bajnokságban és rendre jól ment a játék, abban a szezonban 33 pontot szereztem.

– Az EliteProspects adatai szerint több szezonban két, sőt három bajnokságban is részt vettél. Ezt nem egészen értem, jó lenne, ha elmagyaráznád, hogyan működik!

M.B.: – Nálunk, Fehéroroszországban a bajnokság párhuzamosan folynak a kupaküzdelmek (Belarus Cup) és szerveznek egy külön bajnokságot a farmcsapatok részére is. A játékosok általában évente váltanak csapatot. Ez egyedi modell, hasonlóval Oroszországban is találkozunk, de annyiban feltétlenül más, hogy pl. a belarusz MHL-ben a résztvevő csapatokat több mint 90 százalékban fehérorosz sportolók alkotják, addig Oroszországban más nemzetbeliek is helyet kaphatnak.

– És hogyan kerültél Szerbiába, illetve Szlovéniába?

M.B.: – Juniorkoromban a trénerünket meghívták edzősködni Szerbiába, ő pedig magával vitt engem is. Két évig éltem Belgrádban és Szlovéniában, akkor játszott ott Turcotte is, de nem egy csapatban hokiztunk. Kimondottan jól ment, mindkét bajnokságban 40 pont felett teljesítettem. Nem mondom, hogy nem becsültek meg minket, jó volt a szállás és az ellátás is, de nem volt túl jó a játék színvonala, így inkább hazamentem. 2019-től otthon jégkorongoztam a Navapolack színeiben, majd a 2022-23-as szezonban a Lokomotív Orsa, illetve a Szobol Berjoza csatára voltam.

– Hogyan került képbe a mi városunk? Egy játékos, vagy ügynök ajánlotta?

M.B.: – Egy játékosügynök ajánlatára próbáltam szerencsét Debrecenben. Szimpatikus volt a csapat és a megfogalmazott céljaik is. Úgy vettem észre, hogy ennél a klubnál szívesen foglalkoztatnak fiatal játékosokat, biztatott Turcotte és Zalamay is, azt mondták, itt jó helyen leszek és egyelőre úgy tűnik, nem is fogok csalódni. Tetszik a város és kedvesek az emberek, a csapatunk is folyamatosan fejlődik, de a magam részéről nem egy interjúban, hanem a jégen szeretnék bizonyítani. Örülök az eddig megszerzett 19 pontomnak, de nem vagyok ezzel elégedett, még sokszor szeretnék bizonyítani a Debreceni Jégcsarnokban. A karácsonyi ünnepek előtt lesz lehetőségünk erre, 23-án a FEHA19 csapatával mérkőzünk meg, a következő hazai meccs pedig 26-án kerül sorra akkor a Miskolc lesz az ellenfelünk. A magam és a csapatunk nevében áldott, békés ünnepeket kívánok a debreceni szurkolóknak, a jégkorong valamennyi barátjának, remélem, hogy az óév végét győzelmekkel fogjuk megünnepelni!

Müller Károly

szakíró